Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-09 / 37. szám
1928 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. hogy az „Anglo-catholics“ (katholikus gondolkodásúak) kedvet kapjanak a római egyházba való áttérésre, mert nagy a veszély, hogy a püspöki egyháznak római katholikus „szektája“ is támad. Ha a kálvini elv nem érvényesült szinte kidomborodva az újólag revideált „Common Prayer Book“-ban, ezen nem is csodálkozhatunk, mert az anglikán egyháznak létérdeke volt megtartani a „High church“ tagjait is. Az egyház különben is csak addig tud fennállani, amíg kompromisszumokat tud kötni és tudja egyensúlyozni magát a Róma és Genf között lévő „igazság“ kötelén. Jelenleg nem sikerült a megegyezés, a harcot hosszúnak, esetleg kiszámíthatatlan következményeket hozónak jósolják az anglikán egyházra nézve. Ha nem sikerül a revizió mindkét mozgalom híveire nézve kielégítően, akkor valószínű, előbb-utóbb nagy változás jön létre a püspöki egyházban. Mátyás Lajos. Valláserkölcsi nevelés a középiskolában. (Szülői értekezletre.) A nevelés problémája egy idős az emberiséggel. Amióta Isten gyönyörű szép világának urává az embert tette s ezt az embert megáldotta gyermekkel, az ember mindjárt ennek a gyermeknek a jövendőjére gondolt s elkövetett mindent, hogy ezt a jövendőt boldognak, megelégedettnek tudja. Elkezdte hát gyermekét tanítani, nevelni. S minthogy vallás nélkül ember nem lehet, már az első ember belecsepegtette gyermekének leikébe a vallásosság, istenfélelem, emberszeretet érzéseit. Azóta századok, évezredek temették sírba egymást, de az emberiségnek ma is a legfőbb törekvése a gyermeknek, a „jövendő hordozójáénak nevelése. Ha csonka hazánk szomorú sorsára gondolunk s a megaláztatás szégyenpírja tölti el orcánkat, minden vágyunk, minden törekvésünk oda irányul, hogy szeretett hazánk, nemzetünk régi dicsőségét, régi nagyságát visszaszerezzük. Ez pedig máskép nem lehetséges, mint úgy, hogy a magyar ifjúság kötelességtudó, testben-lélekben erős, tiszta és Istent félő, emberszerető lesz, egyszóval egész ember, akkor majd maguktól pattannak szét a trianoni vasabroncsok, amelyek magyar hazánk testét ma összeszorítják. A jövő azé a nemzeté, amelyik vallásos, szereti az Istent; ha a Sátán cimborája, a bűn szolgája, az a nemzet elpusztul, megsemmisül, eltűnik a történelem színpadáról. Méltán foglalkozunk hát jelen alkalommal is a magyarság égető problémájával: ifjúságunk valláserkölcsi nevelésével. A nevelés tárgya kétségtelenül a gyermek, akiben saját életünk megismétlődését látjuk. S kik vagyunk mi? „Egy lejárt nagyszerű múltnak itt feledt fejfái, Agg Simeonok, akik egy nagyszerű kripta ajtaját őrizzük. Óh vegyük ölbe a fényes arcú jövőt, a gyermeket s el nem sírt könnyeinkkel harmatozzuk be fényes arcát“, tegyük boldoggá jövendőjét. „A gyermek iránt mindnyájan felelősséggel tartozunk; a gyermek nem ezé, vagy azé, a gyermek Istené,“ tehát neveléséből ki kell venni a résszét úgy az iskolának, mint a szülőnek. „A gyermek nem teher, nem játékszer, bármilyen sok örömöt okozzon is, életünknek nem eszköze, hanem célja. A gyermek nem fényűzés, ő maga a gazdagság.“ így kell tekinteni szülőnek, tanárnak egyaránt. S ha már megáldott Isten bennünket az élet legnagyobb áldásával, a gyermekkel, meg kell kezdeni annak nevelését idejekorán, míg nem késő. A gyermek nevelése kétségtelenül a szülő kezébe van letéve. Gyönyörű hivatása van a szülőnek: Isten helyettese e földön. Ő tanítja gyermekét minden szépre, jóra és nemesre. Az első szóra, az első imádságra, az Isten nevére nemde az édesanya tanítja gyermekét ? Ő formálja, táplálja lelkűket egyénisége szerint. Azután jön a segítőtárs : az iskola. Ez folytatja a szülő munkáját, de nem a szülő nélkül, hanem azzal együtt. Nagy baj, ha a szülő azt hiszi, hogy az ő felelőssége mindjárt megszűnik, mihelyt gyermeke iskolába kerül. A tanító a szülőnek csak segítő társa s nem mindenben helyettesítője. Mihelyt a gyermek iskolába kerül, a gyermek nevelése: a szülők és tanítók közös munkája lesz, amelyből azután a szülőre épen annyi esik, mint a tanítóra. Nagy tévedés épen a középiskolával szemben, hogy itt a gyermek nevelésének minden felelőssége az iskolára, a tanárra hárul. A szülők kötelessége a gyermeket ellenőrizni minden munkájában, még játékában is. Nem kell megelégedni az általános szólásmóddal: holnapra nincsen lecke, vagy már tudom a leckét, hanem nézzünk utána: igazat mond-e a gyermek? mert ha mindent elhiszünk neki, könnyen hazugságra neveljük, s könnyelműségre szoktatjuk. Én ismerek olyan szülőt, aki képes volt — minden nehézsége mellett is — a latin nyelvet — legalább elemeiben — elsajátítani, megtanulni, hogy fiának segíthessen s ellenőrizhesse tudását, előhaladását. Csurgó. (folyt, köv.) Galgóczy János reálgimn. vallástanár. ®®®®@®®®S®®@®©@@®®®®®®@®®®®®®@@@®@®@®@® 1 VEGYESEK 1 ® @ ®®®@®®@@@®®®@®©@®®©®®©©®©@®®®@®®®®®@@®:e) Az őrségi püspöki egyházlátogatás sorrendje. Szeptember 10-én, hétfőn délelőtt Szombathely „ „ „ délután Egyházasrádóc „ 11-én, kedden délelőtt Egyházasszecsőd „ „ „ délután Körmend „ 12-én, szerdán délelőtt Nagyrákos „ „ „ délután Őriszentpéter „ 13-án, csütörtökön délelőtt Szalafő „ „ „ délután Senyeháza „ 14-én, pénteken délelőtt Szentgyörgyvölgy „ „ „ délután Kerca „ 15-én, szombaton délelőtt Kerkanémetfalu „ „ „ délután Barabásszeg „ 16-án, vasárnap délelőtt Zalaegerszeg. — Lord Rothermere adománya a pápai református főiskolára. Lord Rothermere, aki nemcsak nemzetünk igazáért küzd csodálatraméltó kitartással, de a nyomor és szükség enyhítésében annyiszor megbizonyította nemes emberbaráti szivét, most egy ősi kultúrintézményünknek jött nagylelkű adományával segítségére, amennyiben a pápai ősi református kollégiumnak 40.000 P-t adományozott s ennek mikénti felhasználását dr. Antal Géza püspök úrra bizta, ki ezelőtt két hónappal látogatta meg őt londoni otthonában. A nemes Lord nemcsak e kultúrintézmény iránt tanúsította nagylelkű adományával megértő szeretetét, de egyben annak legfiatalabb intézményét, a cserkészcsapatot is támogatni kívánja, amennyiben a pápai kollégium gróf Tisza István cserkészcsapatának érdemes tagjait, akik a jövő nyári nagy angliai nemzetközi táborozásra kimenni kívánnak, útiköltséggel hajlandó támogatni. Lord Rothermerenek ezt az elhatározását Kis Ferenc Londonban élő hazánkfia közölte dr. Antal Géza püspök úrral, megemlítve, hogy a Lord erre a püspök úrral való londoni találkozásának hatása alatt és a pápai református kollégium nagy nemzeti hivatásának ismeretében határozta el magát. Dr. Antal Géza püspök úr sürgönyileg fejezte ki hálás köszönetét pápai kollégiumunk és a cserkészcsapatnak nyújtott nagylelkű támogatásért.
