Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-22 / 4. szám
Harminckilencedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1928 január 22. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR FÁRA, FŐ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ^ IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. T ájékoztató az Isten dicsőségét szolgáló napilap lelki és anyagi feltételeiről. Amikor az alábbi sorokat a református egyház széles nyilvánossága elé bocsátjuk, egyfelől meg vagyunk győződve arról, hogy ebben a rövid tájékoztatóban az előterjesztendő óriási ügynek minden oldalát lehetetlen megvilágítani, másfelől azonban meg vagyunk győződve arról is, — se tekintetben az ország minden részéből már megnyilatkozott tekintélyes közvéleményre támaszkodhatunk —, hogy az Isten dicsőségét a magyar nemzet egyetemének javára szolgáló napilap legfontosabb, kardinális elveiben a legjobbak reménységét is megszégyenítő egységes és azonos nézet nralkodik egyházi közvéleményünkben. Szorongó és elfogódott lélekkel tárjuk minden nemzetét és egyházát szerető lélek elé azt a sürgősen megoldandó nagy feladatot, amely után évek óta él komoly sóvárgás magyar református egyházunkban. Szükség van-é reá ? Erre a kérdésre adott feleletben az ügy szempontjából csak lényegtelen árnyalati különbségek vannak református egyházunkban. Folyhat — amint, hogy eddig is folyt — vita és eszmecsere akörül, hogy a jelen nemzedék megtudja-é teremteni, lelkileg- és anyagilag alkalmas-é rá, hogy létrehozza a magyar református egyház sajtóbeli életének legnagyobb erőpróbáját: a református keresztyénség szellemét lehelő és az egész magyar közéletet az Isten akaratának szempontjából vizsgáló napilapot. Magában véve azonban az a kérdés, hogy egy tiszta, világosan csengő, minden párttól és irányzattól független, a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló napilapra égető szükség van, sohasem képezte és képezi vita tárgyát. Akármennyire is eltérjen hivatott és hivatalos vezetőink álláspontja abban a másodrendű kérdésben, hogy alkalmas-é az idő és rendelkezésünkre állanak-é megfelelő szellemi és anyagi erőforrások, abban az elsőrendű és alapvető kérdésben, hogy az egész nemzet jövője szempontjából nekünk a tiszta evangéliumi szellem pótolhatatlan értékét az egész politikai, társadalmi és gazdasági élet területén ragyogtatni kell, senki előtt sem volt és lehetett homályos. Égető szükség van arra, hogy a magyar nép széles rétegének szellemi nevelésére mi tegyünk meg mindent, amire Isten erőt, képességet és kötelezettséget ruházott ránk. Felelősségünk súlyát növeli — s a napilap létrehozása szempontjából a munka megindítása mellett szóló körülmény — az, hogy válságos időket élünk. A nagy katasztrófák, a léleknek az egyensúlyát megzavaró viharos időszakok, az elégedetlenségek és a szomjuhozás korszakai nem alkalmatlanok, hanem éppen ellenkezőleg a legalkalmasabbak az új, nagy és irányt szabó vállalkozások számára. A magyar nép széles rétegei — sok biztos jelből megállapítható ez — egy új kulturális fokra kezdenek fellépni. Mindenki, aki a néppel közelebbről foglalkozik, megfogja állapítani azt a szomjazó kívánságot, amellyel az ébredező magyar lélek irányt, tájékozódást és szellemi táplálékot keres a maga számára. Kinek hivatása, kinek súlyos és felelősségteljes kötelessége az olvasni kezdő, álmatag közönyéből ébredező tömegeket úgy organizálni, hogy lelkűk egyensúlyt, biztos irányt és a mai magyar élet zűrzavaraiban biztos tájékoztatást találjon, ha nem annak a református keresztyénségnek, amelyik ezt a hivatását és kötelességét az elmúlt századok folyamán olyan sokszor felismerte és Isten dicsőségére és a nemzet javára olyan tiszteletet és elismerést érdemlő módon teljesítette. A nemzet jövője szempontjából szivünket a legnagyobb aggodalmaknak kell betölteni, hogy minden párt és irányzat szól, hat és irányít a nemzet lelkét megpróbáló súlyosan válságos időben, de az a tiszta, komoly és határozott csengésű hang nem hangzik, amelyik csak egyet tekint: Mit akar Isten, hogy ez a nemzet boldog és áldott jövendő elé jusson. Milyen legyen ez a napilap ? Amikor a Hit és Szolgálat Mozgalma átérezte azt a súlyos felelősséget, amely az egész magyar kálvinizmusra nehezedik, s megindította az Isten dicsősségét szolgáló napilap létrehozására a maga akcióját, azokra az első körlevelekre és egyházi sajtóbeli közleményekre, amelyekkel elsősorban lelkészi karunkat, de néhány sajtóorgánum által az úgynevezett világi közvéleményt is felkereste, csodálatosan tiszta és erőteljes visszhangot kapott. Bámulatos egyöntetűség volt az, amely az ország minden részéből megnyilatkozott s a Hit és Szolgálat Mozgalma mélységes örömmel, s Isten iránti hálaadással látta, hogy a lap programmjára, irányára, sőt taktikai módszerére nézve is milyen egységes a közvélemény. A levelek egész tömegét foglalja össze és képviseli az a két súlyos nyilatkozat, amelyet itt közölni szükségesnek látunk, azért, mert bennük nemcsak a napilap alapítására irányuló törekvés méltányló becslését, de egyúttal a lap szellemi képére vonatkozólag nagyon jelentős és iránytszabó nyilatkozatot találunk: Dr. Baltazár Dezső püspök levele: A Hit és Szolgálat Mozgalmának napilap alapítására irányuló törekvését örömmel üdvözlöm. Magam erejével és minden összeköttetésem angazsálásával mindaddig rendelkezésiekre állok, amig a magyar történelmi kálvinizmus szellemét és hagyományait szolgálja a megindítandó orgánum. Isten áldását kérve törekvéstekre s ahhoz a magam erejét igénytelen méreteiben segítségül ígérve, szeretettel üdvözöl . . . Dr. Ravasz László püspök levele: Nagyjelentőségűnek tartom a Hit és Szolgálat azon vállalkozását, hogy egy református szellemű napilapot indítson meg. Egy olyan napilapra, mely legelsősorban Isten dicsőségét
