Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-07-29 / 31. szám
Harminckilencedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1928 julius 29. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MtNDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az új énektanítási tanterv. Mert az osztatlan iskolában csuda könnyű ám az egyházi ének tanítása. Itt ugyanis nemcsak a tanterv igazi alapja — hogy a református egyház tud énekelni — teszi a tanítást könnyűvé, mint az osztottban, ide már segítség is alig kell, mert itt már az alapon ott az első téglasor, ami egyben fal is, tető is: az osztatlan iskola tud énekelni. Mondaná egy kiváló pedagógus a IV. o.-ban : „Gyermekeim, ez évben meg fogjuk tanulni ezeket és ezeket az egyházi énekeket, dallam és szöveg szerint“. Ragyogó szemmel felelnék a gyermekek, hogy ők a dallamát már mindnek tudják. S mire vége a IV. o.-nak, a gyerekek az V. és VI. o. dallamait is tudják. Elgondolkodhatik szent gyötrelemmel a derék pedagógus, hogy hát ő most már mit csináljon osztottban az évi 30, osztatlanban az évi 45 órával. Mert ezek a nebulók már előre tudnak minden dallamot. [Ugyan, hova is tennék a fülüket, mikor a többi osztály énekel ? Ugyan, a sok száraz tantárgy között nem öröm-e a léleknek, ha éneket hall, ha énekelhet ? Hát még ha a tanító oly ügyes, hogy ezt a nagy segítséget elfogadja s hagyja (mint a tót az esőt esni) énekelni a többi osztályt is ?!] Foglalkozzék ennek a tekintélyes óraszámnak egy kicsi részében az I. o. énektanításával, a többi osztályok számára szövegtanítással, a többi időt pedig adja segítségül annak a tantárgynak, amelynek nem adott eleget az órarend. Énektanítás helyett pedig, amire szükség alig van, éneket gyakoroltasson. Nem húzva-vonva, hanem elevenen énekeltessen el sorban, kezdve az első dallamon, végezvén a végsőn, a pedagógiailag legbölcsebben megállapított órában délelőtt is, délután is 6—6 éneket délelőtt is 5 perc, délután is 5 perc —, majd meglátja a teendőt is, az eredményt is. Látni fogja először is azt a nagy örömöt, elevenséget a gyermek lelkében, amelynél fogva ugyan nehéz keresztül vinni az új tantervek nagyon okos, nagyon korszerű kívánalmát, hogy „a gyerekek éneklése a lehető leghalkabb legyen“, mert mert hát — hiába no! Száraz tárgyak után énekelni: Szaharában oázis! Öröm és tudás együtt! Borzaszó lehet tanítóra, gyermekre az az iskola, amely nem mer közben öt percig énekelni. Látni fogja azután, hogy itt-ott hibás kottára énekel a sereg. Itt résen kell állni, a hibát ki kell igazítani a kottán. Őrségtől Mára . . ., jaj! meddig is, Uram Isten! ? — egyformán énekeljük ki lelkűnkből a mi vallásunk meg- és kinyilatkozását. Látni fogja, hogy az egyházi ének tanítása nem alaprakás, nem falrakás, nem is tetőcsinálás, csak tetőjavítás, ami a tanító munkáját illeti — a többit elvégzi a délelőtti, délutáni öt perces gyakorlás. Mert az osztatlan iskola tud énekelni. Igenis, mikor kicsi II. o. lettem, olvasni tudván, azokon a bizonyos öt-öt perceken a zsoltárt már nekem is föl kellett tennem a pad tetejére s énekelni a nagyobbakkal. 4 hónap hiányzott még a 10. évemből, mikor a IV. o.-nak s vele az eleminek végleg búcsút mondtam, de én és az én régi játszótársaim úgy énekeljük most is a II., a X., XVIII., XXII., LL, LVII., XL., CXXX., CXLVIII. stb. zsoltárokat, mint némelyek a XC. zsoltárt. Pedig az az iskola egyebekben is olyan derék iskola volt, hogy a gimn. I o.-ban a latinon kívül egyebet alig kellett tanulnom, hogy az első tanulók nyomában lehessek. Hát akik végig járták annak az iskolának mind a hat osztályát? Azok még a XLV., LVL, régi CXLIX. zsoltárt is fújják ma is. Pedig őket az I. osztályon kívül soha énekre nem tanították. Az egyetemes egyház azért adott ki énekes könyvet, hogy azt a hivek énekelhessék. De hogyan énekeljük, ha az iskola nem tanít meg rá? S minek akkor ref. iskola, ha még azt sem nyerjük meg tőle, hogy énekelni megtanítson? Minden énekre! írni, olvasni, számolni a községi iskola is megtanít. Mi énekes népek, mi éneklő egyház vagyunk. Mi valamennyi énekünket követeljük a mi iskoláinktól. Nem akarunk halott kottát az énekeskönyvünkben! De jaj! Nem hiába sürgettük, siettettük. A konvent ezt a nagy gonddal és szakértelemmel készített énektanítási tantervet és utasítást — nagy hirtelenséggel — változatlanul (de ráértünk volna négy év óta a hozzászólásra!) elfogadta, életbeléptetését elrendelte, sőt — nyomatja is már! Mit csináljunk a mi sokkal több kész énektudásunkkal ? Adassék meg minden tisztelet a Konventnek! Tantervét nem kifogásoljuk, csak sokkal több, az összes énekdallamok beosztását kívánjuk — az iskola lehetőségével való közelebbi ismeretségünk és egyházközönségünk óhajtása alapján. A konvent bölcsesége megtalálta az utat, melyen ez a közkivánalom kielégíthető. Az új tanterv életbeléptetését azzal az utasítással rendelte el, „hogy a tantervben foglalt anyagon felül lehetőség szerint a helyi viszonyoknak megfelelő énekek is megtanítandók és begyakorolta tandók“. Gyors és kielégítő megoldást kérünk alázatos tisztelettel egyházkerületi közgyűlésünktől. Kegyeskedjék az osztott iskola számára előirt tantervet, mint átmenetit, minden iskolánkra életbeléptetni, a jövő tanévre pedig az új tanterv alapelveinek tiszteletben tartásával, a mi helyi viszonyainknak megfelelőleg a kimaradt összes dallamokat a mostani új tantervbe pótlólag beosztatni s az így kiegészült tantervet a mostani énekeskönyv élethatáráig változatlan érvényűnek kimondani. (Vége.) Kiss Zoltán a pápai ehm. tanügyi biz. elnöke. — Külföldi tanulmányi ösztöndíj. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Pataky László IV. éves papnövendéknek, pápai főiskolánk hallgatójának Ítélte oda az 1928/29. iskolai évre is az egyik genfi állami ösztöndíjat.
