Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-27 / 13. szám

1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal. b) A magtár hivatalnokait működésükben figye­lemmel kisérni, eljárásukról, a magtári készletnek s a számodások időnkénti megtekintése és ez utóbbinak szigorú megvizsgálása által biztos tudomást szerezni a szabályok ellen vétő hivatalnokokat komolyan figyel­meztetni, vétség esetében kártérítés mellett hivataluktól felfüggeszteni s az időközben megürült hivatalt helyette­sítés által betölteni. c) Az utalványozás, melynek mindenkor presbiteri gyűlésben kell történnie oly módon, hogy a bejelen­tett kérvényezők jelentkezési sorozatának, vagyoni állá­sának, megbízhatóságának és a kiosztandó magtári készlet mennyiségének figyelembevételével egy névsort készít a presbitérium, melybe kinek-kinek a neve után feljegyzi a részére utalt kölcsönt. Másvallású vagy vi­déki egyének számára nem utalványozhat addig, amig gyülekezeti tag van, aki segélyt igényel. Ha május első napjáig nem jelentkezik annyi gyülekezeti tag, hogy a magtári készlet kiutalványoztassék, akkor másvallásuak­­nak vagy vidékieknek is utalványozható. A presbitérium ismervén minden helybeli lakosnak vagyoni állását és jellemét, egyszerűen utalványoz és csak azoktól kíván­hat kezest, kiknél kellő biztosíték hiányzik. Vidéki, vagy másvallású azonban okvetlenül köteles egy itt helyben­­lakó kezest állítani. d) Tekintélyével gyámolítani a magtárost és ellen­őrt a magtár kezelésében. Kivételes esetben, tudniillik az adóst nagyban súlytott elemi csapás után vagy ter­méketlen évben enyhítheti a 3. § 14. és 15. pontjában foglalt szabályt oly módon, hogy a kölcsönt és ráadást a jövő évre átírja, de a ráadást a kölcsön rovatába. e) A magtári készletből az egyház által felhasz­nálható résznek koronkénti kijelölése. A magtári pénz­tőkéből egyesek részére leendő kölcsön utalványozása. A birtokvétel feletti határozás. Végül a magtári alap­szabályok megtartására való lelkiismeretes felügyelés. 3. Felelősséggel tartoznak: a) A magtáros és ellenőr a magtárban levő kész­let mennyiségéért és minőségéért. Ha a magtári készlet vagy kevesebb, mint a számadások mutatják, vagy olyan tisztátalan és romlott, hogy a magtár kára nélkül ki nem kölcsönözhető, az esetben a presbitérium a magíároson és ellenőrön bíróság útján is vehet kár­térítést. Apadás, vagy bármi címen a beszámításnak helye nincs. b) A jegyző, ha a számadás vezetésénél, vagy a kötelezvények elkészítésénél olyan hibát, illetve mu­lasztást követne el, amely a magtárnak kárt okozna, teljes kártérítéssel tartozik. c) A presbitérium, mint kormányzó testület az általa utalványozott magtári kölcsönért és ráadásért ke­zesnek tekintetik, ha azok sem az adóstól, sem a ke­zestől behajthatok nem volnának. 4. Felügyelője a magtárnak a tatai ref. egyház­megye, melynek mindenkori védelme alatt áll és fel­adata ezt minden megtámadás, minden cél es szabály­­ellenes kezelés ellen megoltalmazni. Jegyzet: A magtár alapszabályai a felmerülő körülmények­hez képest módosíthatók, úgy azonban, hogy ezen módosítás által a magtár célja fennállása és virágzása ne veszélyeztessék . S mivel a magtár felállításával és megtartásával a jelen nemze­dék célja az, hogy az egyháznak egy jótékony és anyagi jólétét és virágzását előmozdító örökös intézménye legyen, az alap­szabályoknak olyan módosítása, mely ezen intézmény megszün­tetését célozná, vagy eredményezné, még az esetben sem sza­bados, ha ezt az egész gyülekezet magáévá tenné is. * Ezen módosított alapszabály a presbitérium 1922. évi február 11-én tartott gyűlésében tárgyaltatott és el­fogadtatott. Hasonlóképpen tárgyaltatott az évi rendes közgyűlésen is 1922 február 19-én és el is fogadtatott teljes egészében. Gyermely, 1922 február 20. Baráth József s. k. ref. lelkész. A pápai egyházmegye marcalmelléki bel­­missziói kis körének értekezlete. Esperesi megbízásból Kiss Zoltán hívta össze a pápai ref. elemi iskolába 1927 márc. 22-re. A CXXX1V. zsoltár eléneklése, ima, megnyitó beszéd után a kis kör megalakult: elnöknek Fodor Gyula mezőlaki lelkész, jegyzőnek Kovács Miklós nyárádi tanító választatott. Kiss Zoltán ismertette a belnűssziói munkaágakat a konventi programúi, az ehker. és ehm. belnűssziói előadók jelentései nyomán. Bolla József felsőgörzsönyi lelkész a könyörgésről tartott felolvasást. A könyörgés­ről elmaradás okait fejtegető tartalmas felolvasás számos hozzászólást vont maga után s végül az volt az érte­kezlet megállapítása, hogy a templomi könyörgő isteni­tiszteletek látogatottsága minden belnűssziói munka fundamentuma, tehát mindenekfölött kell törekednünk arra, hogy mielőtt a pápai traktus gyülekezeteiben a hagyományos szokásból reggeli könyörgéseket látogató öreg nénikék utolsója is üresen hagyná helyét a temp­lomban, a könyörgések látogatottsága újra föl újuljon. Horváth Mór mihályházai tanító a belmisszióvaJ való vonatkozásban a régi és új tanterv különbségeit fejte­gette teljes hozzáértéssel s igazán szép stílusban. Mind­nyájan elismerésünket fejeztük ki felolvasásának ama része iránt, melyben megragadó színekkel fejtegette is­kolának és szülői háznak egymáshoz való viszonyát. Kovács Miklós nyárádi tanító „Énekeskönyvünk teljes szövege az életben“ címmel a régi idők jellemfejlesztő műveltségének a mai fölött való állásáról s arról szó­lott fölolvasásában, hogy ennek a múltban igen nagy részben énekeskönyvünk teljes szövegének ismerete volt az okozója s hogy a jelenben is a lelkész, a tanító, az egyháztag belső emberének kifejlesztésében mily hatal­mas eszköz lenne ez az ismeret, zsoltárok, dicséretek gyönyörű gyöngyeivel, könnyfakasztó szép előadással bizonyította. Mennyi is van e gyöngyök között, amelye­ket sem nem éneklünk, sem nem tanulunk, sem temp­lomban, sem iskolában, mert nem 1., 2., 3. vagy utolsó versek. Milyen hatalmas segítői lennének pedig ezek a léleknek a fölfelé szárnyalásban, milyen erős kezek a bűntől visszatartásban s mily gyöngédek a vigasztalás­ban. Az idő előrehaladottsága miatt elmaradt egy fon­tos tárgy (s részben amiatt, hogy két köri gyülekezet nem volt képviselve): minő munkákat végeztünk eddig a belmissziói munkák közül. Ebből láthattuk volna meg, hogy mennyire benne vagyunk a belmissziói munkák­ban, az is, aki azt hiszi, hogy idegen az ő szivének. Végül alulírott tartott előadást arról, hogy minő bel­missziói munkákat végezhetünk falusi gyülekezeteink nyári félévében. Tárgyalást a megválasztott, de meg nem jelenhe­tett elnök helyett az értekezlet óhajára az ehm. bél­­missziói bizottságának jelen volt ügyvezető alelnöke, Győry János vezette. A kör öt gyülekezetéből jelen vol­tak lelkész és tanítók. Más körbeli lelkész és tanító atyánkfiái is megörvendeztettek megjelenésükkel. Győry Elemér, az ehker. belnűssziói bizottság előadója szerető érdeklődéssel kisérte végig munkára indító értekezle­tünket. A három fölolvasás számára hiv. lapunkban helyet kér az értekezlet. Kiss Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom