Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-10-21 / 43. szám
Harminckilencedik évfolyam. 43. szám Pápa, 1928 október 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- .dk FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© IGAZGATÓ PAPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az új Agendas könyv és a liturgiái kérdés. Irta és a dunántúli református egyházkerület lelkészértekezletén felolvasta: Medgyasszay Vince esperes. Térjünk át most a tulajdonképeni Ágendára. Az Agenda két részre oszlik: elméleti és gyakorlati részre. Az elméleti rész magában foglalja a »Református istentisztelet« focim alatt ennek elvi, anyagi és alaki részét, »Istentiszteleti rendtartás a magyarországi református egyházban« focim alatt a rendes istentiszteletek és istentiszteleti cselekmények vagy szertartások leírását. »Az istentiszteletek sorrendje« focim alatt a rendes istentiszteletek és istentiszteleti szertartások programmszerü sorrendjét; »Istentiszteletünk bibliai és hitvallási alkotó részei« focim alatt van a tízparancsolat, az Ur imádsága, az Apostoli Hitforma s az I. Kor. XV. rész. A »Református istenitisztelet« dr. Ravasz László püspök munkája, — remekműve egy nagy tudásu, mély hitü, erős filozófiai képzettségű esztéta-költő kálvinista lelkének. Hozzátenni vagy belőle elvenni való nem sok van. Olvasgatása tanulságos és gyönyörűséges. Nem hallgathatom el azonban, hogy A református istentisztelet első kikezdésének második és harmadik mondata megismétlése a 11-ik oldal második bekezdésének s mert inkább itt van helye, új kiadás alkalmával ez a második kikezdés kihagyandó lenne-; nem szerencsés a 11. oldal utolsó kikezdésében kezdődő hasonlat a természetesen üres »korsóról«, mikor a következő mondat éppen nem üres, hanem alvó zsoltárról és imádsággal telített lélekről beszél. Néminemű szertelenség csendül ki a 14. oldal utolsó mondatából, mely a kifestett református templomot az emberi arcon átfestett istenképhez hasonlítja; én nagyon szépnek tartom a hófehér falu templomot, ha pókhálómentes, de az egyszerű, hivalkodás nélkül ékesített istenházában sem találok semmi botránkozásra valót, még az olyan díszesben sem, mint p. o. a budapesti kálvin-téri templom. Nem egészen szabatos, kétféleképen érthető a református istentisztelet utolsó mondatának ez a kifejezése: »mi magunkat Isten jóvoltáért megáldozhatjuk«; én a »jóvolta« helyett »jóságát« Írnék, mert feláldozhatja magát p. o. a szülő gyermeke jóvoltáért — hogy ez által az valami jóban részesüljön — tehát a gyermek itt nyer, már pedig minden mi áldozatunk hálaáldozat az irántunk megnyilvánuló isteni jóságért és kegyelemért. Szívesen elhiszem, hogy a mai világban már minden templomnak világíthatónak és fűthetőnek kell lennie, ha ez a »keil« nem feltétlen imperativus, hanem csak a lehetőség szerinti megvalósítás kívánalmát fejezi ki. — 100<>/o-os egyházi teherviselés mellett ez nagyon sok gyülekezetben még sokáig vágy s jámbor óhajtás marad! Nem írhatom alá azt sem, hogy ahol orgona nincs, jobban énekelnek a hívek! Az bizonyos, hogy szívesebben, erősebben, de ez az erő nem mindig párosul a szépséggel. Az orgona épen arra való és azért szükséges is, hogy a gyülekezeti éneklést vezesse, kormányozza, a nem egy helyütt tapasztalható elnyujtást, kacskaringózást mérsékelje, sőt kiküszöbölje. (Folyt köv.) Egyházkerületünk közgyűlése. Az egyházkerület a vasárnap délutáni istentisztelet rendjébe az első imádság előtt beveendőnek tartja az előfohászt, — az adventi napokban pedig a hétköznapi istentisztelet rendjébe a bibliaolvasás helyett a szentirásmagyarázást hetenként legalább kétszer. Felterjesztést intéz az egyházkerület a liturgiaügyi bizottság útján az országos zsinathoz az iránt, hogy az egyházkelési szertartásnak, ott, ahol megvan, szertartását, ott pedig, ahol ez még nem volt gyakorlatban, bevezetését rendelje el s ennek liturgiáját, alakját, rendjét az istentiszteleti rendtartásba vétesse fel. Felterjesztést intéz az egyházkerület a liturgiaügyi bizottság útján az országos zsinathoz az iránt is, hogy az urvacsorai ágendába az abszolució után s a meghívás elé a kenyér és bor felett külön-külön való rövid hálaadó imádságot a szereztetési igék értelmében vétesse fel. Felterjesztést intéz az egyházkerület a liturgiaügyi bizottság útján az országos zsinathoz törvényes rendelkezésre még az iránt is, hogy az úgynevezett énekszós temetések minden gyülekezetben, végkép megszűnjenek s a sirüreg melletti liturgiát is a lelkész végezze el. Felterjesztést intéz az egyházkerület a liturgiaügyi bizottság útján az országos zsinathoz az Istentiszteleti Rendtartás 24. §-ának törléséért s a temetés utáni gyászistentiszteleteknek, mint evangélium- és hitvallásellenes szertartásoknak végleges megszüntetéséért. A belsősomogyi és tatai egyházmegyék felterjesztését, melyben vasár- és ünnepnapokon a korcsmáknak egész napon zárvatartását és a szeszárusítás megtiltását kimondó belügyminiszteri rendelet kieszközlését kérik, közgyűlés pártolólag terjeszti fel az egyetemes konventre. Ugyancsak pártolólag terjeszti fel a konventre a belsősomogyi, mezőföldi és tatai egyházmegyék kérelmét, melyben a vasárnapi munkaszünet egyetemes és szigorú megtartását kívánják. Egyházkerületi közgyűlés addig is, mig a diaspora misszió egyetemlegesen szerveztetik, felhívja az illetékes lelkipásztorokat, hogy a szórványban élő hívekkel tartsanak állandó összeköttetést egy-két buzgó atyánkfia révén, gondoskodjanak a gyermekek vallás-
