Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-09 / 2. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1927 január 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................... .................................................................— FŐSZERKESZTŐ : DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ....................-...................................- ~ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍ3 □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. ca Az imádság mint gyülekezetépítő erő. Egyházi életünk helyes irányba terelődésének egyik legbiztatóbb bizonyítéka, hogy az imádsággal mindig többet foglalkoznak, különösen a lelkipásztorok. Az imádság a lélek élete, lélekzetvétel, mely nélkül nincs semmiféle komolyan számbavehető keresztyénség, annál kevésbbé református kegyesség. Az egyháztörténelem tanúsága szerint a nagy nekilendülések egy-egy korban mindig az imádság erőteljes megnyilvánulásával voltak összekötve. Ha valamilyen előhaladás történt Isten országa földi megvalósulása felé, akkor ott mindig ráakadhatunk buzgó egyesekre, akik titkon, ajtóikat behajtva a mindenség Urával beszélgettek és Tőle kértek erőt, áldást, előmenetelt. A mi korunkban is sok komoly ember figyelme oda fordult az imádság felé. Heiler nagy könyve — nemcsak terjedelménél fogva nagy, hanem benső értékéért is — egymásután új kiadásokban jelenik meg, ami azt mutatja, hogy az élet jelei nyilvánvalók. Annál nagyobb örömmel tölt el bennünket, hogy ez a mozgalom nem merül ki abban, hogy csak egyesek imádkoznak. Mi elismerjük az egyén értékét a vallás területén is, Jézus az, aki legelsősorban felfedezte az individuum ineffabilet. De Krisztus anyaszentegyházat alapított és az egyén ebben érheti el erőinek legteljesebb kifejlését. Ha felujjong a lelkünk, mikor látjuk, hogy szaporodik az imádkozok tábora, mélységes hálával telik meg a szív, mikor arról hallunk, hogy az egészséges fejlődésben odáig jutottunk, hogy már gyülekezetek is súlyt helyeznek imaéletük rendszeres ápolására. Ha őszinték vagyunk, meg kell vallanunk, hogy sok gyülekezetben abban merült ki a gyülekezetnek, mint ilyennek az imaélete, hogy a pap a rendes istentisztelet keretében a gyülekezet nevében imádkozott. Most már rá jöttek több helyen, hogy az imádság sokkal nagyobb gyülekezetépítő erőt képvisel, mint azt eddig kiaknáztuk és felhasználtuk. E gondolatok Szabó Imre budapesti lelkész Mi Atyánk cimü elmemozdító könyve olvasásakor jutottak eszembe. A lelkiismeretes lelkész azon fáradozik, hogy híveivel megértesse: a legbiztosabb mód és út a gyülekezet egységének kifejlesztésére, arra, hogy valóban gyülekezeti élet állhasson elő: a közös imádság. És ha nagy dolgok álltak elő ott, ahol csak egyesek imádkoztak, mi fog ott történni, ahol gyülekezetek fognak egy értelemmel, egy akarattal Istenhez fordulni ? Akarunk nagy győzelmeket aratni mint egyház a bűn, a világ felett? Szaporítsuk meg az imádkozó gyülekezetek számát! Ehhez elsősorban az szükséges, hogy mi magunk tapasztaljuk meg mélyen: a mi Atyánk imádságmeghallgató Atya. Mindnyájan ismerjük a régi mondást: óra et labora! Mily könnyű és mily eredményes lesz a munka, ha súlyt helyezünk az elsőre is, az imádságra. Próbáljuk ki az imádság gyülekezetépítő erejét. p. j. A mai theológia főbb irányai. A valláspszichológiai vizsgálódás szülőhazájának Amerikát tekintjük, bár ily irányú, „nem-tudatos“ indításokkal már Augustinusnál, a középkori misztikusoknál, Luthernél, de különösen Schleiermachernél is találkozhatunk. Mindazonáltal a valláspszichológiának, mint öncélú, módszeres ténytudománynak első művelői az amerikai Clark-iskola, Starbuck, Hall, azután William James, Stratton, Leuba, Coe, Pratt és Ames. Németországban először Wundt lépett fel önálló új valláspszichológiai módszerrel, hogy azután helyet adjon a Külpe-féle rendszeres, kísérleti önmegfigyelésen alapuló valláspszichológiának, amely a Girgensohn és Gruehn nagyarányú valláslélektani munkásságában jutott eddig a legmarkánsabban kifejezésre. E kisérleti iskola mellett jelentkezik azután még egy másik, amelyet „vallástörténeti“ — valláspszichológiai — iskolának nevezhetünk. Ide sorolhatók oly kiváló theológusok, mint Heiler, Otto, Hauer, akik mind a felhalmozott vallástörténeti anyag pszichológiai megvilágítására törekszenek, részint az intuitiv beleérzés és megértés, részint pedig a gondos és részekrebontó elemzés munkája által. A valláspszichológiai iskolát gyakran megvádolják azzal, hogy a vallást elpszichológizálja s az Isten objektivitását az isten-eszme szubjektivitásával igyekszik helyettesíteni. E vád kétségtelenül nagyon sok esetben jogos, azonban nem általánosítható. így pl. a Külpe- Girgensohn-Gruehn-ié\e iskola kifejezetten hangsúlyozza, hogy egyáltalában nem akarja a theológia problematikáját puszta valláspszichológiai vizsgálódással megoldani és kimeríteni. A valláspszichológiának véget kell érnie ott, ahol a vallás ismeretelmélete, a ■ vallás filozófiai vizsgálata, a vallás normalényegének meghatározása, a vallásos és a keresztyén világnézet és életnézet előterjesztése képezik legközvetlenebb feladatunkat. A Schleiermacherre támaszkodó anthropocentrikus élmény-theológia azonban nem mindig van erre figyelemmel. Sőt, legszélső képviselőiben odáig jutott, hogy a dogmatikát és ethikát elpszichológizálta és elfenomenológizálta. Ugyanez a végzetszerüség érte utói az ennek vádja ellen kézzel-lábbal tiltakozó Georg Wobbermin göttingai professzort is, akinek három kötetes rendszeres theológiai munkája1 az egyöntetűen és követke1 Wobbermin: Systematische Theologie nach religionspsychologischen Methode. Erster Band: Die Religionspsychologische Methode in Religionswissenschaft und Theologie. 1913. — Zweiter Band: Das Wesen der Religion. 1922. — Dritter Band : Wesen und Wahrheit des Christentums. 1926.
