Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-06 / 45. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1927 november 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •........-................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................... ................................................................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ötö IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A csoda.* 1. A természet szabályos rendje is sokat beszél nekünk az Isten hatalmáról és gondviseléséről, de a hit különösképpen a csodákban véli felfedezni az Isten feltétlen uralmát a világ felett és gondviselésének a jeleit. A csodában úgy áll a hívő elé Isten, mint aki valóban ura a természetnek. De tiltakozunk az ellen, hogy ennek a ténynek az értékét túlozzuk. Az Istenbe vetett hitet sem a természet szabályos folyásának, sem a természeti csodáknak a szemlélete nem teremti meg bennünk. Kétségkívül az egész természetnek az élete egy természetfeletti szellemi hatalomra mutat, de hogy ez a hatalom az Isten, azt csak akkor tudjuk meg, amikor az Isten erő és hatalom lesz bennünk az Ő Igéje és Szentlelke által. Az Isten csak annak az embernek beszél a természeten keresztül, akiben Szentlelke által már élő valóság lett. Ekkor azonban, amint láttuk, a'hit támasztékot talál a természetben. Ezért a természeti csodák kérdését is csak a hittel való viszonyában kezelhetjük és ebben a viszonyban kezelnünk is kell, mert nem követhetjük azt az egyoldalú felfogást, amelyik csak az emberi lélek területén akar tudni az Isten működéséről. 2. Az általános felfogás szerint csodák az olyan jelenségek, amelyek a természeti törvények áttörésével, azok felforgatásával jönnek létre. A hit álláspontja azonban egészen más. A Bibliában sok csodás történetet olvashatunk, de sohase azon van a hangsúly, hogy a természeti törvények között felforgatás történt. Hiszen annak a kornak az emberei nem is ismerték a természeti törvényeket. Ellenben az a fontos, hogy bizonyos jelenségekben különösképpen megláthatjuk az Isten ujjait s ezért ezek a jelenségek az isteni gondviselés kiemelkedő jelei. A csodába vetett hit alapjában nem jelent mást, mint azt, hogy az Isten munkálkodik ebben a világban a maga céljainak elérése érdekében. Megkivánja-e ez a hit a természeti törvények áttörését? Ez az a nagy kérdés, amellyel a csodákkal kapcsolatban foglalkozni szoktak. Mi hangsúlyozzuk, hogy az egész természeti történés Istenre vezethető vissza, mindennek Ő az oka és teremtője. Nem fogadunk el tehát olyan nézetet, amely szerint Isten csak kivételes és rendkívüli hatóerő volna a világban, aki csak néha nyúl bele annak folyásába. Az egész világ, annak minden történése Istentől függ és az a rendeltetése, hogy az Isten dicsőségét sugározza ki magából. A természet törvényes rendje is az Isten munkája tehát. Azért ha van természeti csoda, az nem állhat ellentétben Istennek azzal az akaratával, amit belezárt a természet törvényes folyásába s annak olyan eseménynek kell lennie, ami nem jöhetett volna létre az Isten által adott természeti rend * Szemelvény dr. Vass Vince: „A keresztyénség világnézete“ c. most megjelent művéből. nélkül. Tartózkodni kell tehát a csodának olyan felfogásától, mintha Isten hatalmáról csak a természeti törvény áttörése beszélhetne és nem maga a törvényszerű folyamat is. 3. Ha azokat a jelenségeket, amelyek a hívő emberben a csoda benyomását keltik, közelebbről megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a csodás jelenségek olyanok, amelyek a vallásos lélekben az Isten jelenlétének és közbelépésének a bizonyosságát ébresztik fel, bárhogyan magyarázza is azt a jelenséget a tudomány. Ezt a benyomást pedig egész egyszerű jelenségek is felkelthetik. De a nem közvetlen szemlélő számára elsősorban mégis azok a jelenségek tűnnek fel csodáknak, amelyeket nem lehet egyszerűen természeti okokból megmágyarázni, amelyek így ellentétben látszanak lenni a természeti törvényekkel. Erre vonatkozólag két megjegyzést kell tennünk. Az egyik az, hogy a mi természetismeretünk még mindig tökéletlen, tehát egyes megmagyarázhatatlan jelenségekre vonatkozólag fel kell függeszteni ítéletünket. Ha őseink felébrednének, szinte mindent csodának minősítenének a mai világban. így lennénk mi is pár száz esztendő múlva. A másik megjegyzésünk pedig az, hogy az Isten ura az általa adott természeti törvényeknek és bizonyos célt akar elérni velük. A természeti törvény tehát csak eszköz az Isten céljainak munkálására. Ezért semmi nehézséget se látunk abban a feltevésben, hogy az Isten új erőket vezet be a természet életébe akkor, amikor a fennálló törvényszerűség nem alkalmas az Ő céljainak a munkálására. Nem helyezkedik ezzel szembe Isten a maga által megszabott természeti renddel, hanem új teremtő munkát végez, hogy céljai diadalra juthassanak. És éppen ebben a célban van a csodás jelenség lényege. Ha ezt a célt fölismerjük, akkor megértjük a csodát. Az Istennek ilyen új teremtő munkája teljesen Összeegyeztethető a világ fejlődésével. így állott elő az anyag, az anyagból így nőtt ki az élet, így jött létre az ember s az ember lelki életében ezer meg ezer új lehetőség és kibontakozás. Istennek új teremtő munkája a Jézus Krisztus személye is, különösen születése és feltámadása, amelyek által Isten a maga céljai érdekében kiragadta Jézust a bűnhöz és halálhoz kötött emberiség tömegéből. így felfogva a csodát, megőrizhetjük tudományos meggyőződéseinket is, de megérthetjük a csoda értelmét is, ami nem más, mint Isten nagyobb' dicsőségének a megmutatkozása. 4. Egyébként bizonyos, hogy a vallásos élet sajátos területe a lelki élet. Itt folynak le az igazi nagy csodák. Itt már nem is uralkodnak olyan szilárd természeti törvények, mert a lelki élet az egyéni szabadság területe. Itt minden igazi lelki folyamat csoda. Itt folyik le a Szentlélek teremtő munkája. Olyan erők jelennek meg itt az emberben, amelyek világfelettiek, de amelyek mégis törvényesek, mert az ember hozzátartozik ehhez
