Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-06-17 / 25. szám
Harminckilencedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1928 junius 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..............................—.................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A Második Orsz. Ref. Nagygyűlés határozata. I. Egyházi közalap. Református Nagygyűlésünk Isten színe előtt való hálával emlékszik meg arról a történeti fontosságú eseményről, mikor félszázaddal ezelőtt egyházunk bölcs vezetői a közös teherviselés nagy és isteni gondolatától áthatva, az egyetemes közalapot megteremtették. Hálával emlegetjük azokat a nagy áldásokat, amelyek e kezdeményezésből egész egyházunk s főként kis gyülekezeteink életére eddig is kiáradtak. Miután tudatában vagyunk annak, hogy szegény és kis gyülekezeteink fenntartása minden református hivő komoly és szent érdeke s tudjuk, hogy egyházi életünk belső fellendülésével új és Istenáldotta intézmények egész sorára van szükségünk, nagygyűlésünk, egész református népünk nevében azzal a kéréssel fordul anyaszentegyházunk törvényhozó zsinatához, hogy egyetemes közalapunk erőteljes kifejlesztése s belső alkatának a fokozódó szükségletnek megfelelő átformálása érdekében minden szükséges lépést megtenni szíveskedjék. II. Egyházunk anyagi ügyei és az állam. A református nagygyűlés a nemzet egyetemes érdekei szempontjából sürgősen szükségesnek tartja az 1848: XX. t.-c. teljes végrehajtását. Mig e törvény teljes végrehajtásáról gondoskodás történik, a nagygyűlés az egész magyar reformátusság nevében megállapítja és kéri a következőket: Fájdalommal és súlyos aggodalommal látja a nagygyűlés, hogy óriási nemzeti és egyházi feladatokat hősies erőfeszítéssel betölteni kívánó, különösen kisebb gyülekezeteink roskadoznak a reájuk zúdult terhek alatt. E terhek nagyrésze a törvényszerű állami hozzájárulások elmaradásából s az állam által a gyülekezetekre áthárított és magas mértékben felemelt szolgáltatásokból erednek. Különösen iskolafenntartó egyházaink jutottak elviselhetetlenül nehéz helyzetbe, mert az állami hozzájárulás a békebeli mértéknek alig egyharmada, az egyházra áthárított tanítói nyugdíjjárulék ezzel szemben a békebeli összegnek valorizáltan az ötszörösére emeltetett. 1. Kéri a nagygyűlés az adócsökkentési államsegély békebeli értékben való kiszolgáltatását, hogy a kis gyülekezetek végre felmenthessék híveiket a 100—200 százalékos egyházi adók terhe alól. 2. Kéri az iskolák dologi szükségleteire szolgáló segélyek folyósítását s az egyházak terheinek háború előtti mértékre való leszállítását. 3. Kéri a lelkészi korpótlék teljessé tételét. 4. Kéri annak a visszásságnak megszüntetését, amely a kántori javadalmaknak a tanitói javadalomba való beolvasztásával állott elő. 5. Kéri, hogy a református egyháznak is adassék arányos segély karitatív célokra. (Folyt, köv.) Püspöki egyházlátogatás a mezőföldi egyházmegyében. Sáregresre három díszkapún át, 12 tagú, ízléses egyenruhába öltözött bandérium kíséretében nemzeti színű zászlókat lobogtató leventék sorfala és harangzúgás közben vonult be Püspök úr. A templom mellett a presbitérium élén Bózsa Sándor lelkész üdvözölte, az énekkar Molnár Lajos vezetése mellett üdvözlőkart zengett. A lelkészlakon várták a főpásztort Kis Dániel sárbogárdi, Dávid Lajos alapi rendes-, Gulácsi István cecei h.- és Sárközy János sárbogárdi s.-lelkészek. A templomba bemenet magyarruhás leányok, leventék és tűzoltók álltak sorfalat. A templomajtó előtt Vida Karolin tanitónő szép csokrot adott át. A templom Ízlésesen rendbe hozva. A 44. és CV. 1., 2. v. eléneklése után Püspök úr itt harangot szentelt. Imádsága után megszólaltak a harangok egyenkét, végül gyönyörű összhangba olvadt mindháromnak a zengő hangja. A harangok megáldása után az énekkar énekelt. Püspök úr V. Móz. 322_4, alapján prédikált megkapó erővel. Prédikációja után a harangok először a hősi halottak emlékére szólaltak meg, majd Bognár János emlékére, aki a gyülekezet legnagyobb alapítványtevője. A kántus a Zengjen hálaéneket énekelte, a gyülekezet pedig a CXXII, zs. 3. versét. Pár percnyi időzés után az egész gyülekezet kivonult az új temető felszentelésére. Szívbemarkoló látvány volt, amint az új temető egész területét végig állta a gyülekezet ifjúsága: leventék, magyarruhás és fehérruhás lányok. Az ifjúság, az élet nézte a helyet, ahova majd egykor meg fognak térni atyáik nyomán. Oly biztató volt a XC. zsoltárt énekelni. A nap már lenyugodott, de az ózondús, enyhe tavaszi est úgy megragadta a lelkeket. Vargha Kálmán egyházkerületi aljegyző a hit édes vigasztalását hirdette beszédében, majd könnyekre fakasztó imában adta át a temetőt rendeltetésének. Komoly, feketekendős nénik, tisztes gazdák, ifjak és vének átszellemülten hallgatták az énekkar énekét: Mester a bősz vihar dühöng, majd mint a szív kitörő érzelme zúgott fel a felséges húsvéti ének: Nincs már szívem félelmére! — A küldöttségek fogadásakor bizony már 7-re járt az idő. A róm. kath. hitközség nevében Stermeczky Vince cecei plébános, pápai káplán, Sáregres és Pusztaegres községek nevében Erdélyi Gyula főjegyző, a dunamelléki kerülethez tartozó szomszédos cecei ref. gyülekezet nevében népes deputáció élén, Gulácsi István h.-lelkész szólották. — A presbiteri gyűlést lámpa mellett kellett megtartani. Vargha Kálmán egyházkerületi aljegyző imádsága után Püspök úr örömmel állapította meg a gyülekezet haladását úgy az anyagiakban, mint a lelkiekben. A szórványok gondozását különösen szivükre kötötte. Pongrácz József theol. tanár, egyházkerületi képviselő imádsága után elmondotta lelkész, hogy a három felszentelt ha
