Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-06-10 / 24. szám
Harminckilencedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1928 junius 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE--------------------------------------- MEGJELENIK minden VASÁRNAP. ---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁRA, FŐ- « FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK Megnyitó beszéd. (A II. ref. nagygyűlésen elmondotta Dókus Ernő főgondnok.) Minden nagy folyó, pályája kezdetén, parányi kicsi ér, amelyet egy játszó gyermek keze is kimozdíthat Htjából. De úgy van alkotva körülötte a föld, hegyeivel és völgyeivel, síkjaival és pusztáival, hogy a kicsiny ér, nemsokára duzzadó csermely lesz, majd erős hegyipatakká válik, s mire kiér a széles völgybe, esetleg, hajókat is hordozhat a hátán. A magyar református egyház gyülekezeteiből, mint kis élő erek indultak «1 híveink, de világunk úgy van alkotva, történelmi emlékek hegyei és a megvont pálya, eleve elhatározott életutak völgyei, hogy ez a sok, kicsiny ér, az előttünk álló óriási emberfolyamatban megduzzadva, hatalmas erővel hömpölyögjön tova, jövendő ígéretek Óceánjai felé. Lélekemelő látás ez, amelyről egykor a zsoltáríró így énekelt: »Mily szép az Atyafiaknak békességes együttlakozásuk!« Előttünk áll a magyar Kálvinizmus nagy élő folyama, amelyben mindenki testvér, mindenki bajtárs, senki sem felesleges és senkit sem lehet pótolni. Hozzuk magunkkal az ezeréves magyarság hallgatag tüzét, néma szenvedélyét, — az örökkévaló evangéliumnak nagy vigasztalásait és biztatásait, —- az eleveelrendelésnek erre a földre és a mi nemzedékünkre vonatkozó fölséges életparancsait. Vannak közöttünk szegények és gazdagok, egyszerűek és e világ szerint előkelőek, kicsinyek és együgyüek, nagyok és tudósok, de mindnyájan magyarok és reformátusok vagyunk. Magyarnak és reformátusnak lenni, erre a nemzedékre nézve azt jelenti, jobban szeretni, többet áldozni, alázatosabbnak és munkásabbnak lenni, »hinni és szolgálni«. Hinni abban, hogy Isten rendelte el életünket és Ő hivott el munkatársaiul minket. Az Ő ajándékaira ismerünk azokban a nagy lehetőségekben, amelyek hívogatnak minket és abban a küldetésben, amelyet az Ő akarata reánk, magyarokra és reformátusokra bízott. Mi hiszünk abban, hogy a magyar nemzettel Istennek nagy céljai vannak. Hiszünk abban, hogy Ő nem akar összetörni és elgázolni minket, hanem nagy feladatokat biz reánk, hogy azoknak szolgálata által, akármilyen erőtelenek és gyöngék vagyunk, közelebb nőjünk a szivéhez. Hiszünk abban, hogy a magyar nemzetet csak egy nagy belső megújulás mentheti meg és ennek a megújulásnak egyetlen forrása az Ige ujjászülő hatalma. Tudjuk azt, hogy a nemzeti megújhodás nagy müvéhez az első lépés, saját magunknak megújulása. Azért alázatosan szomjidiozzuk és boldogan befogadjuk Isten teremtő gondolatait, melyek a Bibliából és az élő Szentlélek állandó bizonyságtételeiből szállanak a szivünkre. Nem tanácskozunk testtel és vérrel, nincsen semmiféle pörünk és patvarkodásunk, tudatában vagyunk erőtelenségünknek és méltatlanságunknak, de bizonyságot teszünk arról, hogy Istennel, mint kicsiny maradék, többségben vagyunk és újra ajkunkra vesszük Pál apostolnak nagy vallomását, amely Bethlen Gábor utolsó sóhajtásából remeg felénk: »Ha isten velünk, kicsoda ellenünk?« Szívből üdvözlöm a második budapesti református Nagygyűlés Diszgyülésére egybesereglett tagjait, a körünkben megjelent egyházi és világi méltóságokat, szívből köszöntőm illusztris vendégeinket és a diszgyülést Kálvin szavaival megnyitom: »Egyedül Istené a dicsőség!« Püspöki egyházlátogatás a mezőföldi egyházmegyében. Április 30-án Kisláng, ez az újonnan alakult, szépen fejlődő telepes község visitatiója következőik. A község határában Mohos Béla főjegyző üdvözölte Püspök urat. 12 tagú bandérium várta és magyar ruhás leányok virággl hintették tele kocsiját. A lelkészlaknál nagy tömeg várta a menetet. Itt a diadalkapu alatt Kuli Lajos lelkész mondott szives Istenhozottat, csokrot Szebek Bözsike adott át a leányok nevében. A község nevében ifjú Svajda József bíró köszöntötte a főpásztort, a református énekkar pedig, melyet Király István tanító tanított be, üdvözlő éneket énekelt. Az énekkart a betegen fekvő karnagy helyett Kuli Lajos lelkész vezényelte. A diadalkaputól a szép, modernül épített, tágas lelkészlakra vonult be Püspök úr, ahol Kuli Lajosné, a lelkész felesége ízléses magyar ruhában, szives szeretettel fogadta. Az istentiszteletet, mivel az imaházba nem fért volna el a közönség, az iskola udvarán, a szabadban tartotta Püspök úr. Ur jézus mely igen drága kezdetű felálló után a 160. dicséretet énekelte a gyülekezet. Imádság után az énekkar a Dicsőit Téged nagy, égi Teremtő c. felséges darabot adta elő. Az istentiszteletre nagy számmal megjelent más vallásuak is áhitatos figyelemmel hallgatták a főpásztor prédikációját, melynek alapigéjéül Tit. 2n> 12-t vette fel. A presbiteri gyűlés az imateremül szolgáló iskolateremben folyt le. Vargha Kálmán egyházkerületi aljegyző megnyitó imádsága után Püspök úr megnyugvással állapította meg, hogy a gyülekezet az adott viszonyok között mindent megtesz, hogy fejlődhessék. Az egyházi épületek ritka szépek. Nagy hiány, hogy nincs templom. Erre nézve Kuli lelkész kérte Püspök úr hathatós segítségét. A presbiteri gyűlés Pongrácz József theol. tanár, ehkerületi képviselő imájával végződött. — A küldöttségek fogadtatása a szépen feldíszített, emeletes községházán történt. Mohos Béla jegyző a község képviselőtestülete, Magyar Sándor plébános a kislángi állami elemi iskola gondnoksága és tantestü
