Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-06-05 / 23. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 95. oldal. 1927. ■ I f - ■ II I A lel késznék szövetsége. Elmondotta — a lelkésznék szövetségének megalakulása után — dr. Ravasz László püspök. Szivből üdvözlöm a dunamelléki református lel­késznék imént megalakult szövetségét. Reményiem, hogy ez a példaadó kezdés a többi egyházkerületek lelkész­nél is szervezkedésre bírja és nemsokára az egyetemes magyar református egyház lelkészné társadalma egy­mással baráti és lelki kapcsolatba lép. Nagy szükség van erre a mozgalomra. Legelső sorban azért, mert a lelkészné nemcsak élettársa a férjé­nek, hanem szolgatársa is. Egy bíró, mérnök, tanár, ügyvéd, orvos, semmi egyebet nem vár a feleségétől, mint azt, hogy legyen hü feleség, jó gazdaasszony, a gyermekek édesanyja; asszonyi méltóságát őrizze meg és asszonyi hivatását teljesítse. A lelkésznétől mindezt elvárjuk s ezenkívül elvá­runk még egyebet is: a pásztori munka rá eső részé­nek teljesítését. Hadd hangsúlyozzam először azt, hogy a lelkész­­nének nemcsak jó gazdaasszonynak és önfeláldozó anyának kell lennie, hanem e tekintetben éppen példát kell adnia, stílust teremtenie, ideált mutatnia. Addig nem ér ez a lelkészné szövetség semmit, ainig nem látjuk, hogy a mi munkánk ott kezdődik, ahol a má­soké végződik. Gondatlan, rendetlen háziasszonyok, amerikázó anyák a mi társaságunkba hiába jönnek. A lelkésznél elsőbb a gyülekezet, azután jön a család. A lelkésznénél elsőbb a család, azután a gyülekezet. Hiba volna ezt a sort akár egyiknél, akár másiknál fölcserélni. De lehet egy lelkészné a világ legjobb gazdasz­­szonya, a legjobb édesanya, a tűzhely papnője, mégsem igazi lelkészné. Igazi lelkészné akkor lesz, ha kiséri és kiegészíti a férje munkáját, mint a zongorán egyik kéz játéka a másikat. A lelkészné azért van a gyülekezetben, hogy minden asszonynak legyen egy Isten szerinti ba­rátnője. Azért van, hogy a lelkész rajta keresztül meg­értse és pásztorolja a női lelkeket. Aprópénzre váltja azt az utalványt, amivel az igehirdető és katekhéta fizet: ő a jó szó, a darab kenyér, az apró segedelem. Az a kéz, amelyik a gyermek arcát megsimogatja, a beteg párnáját megigazítja, egy szál virággal elűzi egy szív rideg telét. Ä pásztorság lelki munka, oda gyöngédség, kedély, lelemény kell. Ez a lelkészné munkaköre. A lelkész alkot, épit, ront és metsz; a lelkészné gondja, hogy az épületre futó rózsák kússzanak fel s minden rózsából mosoly támadjon. De szövevényesebb gyülekezetben akad olyan munka is bőven, amit igazán csak a lelkészné végezhet el. Leányok vasárnapi iskolája, leányifjuság pasztorációja, asszonykor és munkája, szolgálat a női és anyai lélek ezer ismeretlen mélységeiben : ez mind a lelkésznére vár. Lelkésznévé születik valaki; de gyakorlat és alá­zatos készület által mindenki lehet. Nem más ez, mint megmaradni igazi asszonynak az Ú Jézus szellemében. A szolgáló lelkeket a Szentlélek leleményesekké teszi. Aki könyvből akarja megtanulni, sohasem tanulja meg, de aki rátermett, egymagában is mesterré válik. De nekünk kell ismernünk és támogatnunk egy­mást. Ideáljainkról és nehézségeinkről beszélgetnünk kell. Meg kell hallgatnunk egymás beszámolóit a sike­rekről és az elbukásokról. Lelki légkört kell teremtenünk, amelyben megértjük egymást és megértjük hivatásunkat. Nevelnünk kell saját magunkat eszményeink felé. Lel­­készi és lelkésznéi stílust kell általánossá tenni, hogy ne lehessen lelkészné az, aki az ilyen életstílusnak merő ellentéte. Feleségem nevében is őszinte szívvel üdvözlöm mindnyájokat. Neki nagy öröm lett volna, ha itt lehe­tett volna az útkeresők és megérkezők között. De nem fog késni kivenni a munkából és imádságból a reá eső részt. Én meg hozom és hirdetem mindnyájoknak azt az áldást, ami az Ö szerelmeseinek igértetett. Magyar misszionáriusnő az Admiralitás-szigeteken. Múlt év augusztusában e címén adott hirt a Ma­gyar Evangéliumi Keresztyén Missziói Szövetség arról, hogy Molnár Mária diakonissza a Liebenzelli-Misszió kötelékében az Admiralitas-szigetek csoportjába tartozó Mánus szigetére megy. Azóta a kiküldésnek fontos aka­dálya merült fel, a tübingai trópusi kórház Molnár Máriát a forró égövi kiima elviselésére alkalmatlannak nyilvá­nította. Minthogy azonban a bizonyítvány nem hangzott kategorikus bizonyossággal, félév eltelte után maga a Liebenzelli-Misszió vetette fel egy új vizsgálat gondola­tát. A vizsgálat teljesen megnyugtató eredménnyel vég­ződött s ma már úgy áll a helyzet, hogy Molnár Mária, ha Isten is úgy akarja, a Liebenzelii-Misszióval kap­csolatosan, de a Magyar Ev. Kér. Missziói Szövetség misszionáriusaként megy ki Mánus szigetére. Az útiköltség a podgyász szállításával együtt kb. 2300 pengőbe kerül, mely összeget kb. félév leforgása alatt kell a missziói szövetségnek előteremteni, mert a kiutazás minden valószinüség szerint az őszi hónapok­ban fog megtörténni. Molnár Mária künti eltartása havi 80—100 pengőbe fog kerülni aszerint, hogy a misz­­szió ültetvényeiben milyen lesz az aratás s különösen hogy üt ki a kókusz szüret. A Missziói Szövetség a magyar evangéliumi ke­­resztyénséghez fordul s kéri az összes egyházak és egyesületek támogatását a nagy cél megvalósításához. Valamelyik vasárnapi istentisztelet perselypénze, vagy külön missziói ünnepélyek jövedelme e célra volna beküldhető. Molnár Mária egyébként kész a következő hóna­pok folyamán bárhol missziói előadást tartani, a Csen­des-Óceán szigetein .folyó missziói munkákról. — Ilyen irányú megkeresések a missziói szövetség titkárához, Czmorek Jenő ref. lelkészhez küldendők (Budapest, VIII., Gyulai Pál utca 9). Az ügy részleteiről az egyetlen magyar külmissziói lap a Hajnal hoz részleteket, mely havonként illusztrálva jelenik meg rendkívül változatos missziói tartalommal, előfizetési díja rendkívül olcsó, hogy mindenki más la­pok mellett is járathassa, egy évre mindössze 1 pengő. A kiadóhivatal, hova a missziói adományok is külden­dők: Budapest, VIII., Gyulai Pál utca 9. Diákkonferencia Ácson. A Református Középiskolai Missziói Tanács három nyári gyűlést rendez: Ácson középiskolás fiuk számára, Alsónémedi—Ócsán középiskolás’ leányok számára, Hód­mezővásárhelyen középiskolás fiuk számára. A gyűlések ideje junius 30—julius 4. Az ácsi konferencia vezetője Rácz Kálmán tanár, a Ref. Középiskolai Missziói Tanács elnöke. A helyi rendezőség elnöke Kelemen Béla lelkész. A konferenciára érkezőket a község magánházak­nál szállásolja el, de a déli és esti étkezés nagyobbára közös lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom