Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-10-14 / 42. szám
Harminckilencedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1928 október 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-.................................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- -tűr FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az új Agendas könyv és a liturgiái kérdés. Irta és a dunántúli református egyházkerület lelkészértekezletén felolvasta: Medgyasszay Vince esperes. Főtiszteletü Püspök úr 2380/1928. szám alatt felhívott az új ágendás könyv ismertetésére s egyben javaslattételre az istenitisztelet rendjének megállapítása tárgyában. Mig e felhívásnak eleget teszek, szives türelmüket kérem. Az Agenda a Református Egyházi Könyvtár XV. köteteképpen minden lelkészi hivatalnak megküldetvén, közkézen forog s minden lelkésztestvérünknek módjában áll annak közvetlen áttanulmányozása és megismerése. Nem hiszem tehát, hogy főtiszteletü püspök úr e rendelkezése az ismertetésre helyezte volna a fősulyt éppen ez illusztris testületben, — bár természetesen a lehető rövidséggel ezzel is foglalkoznom kell, — inkább az volt a célja, hogy a dunántúli egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjai e helyen és ez alkalommal az istentisztelet, az istentiszteleti szertartások rendjére vonatkozó nézeteiket kicserélvén, a lehetőség szerint egységre juttatván, e megállapodást, mint a dunántúli egyházkerület véleményét odaterjeszthessük a Liturgiaügyi Bizottság s ennek közvetítésével az országos zsinat elé. Éppen azért úgy ismertetésem, mint javaslataim nem is maradhatnak az ágendás könyv szövegénél, hanem ki kell terjeszkednem az országos zsinat liturgiaügyi bizottságának folyó évi május hó 10-én kelt jelentésére s e jelentés kapcsán a zsinat elé terjesztett javaslataira, az istentiszteleti szertartások rendjének tárgyában megszövegezett szabályrendelet-tervezetére, mely az Ágendáskönyvben foglaltakkal szemben lényegesebb módosításokat és eltéréseket is tartalmaz. E jelentés az országos zsinat legközelebbi ülésszaka elé már odaterjesztetett, a zsinat azonban mellőzvén a kerületekre és egyházmegyékre való ismételt leküldés indítványát, visszaadta a liturgiaügyi bizottságnak, a végleges határozathozatalt elhalasztotta. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamhoz kezdenék, legyen szabad a t. lelkészértekezlet b. figyelmét felhívnom a liturgiaügyi bizottság jelentésében I. és III. pont alatt foglaltakra is, melyek érdeklődésünket a legnagyobb mértékben megérdemlik. Az első az az indítvány, hogy jelenlegi s ezután építendő templomainkon a betlehemi csillag mellett a Jézus keresztjét is használhassák egyházi jelvényül az ezt kívánó presbitériumok, mely indítványt a zsinat letette az egyházközségek presbitériumaihoz véleményadás végett azzal, hogy a beérkezett véleményeket a fokozatos hatóságok összefoglaló jelentései kapcsán terjesszék fel a zsinat Liturgiaügyi bizottságához. Az egyházkerületi közgyűlés bizonyára meg fogja tenni e tekintetben a megfelelő rendelkezést s megadja úgy az egyházközségeknek, mint az egyházmegyéknek a öl: kellő utasítást a véleményadás és összefoglaló jelentés alakszerűségeire nézve. A vélemények és jelentések tartalma nem az értekezlettől, nem is a kerületi közgyűlés hangulatától vagy határozatától függ. jövendőt mondani nem akarok, de meg vagyok győződve, hogy presbitériumaink túlnyomó nagy része, vagy tán teljessége is, a keresztjelvény használata ellen fog nyilatkozni, bár mi sem tartjuk azt »római katholikus emblémának«: azonban a »régi« ellenreformáció keserves emlékei s az »új« ellenreformáció szomorú tünetei nagy óvatosságra intenek. Ez a javaslat alig születhetett volna meg alkalmatlanabb időben, mint ma, a mortalium animos-féle encyklikák idejében. Az ultramontán sajtó lenne a legelső, mely diadallal köszöntene egy ilyen határozatot, mint a kálvinizmus »jobbrafordulásának«, visszatérő »irányzatának« látható jelét. Ami a III. szám alatt említett »Útmutatás a konfirmáció körüli eljárásra« cimü dunamelléki szabályrendelet-tervezetet illeti, az országos zsinat elé terjesztett bizottsági javaslat, mely szerint a zsinat utasítaná az egyetemes konventet, hogy a belmissziói bizottságok hathatós irányító munkája mellett mindent kövessen el a konfirmációra való bocsátás korhatárának legalább a betöltött 14 évig való kiterjesztésére, annak tiszteletteljes megjegyzése mellett, hogy talán nem a belmissziói bizottságok hivatvák az egyetemes konvent »irányítására«, hanem inkább megfordítva, — az a meggyőződésem, hogy ez a sokat vitatott kérdés magától megoldódik, mihelyt a kultuszminiszter úr által már bejelentett nyolc osztályú elemi mindennapi népiskola terve megvalósul. A javaslatnak az oktatás időtartamára, a szükséges tan- és segédkönyvekre, valamint a fegyelmezésre vonatkozó része — úgy hiszem — hogy az egész értekezlet osztatlan tetszésével találkozik s végrehajtható is lesz. Egyházkerületünk közgyűlése. Az Adria Biztosító Társulat 1927-re 3172 P-t utalt át a szerződés értelmében a kér. pénztárba, ezenfelül ösztöndíjakra 320 P-t adott. — A Népiskolai Tankönyv Alap 5398 P-t kapott az egységes tankönyvek árából. A vetítettképes előadások 2226 P tiszta jövedelmet eredményeztek. Közgyűlés felkérte Püspök urat az előadások folytatására. Az egyházkerület és főiskola alapjainak reintegrálására az esperesi canonica visitatio alkalmával megajánlások gyűjtendők. Közgyűlés az Egyesült Presbiteriánus Egyháznak többrendbeli adományáért hálás köszönetét nyilvánította, valamint köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik újabb alapítványok tevésével mutatták ki egyházunk és annak intézményei iránt érzett ragaszkodásukat.
