Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-05 / 23. szám
£4. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927 építtessék ki, hogy azáltal annak élete és belső békessége még az Isten ellen lázadó, hitetlen korszellem mai viharai között is, mindenkor biztosítva legyen. 10. Miután pedig nemcsak hivő keresztyének és egyháztagok, hanem a magyar haza gyermekei és magyar állampolgárai is vagyunk s hazánkat is hitünk által táplált világnézetünk alapján véljük a legjobban szolgálni, mindent megteszünk arranézve, hogy a kálvinizmus tiszta és nagy igazságai, nemzetünknek ne csak társadalmi és gazdasági, hanem állami és törvényhozási életére is a legnagyobb áldással legyenek. 11. Isten színe előtt mélységes hálával emlékezünk meg azokról a drága értékekről, amelyeket az Ur Isten iskoláztatásunk egész fejlett rendszerében, önfeláldozó őseink buzgó áldozatkészsége folytán nekünk ajándékozott. Iskoláink minden tagozatához a jövőben is változatlan hűséggel ragaszkodni kívánunk és azok továbbépítését és fejlesztését nemcsak református vallásunk, hanem az ősök iránt való hála és legszentebb érdekeink iránt önként értetődő következményének tekintjük. Meg vagyunk győződve affelől, hogy a magyar állam, amely a maga kultúrájában és haladásában a református egyház fejlett iskolarendszerének áldásait évszázadokon keresztül élvezte, a mostani változott gazdasági és pénzügyi helyzet közepette semmiképpen sem zárkózhatik el az elől, hogy ezeknek az iskoláknak fenntartására református egyházunkat megfelelő támogatásban részesítse, annál kevésbbé, mert a magyar református egyház a világháború során nemcsak erkölcsi, hanem anyagi tekintetben is bizonyságát adta hűségének és hazaszeretetének és anyagi áldozatok tekintetében is — különösképpen a hadikölcsönök jegyzése által — oly mértékben vette ki részét a haza iránti szent kötelességek teljesítésében, hogy annak következtében a mai idők egyre sulyosodő iskolai terheivel szemben anyagilag megerőtlenedve áll. 12. Mindezek után pedig tudván azt, hogy elsősorban magunknak kell munkába állanunk, a mi Kegyelmes Istenünkhöz való buzgó fohászkodással felajánljuk magunkat az Ő szentséges szolgálatára, hogy az Ő Szent Lelkének ereje által Urunkat, a Jézus Krisztust a mi egyéni életünkben is szolgálhassuk, hogy hitünk alapján ne csak állhassunk hanem élhessünk és munkálkodhassunk is. És midőn a mi Urunk, Jézus Krisztusban bizakodva, Aki nekünk mind életünkben, mind halálunkban egyetlenegy fő vigasztalásunk, méltatlan és bűnös voltunkat alázatos szivvel megvalljuk, hisszük azt is, hogy a Mindenható Isten bennünket azáltal, hogy kegyelmi szövetségébe felvett és református egyházunk tagjává tett, a Maga dicsőségének szolgálatára el is választott és öröktől fogva el is rendelt. Szent fogadástétellel fogadjuk tehát, mint egyes hívők is azt, hogy mind életünkben, mind halálunkban, Neki élünk és Neki halunk, hogy szivünket mintegy megöldökölve, szent áldozatul Neki ajánljuk fel s hitünkkel és életünkkel, testi, lelki és anyagi javainkkal Neki szolgálunk, itt ezen a magyar földön, ebben a dicsőséges hagyományoktól megszentelt, történelmi magyar református Anyaszentegy házban. Református Nagygyűlésünk végezetül kéri a Hit és Szolgálat mozgalmát, hogy hitéletünk ébresztése, komoly református öntudatunk emelése és ezzel magyar hazánk érdekeinek buzgó szolgálata végett a Református Nagygyűléseket ezután évről-évre az ország fővárosába hívja össze és rendezze meg. Mindezek után Isten szentséges színe előtt hódolva, az Ő nagy kegyelmét kérjük egész magyar ref. egyházunkra, annak vezetőire, hivatalosaira és minden egyes gyülekezetére, hazánk, nemzetünk és társadalmunk életére és könyörgünk Hozzá, hogy a Magyar Református Anyaszentegyház életében a kálvinizmusnak a huszadik században megkezdődött, áldott Ígéretekkel teljes ébredése jusson teljességre az Ő szent Lelkének hatalmas munkája által, hogy mindabból, ami ennek következtében magyar református egyházunkban történik, az Ö nevére szálljon egyedül dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Püspöklátogatás Belsősomogyban. m. Május 18-án Erdőcsokonyáról Pollitzer Géza nagybérlő négyes fogatán Püspök úr Kálmáncsára indult. Az erdőcsokonyai birtokosok szép fogataikon kisérték a társaságot. Kálmáncsán Puri István biró, a lelkészlakon Kovács Bertalan lelkész üdvözölte Püspök urat. A faluba 12 tagú bandérium kíséretében, a Levente-egyesület tagjainak sorfala között, szép, régi kendőkkel és varrottasokkal díszített diadalkapun át vonult be a menet. A lelkészlakon gyűltek össze a szomszéd lelkészek: Zákányi József homokszentgyörgyről, Schmidt Béla Istvándiról, valamint az uradalmi tisztikar. A tágas templom szépen feldíszítve várta a főpásztort, akit 10 magyarruhás leány üdvözölt a bejáratnál. Az istentiszteleten a gyülekezeti énekkar Pap Ferenc kántortanító vezetése mellett az Új Énekeskönyvből énekelt, Zákányi József homokszentgyörgyi lelkész imádkozott, Lieber István homokszentgyörgyi tanító a „Tied az ügy“ kezdetű éneket énekelte, majd Püspök úr tartott buzdító beszédet az ősök dicső példáira hivatkozva, idézve Kálmáncsa felséges múltját, az ott munkálkodó reformátorok életét. Templomozás után a lelkészlakon küldöttségek tisztelegtek Püspök úr előtt. A kálmáncsai és homokszentgyörgyi körjegyzőség nevében Bencze Ferenc jegyző, gr. Széchenyi István nagybirtokos uradalmának tisztikara nevében dr. Barla Szabó Sándor orvos, az istvándi presbitérium nevében Schmidt Béla lelkész, a homokszentgyörgyi presbitérium nevében Zákányi József lelkész mondottak beszédet. A canonica visitatiora Homokszentgyörgy, Istvándi és Kálmáncsa preábiteriumai gyűltek össze. A templomlátogatás a két első helyen megfelelő, Kálmáncsán nagyon hiányos, Püspök úr inti az elöljárókat, hogy törekedjenek ennek megváltoztatására, mert ahol a templom üres, ott a szivek is üresek maradnak. Szomorú körülmény ezekben a gyülekezetekben is a lélekszám fogyása. Püspök úr megrázó szavakkal ecseteli a rettenetes következményeket. Beható eszmecsere következett, melyen az egyke megszüntetésére vonatkozólag igen gyakorlatias módozatok és tervek vetődtek fel. A lelkészlakon elköltött és pompás felköszöntökkeí is fűszerezett ebéd után az elemi iskolát vizsgálta meg Püspök úr és kísérete. Itt már résztvett a visitatio munkájában Németh Károly egyházmegyei aljegyző is. Május 19-én gróf Széchenyi István nagybirtokos négyes fogatán gyönyörű tavaszi reggelen, harangok és pacsirták dalától kisérve indult el Püspök úr, akit Istvándi határában a jegyző várt. Harangzúgás közben ért be a lelkészlakra, ahol Schmidt Béla lelkész üdvözölte, Schmidt Ilonka pedig csokrot adott át. A templom előtt Ízléses egyenruhába öltözött leventék és magyarruhás leányok fogadták, az énekkar alkalmi darabot adott elő, Püspök úr imája után újból az énekkar énekelt. Tudósító.
