Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-29 / 5. szám
1928 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal. ♦ és a termet. A lámpa 100 P beszerzési ára a vallásos estékeii befolyó közadakozásból rövidesen meg fog térülni, az adományok megmaradt része pedig a gyülekezeti iratterjesztés ügyét szolgálja. A január 8-án tartott vallásos este sorrendje: 1. Kezdő-ének a 257. dicséret. 2. Imádság. 3. »Feljebb emeljetek, feljebb...« (291. dics.) Énekelték az iskolás gyermekek. 4. A magyar református énekeskönyv története. Szabad előadás, tartotta Somogyi Zoltán, lelkész. 5. 101. dicséret. 6. Kiáltás a magyar falukhoz. (Szigethy F.) Szavalta Ambrus Rózsa. 7. Két biró kútja. Irta Eötvös Károly. Felolvasta Karika Erzsébet igazgató-tanítónő. 8. »Mester a bősz vihar dühöng.« (Hozsánna-ének.) Szólóban énekelte Mészely Sándor I. kántortanító, Baráth Károly II. kántortanító harmoniumkisérete mellett. 9. Hamis tanú. (Arany Jánostól.) Szavalta Baráth Károly II. k.-tanító. 10. Közének, 200. dicséret. 11. »Kap-e Szentgál zsoltárt?« Irta Babay Kálmán. Felolvasta Mészely Sándor I. k.-tanító. 12. Szegény asszony könyve. (Vörösmarty M.) Szavalta Kis Zoltán. 13. Este. (Szabolcsba M.) Szavalta Major Erzsiké. 14. Szeretet. (Szigethy F.) Szavalta Kis Jolán Zsófia. 15. Bibliamagyarázat. Kolossei levél 3.16. alapján tartotta Somogyi Zoltán lelkész. 16. Bezáró imádság. 17. Közének, CV. zsoltár. II. A január hó 15-iki vallásos este sorrendje: 1. Kezdő ének 63. dics. 1. v. 2. Imádság. 3. Imádság idején. (Szabolcska M.) Szavalta Sass Karolin. 4. Keresd a nőt. Irta Farkas József. Felolvasta Somogyi Zoltán. 5. A hitetlen. (Legifj. Szász Károly.) Szavalta Karika Erzsébet ig.-tanítónő. 6. Közének, XXV. zsoltár. 7. Megelégedés. (Győry Vilmos.) Szavalta Lőrincze Imre. 8. A házaló kereszt. Irta Baksay Sándor. Felolvasta Mészely Sándor I. k.-tanító. 9. Téli esték. (Szabolcska M.) Szavalta Sebők Mariska. 10. Bibliamagyarázat. Példabeszédek könyve 31.30, alapján tartotta Somogyi Zoltán lelkész, lí. Befejező imádság. 12. Közének, 181. dicséret. III. A január 22-én tartott vallásos este sorrendje: 1. Kezdő ének, 153. dics. 2. Imádság. 3. Szeretlek ... (Lévay M.) Szavalta Ambrus Rózsa. 4. Az édesotthon. Felolvasta Somogyi Zoltán lelkész. 5. Kis gyermek halálára. (Vörösmarty M.) Szavalta Gyulai Horváth Sándor. 6. »Szomorúan sóhajt szivünk.« 20. dics. Énekelték az iskolás gyermekek. 7. Túl a síron. (Szabolcska M.) Szavalta Finta Gyula. 8. Túl a síron. (Szabolcska M.) Szólóban énekelte Major Erzsi. Harmoniumon kisérte Beretz Vilma k. a. 9. Egy fiúnak a fele. Irta Mikszáth Kálmán. Felolvasta Baráth Károly II. k.-tanító. 10. Tanú. (Várady A.) Szavalta Karika Erzsébet ig.-tanítónő. 11. Közének, XXXIII. zsolt. 1. v. 12. Hiszekegy. (Szabolcska M.) Szavalta Fáber Kovács Zsófia. 13. Bibliamagyarázat. Zsolt. 112. 1—4. v. alapján tartotta Somogyi Zoltán lelkész. 14. Befejező imádság. 15. Záró ének, LXV. zsolt. Fenti műsorok közlésével nem az volt a célom, hogy »száraz adatok«-at közöljek, vagy épen a szereplők hiúságát legyezgessem. Azt tapasztaltam, hogy a vallásos esték programmjában sok az ötletszerűség és összevisszaság. Pedig itt is szükség van a határozott célkitűzésre. Legyen azokban rend, kellő beosztás és tervszerűség. Legyen mindig egy központi tárgy, vagy vezetőgondolat. Á kiválasztott énekek, költemények, szavalatok, szórakoztató, de kizárólag építő irányú elbeszélések, lélektani és logikai sorrendben a főtárgy körül csoportosuljanak. Mindezeket pedig foglalja össze egy magasabb szerves egységbe — sub specie aeternitatis — bizonyságtevő erővel a vezető lelkipásztor lélek- és életbevágó, erőteljes és gyakorlatias igehirdetése, szívből fakadó egyszerű, de buzgó és alázatos imádsága. Így a siker: a gyülekezet lelki építése nem fog elmaradni, s vallásos estéink szolgálni fogják és előmozdítják Isten dicsőségét, mert ez a céljuk és rendeltetésük. Somogyi Zoltán ref. lelkész. i @®@®®®®®@®®®®©®@®®®®®®®®®®®®®® ©@®@® @@@8) 1® ® I VEGYESEK | — Ref. zsinat Pozsonyban. Január 24-én, kedden délelőtt nyílt meg a szlovenszkói és ruszinszkói egyetemes református zsinat, a ref. egyháznak legfelsőbb törvényhozó testületének ülése Pozsonyban, a Szavoy-szálló dísztermében. A tanácskozáson a zsinat tagjai teljes számban megjelentek s a zsinatot Pálóczi Czinke István, a tiszáninneni egyházkerület püspöke és Lukách Géza kerületi főgondnok, elnökök vezetik. A zsinat az 1923. évi lévai törvényhozó zsinat folytatása és összehívása azért vált elkerülhetetlenül szükségessé, hogy az 1923-ban hozott egyházalkotmányt, amelyet Massaryk köztársasági elnök nem szentesített, a kormány által kifogásolt törvényszakaszokra vonatkozóan módosítsa. A zsinaton a kormányt Szlávik György dr. kassai zsupán, kormánybiztos képviseli. A zsinat előreláthatóan négy-öt napig fog tartani. — Gyászhírek. Fájdalmas veszteség érte első sorban a debreceni Tisza István egyetem hittudományi fakultását és a tiszántúli egyházkerületet, de egyben az egész magyar református egyházat is, Sass Béla egyetemi tanár hirtelen elhalálozásával. Sass Béla, aki folyó év január 19-én életének 63. évében hunyt el, a debreceni kollégiumnak volt előbb jeles növendéke, majd 1890 óta az ottani theol. akadémiának kiváló professzora. Midőn 1914-ben megfundáltatott a debreceni Tisza István egyetem, annak hittudományi szakán az ótestamentí tanszékre Sass Béla hivatott el. Működésének java része azonban az egyházi közigazgatás és a törvényhozásnál folyt le. A tiszántúli egyházkerületnek számos éven át lelkészi tanácsbirája, a a II. és III. budapesti református zsinatnak és az egyetemes konventnek is r. tagja és jegyzője volt s a halál most is a IV. zsinat buzgó előkészítése közben ragadta el őt. Munkáját mindig a legnagyobb pontosság és lelkiismeretesség jellemezte, ami reá bizatott, azt mindig nagy hűséggel és alapos tudással végezte el . r. . Temetése nagy részvét mellett folyó hó 21-én volt. Érdemeit az egyetem aulájában Illyefalvy prorektor és Karay Sándor kollégiumi igazgató méltatta, a nagy templomban végzett gyászistenitiszteleten pedig dr. Balthazár Dezső püspök imádkozott. A temetőben Lencz Géza-a hittudományi fakultás dékánja és a kollégium széniora vett búcsút az elköltözöttől. Az Úr vegye karjaiba a megboldogult lelkét s testének pedig adjon csendes pihenést. Szentkuti Kiss Károly a nagyigmándi ref. egyház lelkésze életének 87. évében elhunyt. Ä megboldogult 63 éven keresztül munkálta istenországának e világban való megvalósulását, előbb Nagypeszeken, majd 1888 óta a nagyigmándi gyülekezetben. Sz. Kiss Károly mint egyházi iró is figyelemre méltó működést fejtett ki, egyházi beszéd kötetei, monográfiái és traktátusai egyházkerületünkön kívül is ismertté tették nevét. Nagy könyvbarát volt; azok közé a kevesek közé tartozott, aki minden munkát megjelenése után az elsők közt vásárolt meg. Még akkor is, mikor a második gyermekségre jutott és amint ő maga mondotta, „újra sillabizálva“ tudott csak olvasni, majdnem egész nap olvasott; 1917 augusztus havában Antal Lajos, a tatai egyházmegye akkori esperese administrátor segédlelkészt rendelt melléje, mivel testi gyengeségek annyira megtámadták, hogy lelkipásztori funkciókat végezni nem tudott, a lelkészi nyugdíjintézetnek pedig nem volt tagja, hogy nyugdíjazni lehetett volna. Életkedvét és tiszta humorát mindhalálig megtartotta. Rövid szenvedés után egy gyenge testbe zárt, de robusztus munkáslélek vált meg e földi élettől. Emlékét mi is áldva őrizzük.
