Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-13 / 7. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1927 február 13. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -........ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ->$• FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. IGAZGATÓ PÁPA, FÖiSKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ -MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. A fegyelmi törvénytervezet. A debreceni presbitérium által készített törvénytervezet az egyháztagok fegyelmezéséről, méltó arra, hogy a nemtörődömség papírkosarából, melybe igen sokan temették, napvilágra kerüljön. Mert végre valahol el kell kezdeni, vagy az egyháztagokon, vagy a presbitériumon. A fegyelem hiányának veszedelmes következményei kezdenek lenni: az egyházi törvények semmibevevése, az egyházi hivatalnokok és pedig nem elsősorban a lelkész, hanem a gondnokok és presbiterek tekintélyének nagymérvű csökkenése, sőt teljes hiánya, s az egyháztagok erkölcsi életének süíyedése. A fegyelmezésnek azonban a mai egyházi viszonyaink között igen nagy nehézséggel kell megküzdeni: a nem megfelelő presbitériummal, mint amelynek bírói székbe kellene ülni az egyháztagok felett. De a mi határozatlanul megfogalmazott egyházi törvényünk, amely a presbiteri tisztség feltételeit megállapítja (I. t.-c. 30. §.) s annak liberális kezelése azt eredményezte, hogy olyan presbitériumaink vannak, amelyek bíróként fel nem léphetnek, mert az elitélendő esetleg ártatlanabb, mint a biró. Az egyháztagok fegyelmezhetésének tehát sine qua nonja egy fedhetetlen presbitérium. A presbiterré választhatás feltételeinek pontosabb megállapítása kell, hogy megelőzze ennek a törvénytervezetnek törvényerőre emelkedését. A törvénytervezet egyébként nem felel meg a mai modern legisfakció elveinek. így a 2. §. a) és b) pont alatt adja a mulasztásbeli és a cselekedetben vétségek fogalmát s rögtön példákkal illusztrálja azt. Az ilyen példák felsorolása nem a törvénybe való. A törvény így kibúvóra adna alkalmat, hiszen az élet ezerfélesége más, talán gyakrabban előforduló vétségeket produkál. Az ilyen példáknak a T.-t. 11. §-ában kilátásba helyezett eljárási szabályokban van helye és itt a példák még szaporítandók volnának az a ponthoz: házasságra lépéskor az egyházi áldás mellőzése, keresztelés, temetés esetén, különösen vegyesházasságokban egyházunk szertartásainak mellőzése. A b) ponthoz a reverzális adása egyházunk kárára, olyan foglalkozás, vagy iparág üzése, mely az erkölcsiségbe ütközik. A fegyelmi büntetések fokozatos emelkedése a régi kálvini elvek szemmeltartásával van helyesen megállapítva. Az előkészítő eljárás is az evangéliumi tanácsok figyelembevételével készült. De az egész T.-t. értékét megsemmisíti a 8. §., amely olyan bürokratikus szellemről tesz bizonyságot, hogy a tervezet jótékony hatását egészen megakadályozhatja. Ha valaki kisebb fegyelmi vétséget követett el, a büntetés úgy éri el célját, ha az nyomban alkalmaztatik. De ha a gyülekezeti tagnak fél, sőt egész évek adatnak arra, hogy magát mentegesse egyházmegyei, kerületi, majd konventi bíróság előtt, akkor az ilyen hosszadalmas eljárás mellett, az így előálló intervallum a tett elkövetése és a büntetés között újabb botrány-alkotásra adhat alkalmat. Úgy, hogy ez a § így volna módosítandó : „Feddés esetén az egyházközségi bíróság végérvényesen határoz, a választási, illetve választhatósági jogtól megfosztás, az úrasztalától eltiltás esetében az egyházmegyei fegyelmi bírósághoz fellebbezésnek van helye; a gyülekezetből kirekesztés esetén van helye fellebbezésnek az egyházul., egyházkerületi és a konventi bírósághoz“. A 9. § így egészében törlendő volna. A 10. §. a törvény életbeléptetéséről gondoskodik és pedig úgy, hogy azt a gondolatot kelti még az ifjakban is, hogy én bajosan érem meg e törvény életbeléptetését. „A kerületekkel leendő közléstől három év múlva.“ Ez egy újabb módja a törvény életbeléptetésének. Vagy van a törvényre szükség most, vagy nincs. Ha igen, akkor életbelép az „államfő által való szentesítés, vagy megerősítés után“ azonnal. Vagy talán olyasvalami rejlik a §-ban, hogy majd a kerületek még külön életbeléptetik külön belátásuk szerint ? A mi egyházalkotmányunknak úgy látom az az Achilles sarka, hogy ebben az alsóbb közületek még egyszer tárgyalás alá veszik a felsőbb közületek határozatait és így nem valósulnak azok meg. Ha a konvent valamit elhatároz, akkor a kerület újra elhatározza s azután elhatározza az egyházmegye, s a jegyzőkönyvek dagadnak. így eltelik egy esztendő s így jár el felettünk egészen az idő, de a határozatok végrehajtását senki sem ellenőrzi. Ami egyházi közigazgatásunknál tekervényesebb, talán csak a magyar állami közigazgatás, amit már szintén reformálni akarnak. A zsinatnak sok teendője volna az egyházi közigazgatás egyszerűsítése terén is. Baráth József. — A protestáns név. Ezek a szavak: tanú, bizonyság, tanúbizonyság 174-szer fordulnak elő az Újszövetségben. A görög szövegben mindezeken a helyeken martys olvasható (a mártír szó eredeti alakja!), aminek latinul testis a megfelelője. Ez a testis szó rejlik benne a latin protestari igében. Protestari tehát bármely jó latin szótár bizonysága szerint nem annyit jelent, mint tiltakozni, hanem ezt jelenti: bizonyságot tenni, tanúskodni valami mellett, határozottan állítani valamit. A protestáns szó tehát nem olyan embert jelent, aki tagad, hanem olyant, aki állít. Doumergue.
