Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-27 / 9. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 9 szám. Pápa, 1927 február 27. DUNÁNTÜLI PROTESTÁIS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ....................................-.................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................-................................—-------------------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ---------------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. <5*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZF.NDŐK. A vasárnapi iskola egyházunk szolgálatában. Szeretném először is a címet megváltoztatni. Már 1882-ben a brémai bel missziói kongresszus új irányt mutatott a vasárnapi iskola számára. Ez pedig nem tanítás, hanem nevelés, nem száraz ismeretek közlése, hanem a lélek vallásos hangulatának a felébresztése, fokozatos erősítése, amig az megtelik a vallásos kegyesség tiszta és szent érzelmeivel. A vasárnapi iskola azt a fejlődő stádiumot mutatja, amikor a XIX-ik század közepén Isten leikétől inspirált nagy lelkek, a züllés útjára tévedt gyermekeket vasárnaponként összegyűjtötték s nemcsak vallástanításban részesítették, hanem megtanították Írni, olvasni és számolni. A vasárnapi iskola elnevezés tehát nem fedi az új irány tartalmát, amely a vallásos nevelés követelményeit igyekszik munkája területén megvalósítani. Én a vasárnapi iskolai munkát: „bibliai áhítatnak“ nevezem, mert nincs ez a munka vasárnaphoz kötve. Hiszen nem is az a fontos, hogy mikor tartsuk, hanem az a fontos, hogy megtartsuk. Bibliainak nevezem, mert a gyermekekkel való foglalkozásnak központi része a biblia tanulmányozása, igazságainak a megértése és gyakorlati alkalmazása. Áhítatnak nevezem azért, mert vannak benne olyan érzelmi elemek, melyek a gyermeki lélek vallásos áhítatának a felébresztéséhez, valláslélektani szempontból is alkalmasnak bizonyulnak. Le kell szögezni azt a tényt, hogy ezen a téren a legtöbb lelkipásztornak nagy nehézséggel kell megküzdenie. Amikor az egyetemes konvent a vasárnapi iskolai munkát elkötelezte, nem történt gondoskodás arra nézve, hogy a lelkészek egységes útbaigazítást kapjanak. A magára hagyottságban a legtöbb lelkész kénytelen önmagának irányt szabni, rendszer alkotni s a kezdet sikertelen kísérletezései között drága idejét pazarolni, vagy a könnyebb megoldást választani s a munkát meg sem kezdeni. Irányt mutathat, sőt tanulmányozása nélkülözhetetlen a Victor János vasárnapi iskolai folyóiratának, vagy az erdélyi ref. könyvtárban megjelent vasárnapi iskolai tanításoknak; vagy az egyik, vagy a másik típus szolgáltat elindulási alapot, vagy pedig a kettőből lehet a helyi viszonyoknak megfelelő elemeket kiválasztani és ezeknek segítségével a munkát megkezdeni. Nagy öröm a lelkészre nézve, amikor a gyermekek benső vágyódással, lelki komolysággal, készséges önátadással vesznek részt a bibliai munkában. Idáig eljutni azonban nagyon nehéz. Az eredménytelen kísérletezés, a gyermekek közönye, az érdeklődés hiánya próbára teszik a lelkipásztor munkakedvét s valóban nagy lelki energiára van szükség, hogy a félúton való megállás be ne következzék. Az idő, a hely, a munkamenetre vonatkozólag általános szabályt felállítani nem lehet, mert minden gyülekezetnek más a lelki képe, structurája, speciális követelménye. Nálam a munka ideje szombat reggel 8—9-ig terjedő idő. Hely az iskola. Gyermek-anyag 10—15 éves korig, minden ref. gyermek. Tanmenet: Ének (1. v. uj ének), ima, hitvallás, biblia, ének (2. v.), ima, Mi Atyánk, ének (1. v.). Az ének könyed, változatos dallamú, élénk ritmikáju legyen. Igen sok alkalmas éneket találunk az új énekes könyvben, a Hozsánnában vagy a gyermekek számára készített „Hallelujában“. Az imádság rövid, megragadó, áhítattal teljes legyen, ne lépje át a gyermeki fogalom körét. Falusi iskolában aligha tudunk a gyermek lelkében olyan imádságos készséget fakasztani, hogy a pillanatnyi ihletés hatása alatt szabadon tudjanak imádkozni; azért legcélszerűbb, ha a lelkész által irt kötött imát felváltva imádkozzák, mert nagyon fontos, hogy a gyermekek imádkozzanak. Nagy súly helyezendő arra, hogy az ima szívből jöjjön és gépiessé ne váljék. Az ima alatt mélységes csend legyen; a kezek összekulcsolva, a fej alázatosan lehajtva, hogy a lélek Istenre legyen függesztve, egyedül csak őt lássa s azokban a szentséges pillanatokban legyen kikapcsolva ebből a világból. Így tudunk alázatos, áhítattal teljes imaéletet teremteni s az ősi, kálvinista kegyességet újból felébreszteni. A bibliai munka megkezdésénél első és nagyon fontos pedagógiai követelmény, hogy a lelkész naponként imádkozva olvassa a bibliát. Tehát a biblia tanítójának a biblia életvilágában kell élnie, mert máskülönben a mélyen elrejtett kincseket nem tudja felszínre hozni és átplántálni a gyermek leikébe. Kincseket a biblia mindkét részében, minden lapján gazdagon lehet találni; az a fontos, hogy a tanítási" anyagul felvett bibliai versek szoros értelmi és tartalmi összefüggésben álljanak s ebből az összefüggő szerves egészből a főgondolat kérdező módszerrel kifejtendő. Minden ismeretlen fogalom, tárgy, név, hely (térképen) könnyen érthető modorban megmagyarázandó. A gyermeki lélek fantáziáját gyors működésbe hozza a változatosság, azért a kifejtendő bibliai anyag egy alakját, tárgyát ha képben bemutatjuk, könnyebbé tesszük a megértést, lerögzítjük a gyermek emlékezetét. Csaknem minden bibliai leckében találunk egy szépen hangzó tartalmasabb verset, azt, mint aranymondást könyv nélkül megtaníttatjuk. Ezek közül a jézusi, vagy apostoli nr lások közül több megmarad a gyermek emlékezeté1 n s elősegítik a lélek bibliás hangulatának a fölébresztését. Végül következik az alkalmazás. A kifejtett s körülirt főgondolatot beállítom korunk világába, ahhoz viszonyítom az emberek életét s ezáltal a gyermek lelkében nemes elhatározásokat ébresztek. Ez a munka a vallásos nevelés munkája. Forrása minden további belmissziói tevékenységnek; a bibliai
