Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. igaz. A 18 évi szolgálat a IX. fizetési osztály 2. foko­zatába juttatott, de épen azért, mert terményfizetéses kántor vagyok, ép annyi a fizetésem, mint az első évé­ben levő osztálytanítónak. Csudálatosnak látszik ez min­denki előtt, ki az értékegységeket nem ismeri és nem tud a tanítói díjlevél — és javadalmi jegyzőkönyv közötti differenciáról. Mi, kántorok az összes terményt megkapjuk, ami a díjlevélben van, de az állam nem azt számítja mit kapunk, milyen mennyiségben és minőségben, hanem az 1908 őszén felvett javadalmi jegyzőkönyet veszi alapul, ami bizony annyira téves és a tényállást nem fedő, hogy kerek 500.000 K az én havi veszteségem miatta. Az osztálytanítónak egy fillér vesztesége nincs, a kántor pedig, ki sokkal többet dolgozik évi 6,000.000 koronát veszít a tanítói fizetésből. A kántori dolog ingyen van ; vallásos estélyek, presbiteri gyűlések stb. annyira igénybe veszik a kántort, hogy fél nap szabadja nincs, mert akkor az ismétlő tanköteleseket oktatja ingyen és ennek honoráriuma, hogy havi 500.000 K-val károsul. A díjlevél tételei a javadalmi jegyzőkönyvben rettentően túlozva vannak, nincs tehát hátra egyéb lehetőség, hogy vagy az egyházkerület kötelezőnek tartja a javadalmi jegyzőkönyv tételeit, vagy, hogy az egyházkerület közbe­jár a kultuszkormánynál, hogy a díjlevelet vegyék alapul.“ Sajnos, a jogos panaszon egyelőre aligha lehet segíteni, mert a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a „Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szöv. “ részéről a tanítói sérelmek s köztük a kántortanítói illet­ménynek a tanítói fizetésbe olvasztása tárgyában a nemzetgyűlési képviselőkhöz intézett kérelmére válaszolva a kántori járandóság kettéválasztása kérdésében a követ­kezőket mondotta: „A kántortanítói járandóságok kettéválasztása nem oldható meg addig, amig erre a célra megfelelő fedezet nem fog rendelkezésre állani. Nem szabad u. i. figyelmen kívül hagyni, hogy ha csak a kántori illetmények egy csekély része (állásonként 60—70 aranykorona) hagyatik is számításon kívül a tanítói fizetés megállapításánál, erre a célra is, miután az igy figyelmen kívül hagyott összeg államsegéllyel pótlandó, évi 200.000 arany­koronára lenne szükség. Amig a fizetések általános emelésére nincs megfelelő fedezetünk, addig nehéz ilyen részletkérdés megoldására megfelelő fedezetet teremteni. S nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy amig a békében a kántortanítói illetmények nagy részé­nél a stóla is tanítói fizetésnek számíttatott, addig ma a stóla (ami igen sok helyen jelentékeny összeg) kivétel nélkül minden állásnál figyelmen kívül hagyatik. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a kántori teendők végzé­séért egyáltalán semmiféle külön díjazást nem kap a kántortanítói állást betöltő tanító.“ 1 VEGYESEK 1 Olvasóinknak és munkatársainknak Istentől gazdagon megáldott boldog új­esztendőt kívánunk! — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök úr f. hó 29-én Pápára érkezett, 30-án iskolai és egyházi ügyeket intézett és az esti gyorssal utazott el Komáromba. — Lelkészválasztások. A kissárói gyülekezet egy­hangúlag Pap József hontvarsányi lelkészt, a honívarsányi gyülekezet egyhangúlag Pethő Sándor nemesoroszi lelkészt hívta meg lelkészének. Az egyhangú meghívás útján történt választásokhoz gratulálunk úgy a megválasztottaknak, mint a gyülekezeteknek. — A kanadai magyar református kivándorlók lelki gondozása tárgyában a következő levelet kaptuk: Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Mostanában Magyarországról sokan kijönnek Kanadába. Közöttük természetesen nagy számmal vannak reformátusok is. Ezeknek a református új bevándorlóknak a lelki gondozását a kanadai presbiteriánus egyház, mint legrégibb, (20 éves) kanadás lelkészre, a négy nyugati tartományt (Manitoba, Saskatchewan, Alberta és British Columbia) illetőleg reám bízta. Jelentékenyen meg­könnyítené a munkánkat s maguknak a bevándorló refor­mátus testvéreknek is előnyére válnék, ha velem, lehetőleg már eleitől kezdve, összeköttetésben állanának. Ugyanúgy van ez például a magyar baptistáknál, valamint a más nemzetiségű s különböző vallásfelekezetü népeknél. Mi gondoskodni fogunk róluk minden tőlünk telhető módon s elsősorban arról, hogy itt is saját templomaikban s lelké­szeiktől hallhassák Isten Igéjét. Nagy veszedelemmel jár ugyanis az, ha a bevándorló hosszú ideig idegen népek közt van, ahol ő nem törődik mivelünk s ‘ mi nem tudunk ő róla. így lassan meghal mindennek, ami múltjához köti. Volna-e szives, kedves Szerkesztő úr b. lapjában felhívni a lelkész urak figyelmét a fenti igen fontos tényre ? Mi nem kivándorlással foglalkozunk, hanem a már kész dologgal számolunk, ami elvégre is magyar és szent kötelességünk. Ha a jó Isten ide egy idegen világba rendelt sokunkat, itt sem akarunk pogányok lenni, hanem dicsérni Őt, a mi atyáink megszentelt törvénye szerint Lélekben és Igazság­ban. Érdeklődök Kovács János békevári lelkész (Kanada) Rev. John Kovach, Kipling, Sask. Canada címen írjanak. — Karácsonyfaünnepély. A Pápai Református Leány­egylet december 23-án délután, saját helyiségében, benső­séges karácsonyi ünnepélyt rendezett a ref. elemi iskola növendékei számára. A leányegylet minden elemi iskolásnak adott karácsonyi csomagot, mely telve volt édességgel és ennivalóval, azonkívül minden növendék kapott füzetet, tollat és ceruzát. Az egylet vasárnapi iskolájának növen­dékei mind vallásos könyveket is kaptak ajándékba. Az ünnepélyen szereplő szavalókat özv. Széky Aladárné nt.­­asszony tanította be. Az ünnepi beszédet Pongrácz József theol tanár a vasárnapi iskola vezetője mondotta. A gyer­mekek és az ünnepélyen megjelent szülők meghatottan kö­szönték meg a szép ünnepélyt Geöbel Ilonka leányegyesü­leti elnöknőnek. — A sátoraljaújhelyi ref. belmissziói iskolába az első szemeszterre beiratkozott 117 hallgató, a második szemeszterre 87; mindkét szemeszter hallgatója volt, tehát az egész tanfolyamot végighallgatta 76 hallgató. Bizonyít­ványt kaptak az iskola hallgatói a tanfolyam látogatásáról. Akik mindkét félév látogatásáról szóló bizonyítványt nyertek, azok vizsgára bocsáthatók, amelynek letételéről külön bizo­nyítványt kapnak. A vizsga tárgyai: ó- és újszövetségi bibliaismertetés, hit- és erkölcstan, belmisszió, katechetika és egyházi ének. A vizsgát megelőzőleg minden tárgyból kollokválni lehetett, ami azonban kötelező nem volt a vizsgára bocsátást illetőleg sem. Az iskola helyisége a sátor­aljaújhelyi református egyház tanácsterme vo't, melyet fűtés­sel, világítással együtt ingyenesen bocsátott rendelkezésére az újhelyi gyülekezet. Kiadások fel nem merültek; helyi­séget, fűtést, világítást ingyen kapott az iskola; személyzete, tanárai ingyen dolgoztak; csupán a vidéken lakó előadók közül az egyiknek, aki a legmeszebbről jött vonaton, vasúti költségeiül 1,108.000 koronát adott az iskola, mely összeg a beirási díjakból és az iskola által rendezett vasárnapi estélyek jövedelméből folyt be. A beiratási díjakon kivül semmit sem fizettek a hallgatók. A beiratási díjak meg­maradó részét az egyház közszükségeire fordították. — Lapunk jelen számához olvasóink kényelmére 1927. évi fali naptárt mellékelünk. — A Magyar Diákok „Pro Christo“ Szövetsége (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) 1927 január 30 — február 1. napjain Budapesten téli diák-nagygyülést tart. A konferencia programmja: „A magyar nép Isten népe!“, „A modern diák hite“, „A teremtő Istenben“ ; „A megváltó Istenben“; „A megszentelő Istenben“; „Miben maradunk el

Next

/
Oldalképek
Tartalom