Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-08-12 / 33. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928. réssel szól a lelkész hivatalos tevékenységéről. A gyülekezet kérelmét iskolaépítési államsegély kieszközlése iránt lelkész terjeszti elő, Püspök úr megadja a követendő eljárás tekintetében a szükséges útbaigazításokat. Velegi János berhidai kurátor megköszöni Püspök úr látogatását. A gyűlés Pongrácz József ehker. képviselő imádságával zárult. Vacsora az elemi iskolában volt. Itt a Petőfi Kör énekkara Albrecht Lajos karnagy vezetésével és az egyházi énekkar zengett szép dalokat. Krausz Károly énekkari elnök a lampionos felvonulás élén üdvözölte Püspök urat. Tudósító. GÁTY ZOLTÁN I 1S5G-192S. ■onBSBnanraH 1. Temetése. Három héttel Kemenczky Lajos halála után, f. évi julius 17-én dőlt ki egy másik oszlopa kerületi tanintézeteinknek, Gáty Zoltán nyug. tnk. ének és zenetanár személyében; amazt hét évig, ezt kettőig őrölte a kór, míg erőt vett rajta. Temetése a nőnevelő-intézet udvaráról jul. 18-án oly impozáns volt, amilyen csak kiváltságos embereknek jut osztályrészül. Fazekas Mihály püspöki titkár úr, mint fungens lelkész, az I. Kor. XII31 textusból, a lelki ajándékokról szóló igékből építette föl temetési beszédét Gátyról, az Úr kegyelméből tökéletes művészről, aki „oly gyönyörűen dalolta el az élet dalát“. Utána dr. Körös Endre, a nőnevelő-intézet igazgatója vetített képet a gyászoló gyülekezet elé Gátyról, a pedagógusról, akinek nevelési elve, a szeretet „magasba szárnyaló zengő csodákat volt képes teremteni“. Az előadó művészről, „aki varázsos hegedűje dallamaival elandalított és lángragyujtott“; a zeneszerző költő alkotásairól (nyitányok, versek, kantaték); karok szervezéséről, vezetéséről (a gimnáziumban, nőnevelő-intézetben, a Jókai-körben, a gyülekezetben, a városi zeneiskolában). Frappáns hatású volt dr. Kőrös magasan szárnyaló beszédének erős meggyőződéssel hangsúlyozott bizonyságtétele Gátyról, az önzetlen, igaz emberről; szabadságért küzdő elődök késő ivadékáról, kevesekhez hasonló igaz magyarról, aki előmenetelnél, vagyonnál, életénél is többre becsülte a haza szent ügyét. Akit testi szenvedésénél is jobban gyötört az a gondolat, hogy a haza halványuló orcáról is örökre elröppenni, lefagyni készül a mosoly. Rendületlen hite az isteni örök igazságban tartotta meg benne nyugalmát s reményét a maga és hazája föltámadásában. Az egyházi énekkar gyászdalokat zengve kisérte végig Gáty Zoltán koporsóját az alsóvárosi temetőbe, a kápolna és a Soós-család sírboltja között, családja temetkező helyén hántolták el Gáty Zoltánt, miután még Pongrácz József theol. tanár úr mondta el a hálás tanítványok köszönetét a tanítómesternek fáradozásáért, hogy új énekekre tanította, a XXX. zs. szerint, a fogékony lelkű ifjakat. A „Pápai Hírlap“ julius 21-iki száma közli Gáty Zoltán életrajzát, méltatja működését, alkotásait s leírja a temetési szertartást, az elhangzott beszédek jellemzésével. Ugyanez olvasható, valamivel rövidebben a nőnevelő-intézet értesítőjében is. A temetés alkalmával elhangzott beszédeket s egyéb, Gáty családjára vonatkozó reliquiákat Pongrácz József főisk. könyvtáros úr fogja „Gáty-emlékkönyv“-be összegyűjteni s a főisk. könyvtárban megőrizni; kedvezőbb időben, mint a mostani, sor kerülhet a publikálásukra. A búcsúbeszédek és dr. Kőrös igazgató úr életrajza által megszabott keretet óhajtom még néhány vonással kiegészíteni, ugyancsak azzal a célzattal, hogy későbbi érdeklődőknek, kutatóknak adatékül szolgáljanak. 2. Tanári szolgálata. Több. mint 30 éves barátság szálai fűztek engem is a megboldogulthoz s mivel az én napom is hanyatlóban, följegyzek róla egyet-mást, ami különben talán veszendőbe menne. Gáty Zoltán jó későn, 34 éves korában, 1890-ben került tanárnak a pápai főiskolához. Mennyire igaza van dr. Kőrös barátomnak, mikor azt mondja Gátyról, hogy „messze terjedő hirt és vagyont szerezhetett volna, ha valaha is tudta volna magát adminisztrálni“, — mutatja és bizonyítja Gátynak Pápára jövetele. Tiz évet töltött már Gáty mint végzett ember, oki. zeneakadémiai tanár a fővárosban; neve, mint virtuóz hegedűsnek, szervezőnek és alkotónak, Késmárky Árpád, Kacziány Géza társaságában szakkörökben úgy, mint a nagyközönség előtt jó hangzású; hírneve az általa és barátjai által alapított s máig virágzó „Magyar Zeneiskola“ néven, emelkedőben. S Gáty mégis enged a pápai főiskola elöljárósága meghívásának s a Csekő Gusztáv halálával (1890 IX. 29-én) megüresedett ének és zenetanári állást elfoglalta az egyházkerület tanítónőképzőjében. Mikor ez megtörtént, az egyházkerületi közgyűlés — 16 évi folyton hanyatló működés után — beszüntette a tanítóképzőt. A tanítóképző tanárai hol végkielégítést, hol más beosztást kaptak az iskola fennntartó testületétől. Gáty ez utóbbiak közé tartozott s tanári működését 1890-bert a főgimnáziumban kezdte és folytatta 19 évig, 1908-ig, amikor áthelyezték a nőnevelő-intézet tanítónőképzőjéhez. Sérelme azonban fizetése és rangja iránt állandó volt a főgimnáziumnál. Többször kérte fizetési osztályba sorozását a többi rendes tanárok közé, de ezt elérnie sohasem sikerült. Megmaradt mindvégig a főgimnáziumnál, az 1000 forinton. Nyugodt kedélye s erős fizikuma képesítette arra, hogy hetenként 50—60 órát tanított, s még ezenfelül következett a magánleckék s különféle társadalmi egyesületek zenei előadásainak betanítása. Jóformán három embernek való munkát végzett a főgimnázium kötelékében. Sérelme orvoslást, ambíciója némi kielégülést nyert a tanítónőképzőhöz való átlépésével, amihez mostani püspök urunk egyengette az útját. Hogyan fogta fel és hogyan értelmezte Gáty Zoltán zeneoktatói hivatását ezen sérelmei ellenére is, kitűnik abból a két és fél oldalas értekezéséből, a „Zené“-ről, amelyet „Pápa város Egyetemes Leírásában“ tett közzé 1905-ben. Hogy igazi költő volt, néhány bájos dala mutatja a Pápai Hírlap hasábjain („Blahánéhoz.“, „Andrásnapra“, — már betegeskedése idején, mert nem mehetett személyesen szeretett barátját, az igazgatót megköszönteni; — és sógorának, Paizs Gézának emlékére szentelt néhány szakaszos dal, mely tömörségével, keresetlenségével, drámai lüktetésével vetekedik Gyulai Pál alkotásával, a „Hadnagy urammal“. 3. Katonáskodása. Derűsen emlékezett Gáty Zoltán katonakoráról; résztvett t. i. mindvégig a boszniai occupatióban s ő is be volt osztva a fölkelő vezér, Hadsi Lajos elfogatása
