Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-07-08 / 28. szám
Harminckilencedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1928 julius 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A zsinat munkája* Református egyházi életünknek kétségkívül legnagyobb jelentőségű eseménye a Budapestre összehívott országos zsinat működésének megkezdése. A múlt év őszén indultak meg a zsinat összehívásának előkészületei, amidőn meg lett ejtve a zsinati tagok választása. Itt sajnálattal kell megállapítanom, hogy a zsinati póttagok választásánál egyházkerületünkben bizonyos félreértések történtek, aminek következtében egyházunknak épen azon munkásai, akiket a zsinaton ott szerettünk volna látni, ahelyett, hogy amint jelölve lettek a póttagok sorában, az első helyeket foglalták volna el, az utolsó helyekre kerültek, aminek következtében természetesen beh ívhatok nem voltak. A választások eredménye következtében a pápai egyházmegyéből egyedül az én szerény személyem vehetett részt a f. év május 8-án ünnepiesen megnyitott zsinat munkájában és ezért is kötelességemnek tartom, hogy erről itt beszámoljak. Az ünnepies megnyitás után, mely Kálvin-téri templomunkban folyt le és melyben nem csak bensőleg nyert kifejezést a tiszta és hamisítatlan kálvinista szellem, hanem amely külsőleg is rendkívül impozánsnak volt mondható, nemzetünk ma élő vezéréhez, Magyarország kormányzójához vonultunk fel tisztelegni, aki a Dókus Ernő zsinati világi elnök által hozzáintézett üdvözlő szavakra önérzetesen jelentette ki, hogy ő a református egyház hűséges fia, aki minden munkánkat, a református egyházi élet minden mozzanatát szives figyelemmel kiséri. A zsinat elé terjesztett egyházi törvénytervezetek előkészítéséért természetesen az előkészítő bizottságoké az érdem, amelyek rendkívül alapos és értékes munkát végeztek. Különösen ki kell itt emelnem a missziói előkészítő-bizottság és a törvénykezési előkészítő-bizottság nagyszabású munkáját, amelyek közül az előbbinek fő részesei dr. Ravasz László, a dunamelléki egyházkerület nagy nevű püspöke és Révész Imre, a tiszántúli egyházkerület főjegyzője, az utóbbinak dr. Bernáth Géza egyházi közéletünk egyik legrégibb és korra is legidősebb tagja, a kiváló jogász és dr. Kovács J. István budapesti theológiai igazgató voltak. A zsinat 8 napig ülésezett és ez alatt az idő alatt a zsinat tagjai az időközben behívott póttagokkal együtt a legnagyobb buzgalommal szolgálták az egyházi törvényhozás ügyét, a zsinat ülésein állandóan magas színvonalú, a zsinati tagok egyházias érzéséről és emelkedett gondolkozásáról tanúskodó vita folyt, amelyről én, aki az egyházi mellett a világi törvényhozásnak is tagja vagyok, egészen bátran merem állítani, hogy színvonal tekintetében semmi esetre sem marad alatta az utóbbinak. * Részlet dr. Jókay-lhász Miklós orsz. gyűlési képviselő, egyházmegyei gondnoknak a pápai ref. egyházmegye 1928 julius 4-én tartott közgyűlésén elmondott megnyitójából. A zsinat legfontosabb tárgyát kétségkívül az előbb említett két bizottság munkálata képezte, vagyis az egyházi törvénykezésről szóló, egyházi V-ik törvénycikk revíziója kapcsolatban az egyháztagok fegyelmezésével, mindkét bizottság nagy és alapos munkát végzett, de épen ebben a kérdésben, melynek megoldását egyházi életünk művelői legfontosabbnak és legsürgősebbnek vélték, az egyháztagok fegyelmezése kérdésében a két bizottság nem jutott egyöntetű felfogásra, hanem különböző álláspontot foglalt el. Épen ezért a zsinat megalakult missziói és törvénykezési bizottságának együttes ülésén kellett tárgyalnia a kérdést, amelyen hosszú és beható vita folyt főleg a fegyelmi büntetések felett, melynek során a szigorúbb álláspont hívei, akik közé én is tartozni bátor voltam, a missziói bizottság javaslatának megfelelőleg a fegyelmi büntetések közé mint végső és legerősebb büntetést, a gyülekezetből való kirekesztést is be akarták venni, ami a magyarországi református egyházból való kirekesztéssel egyértelmű, mig ezzel szemben az enyhébb álláspont képviselői még az úrvacsorától való eltiltást is aggállyal nézték. Végeredményben kompromisszumot kellett kötni, amelynek értelmében a gyülekezetből való kirekesztés nem vétetett fel a fegyelmi büntetések közé, hanem e helyett a fegyelmi büntetés legfelsőbb foka gyanánt az I. törvénycikk 108. §-ában az egyháztagok számára meghatározott összes jogoktól való megfosztás, a templombajárás, gyermekeik megkeresztelése és felekezeti iskoláinkban járatása kivételével lett felvéve. A vita e fontos kérdés felett a zsinat plénumában is tovább folyt a kompromisszum dacára, amelyet azonban végeredményben a zsinat többsége is elfogadott. Az egyházi törvénykezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása tartott általában a leghosszabb ideig és váltott ki legnagyobb érdeklődést egyéb szakaszainak, főleg a bíróságok alakulására vonatkozó rendelkezéseknél is. Másik nagyjelentőségű törvényjavaslat, mely a zsinat tagjainak általános nagy érdeklődése mellett hoszszabb ideig tárgyaltatott, a VI. törvénycikk módosítása tárgyában előterjesztett iskolaügyi törvényjavaslat volt. Itt főleg a tanárok és tanítók vegyes-házasságának kérdése körül folyt nagyobb vita, melyre nézve a bizottsági javaslattal szemben az eddig is fennálló törvényes rendelkezések maradtak érvényben. Az országos zsinat által letárgyalt kérdések, illetőleg hozott határozatok közül, mint nagyfontosságut, fel kell még említenem azt, hogy a kecskeméti jogakadémia ügyében hozott határozattal kapcsolatban kimondotta a zsinat, hogy a kálvinista szellemnek a jövő nemzedék körében leendő ápolása végett feltétlen szükségesnek tartja, hogy az egyetemi városokban mindenütt református jellegű internátusok állíttassanak fel az egyetemi és főiskolai hallgatók részére. A zsinat elé terjesztő“ javaslatok egy tekintélyes része kellő előkészület hiányában érdemben elintézhető nem volt és így azok
