Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-30 / 40. szám
1928. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 185. oldal. A fclsőliáz sürgönye. A magyar kultúra és egyházad szolgálatában töltött, érdemekben gazdag negyven év fordulóján lelkem bensőséges érzésével üdvözöllek és kérem a gondviselést, hogy kegyetlenül megcsonkított hazánk újjáépítésében még sokáig értékes munkásságoddal tevékenyen kivehessed részedet. Báró Wlassies Gyula. A miniszterelnök köszöntő távirata. Lelkésszé történt felszentelésed, valamint tanári és lelkészi szolgálatod negyven éves évfordulója alkalmából a legmelegebben üdvözöllek. Mindig a köz javára kifejtett érdemekben oly gazdag önzetlen tevékenységedre hálás elismeréssel tekintenek vissza az örömnapon híveid és tisztelőid. Tartson meg a Mindenható még sokáig erőben, egészségben. Tegye lehetővé, hogy minél tovább munkálhassál egyházunk és mindnyájunk szeretett hazájának üdvén eddigi munkabírásoddal és soha nem csüggedő lelkes bizakodásoddal. Bethlen István. Rothermere lord távirata. Rothermere lord és Rákosi Jenő Velencéből együttesen küldött sürgönye: Távol a hazától szivvel-lélekkel ott vagyunk Méltóságod magasztos ünnepén. Életének e megható fordulóján ünneplő híveivel együtt Isten áldását kérjük Méltóságodra, egyházára és a hazára, melyért, hogy újra egész és viruló legyen, mindnyájunk szive dobog. Rothermere és Rákosi Jenő. A terem viharos tapsai közben emelkedett most szólásra Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és a következő, ép oly magasan szárnyaló, amily szívből jött klasszikus értékű beszédet mondotta: Főtiszteletü Püspök úr! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egész ország különböző részeiből összegyűltünk a mai napon itt, hogy ünnepeljük azt a férfiút, akinek élete teljes élet, mert öröm és szomorúság egyaránt megtalálható benne, akinek élete magyar élet, mert résztvett ennek a nemzetnek az utolsó évtizedekben fájdalommal teljes történelmében és keresztyén élet, mert mindazt a fénysugarat, amit a jó Isten nagy tehetségében neki adott és amit szorgalma révén, munkájával lelkében összegyűjtött, azt mintegy fénylencsén át továbbadja és terjeszti a világosságot az ő gyülekezetében, az ő egyházkerületében. Iskoláit azokban a magyar református iskolákban kezdte, amelyek a tősgyökeres, józan hazafiságnak és a komoly tudásnak voltak melegágyai. Itt szíttá magába azokat az erőket, amelyek az életben tüneményes pályáján állandóan előbbre vitték. Azután jöttek a külföldi tanulmányok. Sajátságosak ezek a külföldi tanulmányok. Aki nem szereti állhatatosan a hazát, az megszereti a külföldet és ha visszatér, itthon fordított honvágyat kap, vágyat megint ki külföldre! De akinek szent dolog a hazaszeretet, az a külföldön még jobban megszereti a szenvedő hazát. Hiszen Széchenyit is a maga reformpályájára a külföldnek a szemlélete, külföldi útjának a tapasztalatai indították el, mert odakint meglátjuk, miben vagyunk mi elsők és meglátjuk azt, hol vannak itthon hiányok és mi fogadást teszünk, hogy ezeket a hiányokat erőink teljes megfeszítésével pótolni fogjuk. Ilyen értelemben ihlette a külföld Méltóságodat. Megjött izzó magyar lélekkel és nyugateurópai tudással, elszánva, hogy ezt a tudást szolgálatába állítja annak az iskolának, amely nevelte. Nem képzelek tanférfiura szebb feladatot, minthogy ha tanár lehet ott, ahol valaha tanult, ahol a saját munkájával róhatja le a hálát azok iránt, akik annak idején őt nevelték, ahol azt az inspirációt és tudást, amit egy korábban elköltözött generációtól magába vett, átadja a következő generációnak. Javában dolgozott az iskolában, mikor valahogyan már megéreztük a balsorsnak az előszelét. A magyar élet a bomlásnak a szimptómáit mutatta és akkor egy csodálatos férfiú körül tömörültek az igazi hazafiak, akinek az egyéniségében valami sajátságos mágnes volt, aki vonzott minden pozitív embert és taszított minden negativ embert. Méltóságod odaállt az utolsó nagy honmentő, Tisza István oldala mellé és ott állt mellette a teljes összeomlásig. Akkor jöttek a forradalmak és az ellenforradalomnak a kilengései. Itthon munkára nem volt tér, de Méltóságodnak mindig munkás lelke nem tudott, nem akart tétlen lenni ezekben a mostoha időkben sem, kiment Hollandiába, hogy ott hirdesse az igazságtalan Európának a magyar igazságot és ezekben a nehéz időkben tudományos munkássága egy gyönyörű történelmi kötetet termett, amellyel gyarapította a magyar tudást, amellyel gyarapította a magyar összeköttetések történetét a művelt Nyugattal. És amikor lezajlottak a forradalmak és megnyílt ismét a komoly munka lehetősége ebben az országban, íme, Méltóságod a hívó szóra hazajön; megint csak mint a munkának nemes fanatikusa dolgozik. Dolgozik, alkot és a békét hirdeti. És én a mai szép ünnepen, épp úgy mint főgondnok-elnöktársa, ünneplem Méltóságodat, mint a béke emberét. Ez a magyar nemzet lábadozik, de még beteg, s a betegszoba nem bír el izgalmakat. A nemzet ellen vétkezünk, ha izgalmaknak tesszük ki életét. Méltóságod a béke, az egyetértés embere, de ez nem is lehet másként egy olyan nagy munkásnál, mint Méltóságod. Mert hiszen mindnyájan egy bizonyos erőt kaptunk utravalóul az életre és ha ezt az erőt teljesen és egészen a munka szolgálatába állítjuk, akkor nem is marad fölös erőnk a harcra, különösen nem a testvérharcra. Én a mai napon, Méltóságod tanári és lelkészi működésének 40 esztendős jubileumán különösen kettős jogcímen üdvözlöm Főtiszteletüségedet. Üdvözlöm mint a munka emberét és mint a béke emberét. Éltesse az Isten sokáig! Lampérth Géza lendületes ünnepi prológusát Ólé Sándor olvasta fel mély hatást keltve. Dr. Baltazár Dezső az egyetemes zsinat, konvent s a hazai három református egyházkerület üdvözletét tolmácsolta remek ékesszólással. Az evangélikus küldöttségeknek az élén Kapi Béla püspök beszélt, pápai visszaemlékezéseivel rezegtetvén meg a szivek húrjait. Az egyházkerület esperesi karának üdvözletét Szűcs László esperes, a gondnoki kar üdvözletét Chernél Antal, a vármegye törvényhatóságáét dr. Horváth Lajos alispán adta elő, a szomszédos törvényhatóságok nevében Asztalos Béla ny. alispán, a főiskolai igazgató-tanács, főiskola és nőnevelő-intézet nevében dr. Darányi Kálmán, a római katholikusok nevében Németh József plébános, az izr. hitközség nevében Gottlieb Sámuel főrabbi, a város közönsége és kulturegyesületei nevében dr. Tenzlinger József, a képviselőtestület nevében Karlovitz Adolf, az állami hivatalok nevében Hamuth János rendőríanácsos, Komárom város nevében dr. Tóth Zsigmond, a debreceni kollégium és lelkészképző nevében dr. Erdőss Károly, a csurgói gimnázium és a kaposvári nőnevelő nevében dr. Bene Kálmán, a pápai bencés reálgimnázium nevében dr. Niszler Teodóz, a vármegyei tanfelügyelőség, polgári és népiskolák nevében Szokolszky Rezső, az állami tanítóképző nevében Szarka Lajos, az egyházkerület tanítói nevében Gaál István, a középiskolák és tanáregyesület nevében Faragó János, a statisz
