Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-08-12 / 33. szám

140. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928.

jaskodók vannak többségben a presbitériumokban, a józan elem félreszorítása vagy önként félreállása folytán. Nem kívánatos olyan törvény, amely ezek kezébe teszi le a lelkészválasztási jogot.

6. A pályázat mellőzésével az ajánlási rendszer nagyon kitolja az állás betöltését és előmozdítja a korrupciót. Minden gyülekezeti tag ajánlhat, az egyházmegyei- és kerületi lelkészelhelyező bizottság is. Olyant is, aki nem lelkészkedik. De hol a biztosíték, hogy az ajánlott hajlandó az állást elfogadni, mert ezt csak a jelölési vagy esetleg a választási eljárás befejezte után kérdezik meg tőle. Mivel ismeretes az a felfogás és hiúság, hogy a legtöbb egyháztag a maga egyházát tartja elsőnek, az ajánlatnál nem a nevesebb és ismertebb lelkészek ajánlatával kezdi, hanem egyenesen a püspökön és esperesen, s így 5—6 ajánlattal végig lehet csinálni az egész eljárást, míg akad egy, aki a jelölést elfogadja. Mennyivel egyszerűbb a pályázat, amikor azok közül lehet egyszerre választani, akik maguk is hajlandók oda jutni. A kétféle szavazás, először a jelöltek állítása, azután a jelöltek közül választás nagyon hosszadalmas, pedig az a cél, hogy a lehető legrövidebb idő alatt betöltessék az állás, hogy minden huzavonának, pártoskodásnak, korteskedésnek minél kevesebb idő jusson rendelkezésre, ez egyik eszköze a korrupció kiküszöbölésének. A pályázat ma már megszokottságánál fogva nem dehonesztáló. Majd vigyáz az a gyülekezet, hogy a kényesebb izlésii lelkészt pályázaton kívül meghívás útján nyerje meg magának, kivált ha a lelkészek is úgy viselkednének, hogy nem rohamoznának meg egy jobb javadalmu állást már előre, akkor a gyülekezet kénytelen volna maga keresni és hívni magának pásztort.

7. A mai törvényből átvett meghívást választás lehetőségét kevesbíti azzal, hogy csekély töredék: 1/3-ad vagy 50 ellenző meghiúsíthatja a legnagyobb gyülekezetben is a lengyel „nye posvelim11 mintájára. Tagadhatatlanul a legszebb választási eljárás: a meghívás, amely megtiszteléssel jár úgy a megválasztandóra, mint magára az egyházközségre; és ha a választók többsége egy jelölt mellett áll, illetve ha az ellenzők kisebbségben vannak, miért kell eldobatni ezt a szép jogot; nemde felesleges a hosszabb választási eljárás, hisz a kisebbség akkor is kisebbség marad és megmenekül a gyülekezet a nyugalmát megzavaró választási harcoktól és a kisszámú választó bizottságban esetleg a többség jelöltje marad alul.

8. A presbitérium részére megadni javasolt áthelyezési kérelmezési jog rést üt az életfogytiglan tartó választáson, szomorú időket elevenít fel és nagyon tág kaput nyit a demagógiának. Aki ezt a szégyen §-t felvette a törvénytervezetbe, fogalma sincs azokról a törekvésekről és célokról, melyekért a legjobb szándékú, legodaadóbb munkásságu lelkész is, ha szinte „aranyszájú szent János“ ékesszólásával rendelkeznék is, ki ne lenne szolgáltatható üldözésnek és keserveknek; áthelyezés csak bírói ítéletnek lehet következménye.

9. A lelkészválasztás előkészítésénél az esperes eljárását háttérbe szorítja, jogait megnyirbálja, választásvezetőnek és bírójának állítja egyszerre (19.,., 31., 41. §), s így tekintélyét kisebbíti. Az esperesen nyugszik, az ő törvénytiszteletén és buzgalmán áll az egész egyházmegye egyházközségeinek élete, ő az ismerője a kebelbeli egyházak bajainak, kívánalmainak, szükségeinek és működő lelkészeinek, azért az ő hátratételét, egyszerű statisztává tételét az elhelyező bizottságokban eltűrni nem lehet, — nem viselhet felelősséget mások intézkedéséért és miért kelljen neki meginni mások intézkedésének keserű levét. Az esperesi tisztség tekintélyét, befolyását a reá nehezedő nagy felelősség és munka miatt inkább emelni kell, nem pedig leszállítani, mint a javaslat tervezi.

10. A sokféle kiszállás, bizottságozás nagyon drágává és költségessé teszi a lelkészválasztást. A választás egyszeri sikeres lefolytatása 9 kiküldetés és bizottsági összülést vehet igénybe: ha pedig meg kell ismételni, ami az ajánlgatásnál fogva lehetséges — többször anynyit, ami legkevesebb 300 P-t emészt fel.

11. A javaslat egyoldalú imformációk, sokszor jogtalan panaszok, a valóság nem ismerésének a szülötte. Tagadhatatlan, hogy fordultak elő választási visszaélések, lelkészválasztáshoz nem illő eljárások és vétkek, de nem olyan mértékben, mint a köztudatban él, tanuk rá a bírósági Ítéletek, amelyek a legnagyobb részben megerősítették a megfellebbezett választásokat. A kisebbségben maradt fél párthívei szokták felfújni, világgá kürtölni, rendszerint nagyítani a visszaéléseket, ebben adják ki utolsó müfelháborodásukat azok miatt a törvénytelenségnek kikiáltott eljárások miatt, amelyeket ők legjobban ismernek, és sokkal nagyobb mértékben, de kevesebb szerencsével gyakoroltak. Ez a hang megtévesztette a javaslat készítőit és azokat, akik csak a hírlapok felfújt közléséből, vagy a kisebbségben maradtak hangulatkeltésre számító beadványaiból, egyoldalú beállításból ismerték meg a választási eljárást. A bíróságok ítéletei azonban mást mutatnak. Ez a néhány eset nem elég ok az egész választási rendszer megváltoztatására, hanem figyelmeztetés szigorúbb eljárásra.

12. A választási visszaéléseket nem küszöböli ki, sőt elősegíti. Visszaélések, törvénytelenségek mindig lesznek, mig törvények és emberek élnek; az emberi leleményesség a legszigorúbb törvényen is keres kibúvót, gyakran hatósági segéllyel. Egyik célja az új törvénynek épen az lenne, hogy ezeket a visszaéléseket a legkisebbre korlátozza, de ezt a célt nem éri el, mert a nyilvános pályázat mellőzése a titkos ajtókat nyitja meg, a sötétben járó titkolódzás pedig mindig a bűnök melegágya. A kevésszámra csökkentett választók felerésze könnyebben befolyásolható, megvásárolható, mint az egész választó gyülekezet fele része, mert csak a felét kell számításba venni mindig.

13. Sem a gyülekezetek érdekét nem szolgálja abban az irányban, hogy a neki legjobban megjelelő lelkészt kapja, mert feltéve, hogy az egyházmegyei- és kerületielhelyező-bizottság jelölése e tekintetben nem csalódott s melléktekintetet nem nézett, vagy kegyelmet egyes többször lemaradótokkal szemben nem gyakorolt is, mégis csak az lesz megválasztva, akit a választóbizottság többsége akar és bizonyos, hogy minél erősebben akarja a felsőség, annál kevésbbé éri el általánosságban.

14. Sem a lelkészek érdekét nem szolgálja abban az irányban, hogy képességüknek megfelelő elhelyezkedést találjanak és egyszersmind bizonyos előhaladásra is számíthatnak. Minden lelkész képesítési fokozatára és szolgálati idejére tekintet nélkül ajánlható, az ajánlásból alapos ok nélkül ki nem zárható, a jelöltek száma elég tág körű bőséggel (3—10) van megállapítva, a választásra elég bő alkalom van, tehát semmi sem biztosítja a jobb képesítésű, idősebb szolgálatú lelkészek megválasztását és előhaladását, kivévén azt az egy esetet, mikor egyenlő szavazat esetén a „jobban ajánlott“ mondatik ki megválasztottnak, ami bizony a lelkészválasztások 1 °/oo“ben sem igen fordul elő, ezért a kis jelentőségű pártfogásáért felesleges az elhelyező-bizottságok felállítása.