Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-22 / 21. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1927 május 22. DDNÁNTIÍLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •........-............................................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................-.............................. —.......................—...........-.......-......... . FŐSZERKESZTŐ : DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Krisztus keresztje alatt.* A keresztyénség egyetemességének gondolata talán sohasem foglalkoztatta annyira a lelkeket, mint ma. Néhány évtizeddel ezelőtt még mindegyik keresztyén egyház a maga külön életét élte. Tagjai és vezetői nem érezték az összetartozásnak, a szolidaritásnak azt a fenséges érzetét, amely azóta különösen 1925-ben Stockholmban, majd 1926-ban Bernben olyan megkapó módon nyilatkozott meg. Valami szivet emelő és lelkesítő érzés olvasni azokat a sorokat, amelyekben Deissmann Adolf berlini egyetemi tanár két munkájában is: Die Stockholmer Bewegung; Die Stockholmer Weltkirchenkonferenc címen beszámol a norvég fővárosban lefolyt lélekemelő napokról. Helyesen jellemzi az egyetemes zsinatot, hogy egyrészről a különböző népek és keresztyén egyházak Misereréje és De profundisa az, mert a mélységből és nyomorgattatások közül kiáltanak fel, másrészről meg az egész keresztyénség fenséges Credoja és diadalmas Hallelujája, mert benne istenben bizó hitük és magasztaló érzésük jut kifejezésre. Valahogy a kér. egyházak felelősségre ébredését kell látnunk abban a tényben, hogy néhány évvel a nagy világkatasztrófa után a legkülönbözőbb országokból és csaknem minden felekezetből összejöttek a vezető egyéniségek, hogy a Mester keresztje alatt nyíltsággal és szeretettel beszéljék meg a keresztyénség nagy gyakorlati kérdéseit és problémáit. — A vélemények leplezetlen különbözősége mellett is — amint Deissmann fentebb említett munkájából megállapíthatjuk — a Krisztusban való egység szelleme hatotta át a gyűlést. Emelte ennek egyetemes jellegét a keleti egyház képviselőinek részvétele is. Ez a keleti egyház a keresztyénség őskorából megmentett orthodox felfogásával értékes vallási erőket mutat fel, mint Deissmann megállapítja, még sokat tanulhat a nyugat kelettől. Értékes megállapításokat von le még Deissmann Stockholmer Bewegung c. munkájában egyéb tekintetben is. Megállapítja, hogy a stockholmi egyetemes egyházi gyűlés, mely a nicaeai zsinat évfordulóján ült össze, sok hasonlóságot is mutat ezzel a gyűléssel. Mindkettő egyetemes gyűlés, mindkét esetben a keresztyénség nagy közös problémái indították fel a lelkeket, hogy egybegyüljenek, — amint ott, úgy itt is nagy, átalakító hatású lelki események állanak a cselekvések hátterében. A belső közös vonások mellett megállapíthatók külsők is. A gyűlés ünnepélyes megnyitásához siető résztvevők ép úgy a királyi pártfogójuk testőrségének védelme alatt voltak és élvezték vendégszeretetét, amint a nicaeai zsinat Konstantin császárét. Ingadozást mutat a nicaeai * A stockholmi világgyülés ismertetése Deissmann Adolf: Die Stockholmer Bewegung c. munkája alapján. zsinaton résztvevők száma is, mert amig Hieronymus, Epiphanius, Rufinus, Ambrosius 318-ban jelöli meg azt, addig Eusebius 250-et említ. A stockholmi zsinaton résztvevők száma is ingadozó. Egy ilyen nagy gyűlés tagjainak számát pontosan megállapítani nem könnyű dolog. A canterburyi érsek egy alkalommal így szólította meg a jelenlevőket: „Mi hatszázan!“ Leghelyesebb, ha elfogadjuk Deissmann azon megállapítását, hogy közel járunk az igazsághoz, ha a stockholmi gyűlés tagjainak számát kétszerannyinak vesszük, mint a nicaeai zsinat résztvevőiét. De a két zsinatnál egyezések mellett eltérések is megállapíthatók. Mig Nicaea a Földközi-tenger mellékén levő keresztyénség nagy gyűlése volt, addig Stockholm — habár a római katholikusok képviselői nem jelentek is ott meg — mégis az egész világ keresztyénségének nagygyűlése volt. De eltérés volt a kettő között abban is, hogy mig Nicaeaban csupán a görögül értő és beszélő keresztyének gyűltek össze, addig Stockholmban a legkülönbözőbb nyelven beszélők vettek részt. Még egy pont van, ahol különbség állapítható meg a két zsinat között. A stockholmi zsinat gazdája, a svéd király keresztyén volt a keresztyének között, addig Konstantin császár korlátlan hatalom birtokosa, ki politikai tekintélyének egész súlyát belevetette az egyházi események mérlegébe. Az a gondolat és akarat érvényesült Nicaeaban, amit Konstantin fia, Konstantius így fejezett ki a későbbi milánói zsinaton: „Amit én akarok, annak kánonnak kell lenni“. Nicaea az államegyház első, fényes megnyilatkozása volt. Stockholm tisztán egyházi és keresztyén megnyilatkozás. Ez az egyetemes zsinat nem volt a politika rabszolgája. Sőt komoly kísérlet történt itt, hogy mindenféle politikával szemben deklarálják a keresztyén erkölcs királyi felségjogát. Ennek a gyűlésnek a középpontjában az Üdvözítő keresztje állott. Ezért mondja Deissmann, hogy ha majd egykor az újabb egyháztörténet számára megfestik e gyűlés képét, azt csak egy módon festhetik meg: középen a keresztfán vérző Krisztus, amint kiterjeszti karjait egy harctér felett, amig a sebesültek, az ellenfelek, a megfáradtak és megterheltek engesztelődésre és megváltásra vágyódva a keresztjéhez sietnek. Stockholm a barátság és személyes felelősségérzés szálaival fűzte össze a jelenlévőket, egymást megértve kölcsönösen igyekeztek a keresztyén szolidaritás érzését megerősíteni. Stockholm felhívás volt a közös munkára, a közös építésre. Erre az áldott munkára fogtak itt kezet a keresztyénség képviselői. Ennek a szépen meginduló, egymást megértő és együtt működő munkának folytatását készítette elő az 1926 nyarán Bernben tartott választmányi gyűlés, mely útját egyengette az ez évben Lausanneban ismét összeülő egyetemes világgyülésnek. Ez a berni gyűlés még inkább kiszélesítette a perspektívát, mert az eddig csat-
