Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-02 / 40. szám
170. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. szabb időn át Istentől nyert tehetségükkel, alapos tudással, széleskörű műveltséggel, az egész magyar nemzet érdekeinek önzetlen szolgálatával és amit más államok politikai történetének némely, újabb szereplőivel szemben mély hálával kell kiemelnünk, jellembeli nagy tulajdonságokkal előmozdították országunk haladását és azt a felvirágzást, amely hazánkban a hetvenes évektől kezdve félszázadon át bekövetkezett. Közéletünk e kiváló munkásainak sorából — református egyházunknak pótolhatatlan veszteségére és — (engedjék meg, hogy ne fojtsam el az egyéni panasz szavát) az én benső mély fájdalmamra — az utolsó hónapokban két nagy és bölcs vezérférfiu ment el a minden élők útján. Mivel elsősorban magyarok vagyunk, mindenekelőtt azt hangsúlyozom, hogy Darányi Ignác, a dunamelléki egyházkerület kitűnő főgondnoka azáltal örökítette meg nevét történelmünk évlapjain, hogy 12 évig, mint a mezőgazdasági ügyek hivatott legfőbb intézője, azután pedig haláláig évtizedeken át mint agrárpolitikánk irányítója az egész magyar nemzet javára munkálkodott. Amikor Széchenyi a 48-as törvényhozást 17 évvel megelőzőleg Stádium cimü művében (megjelent 1831- ben, 4-ik kiad. 39—40. 1.) a magyar jobbágyság érdekében terjesztett elő javaslatot, ezzel az egész országért dolgozott. Éppen úgy Darányi Ignác hálára kötelezte minden idők magyarjait azáltal, hogy emelte a nép széles rétegeinek értelmi és ezzel együtt ethikai színvonalát. Ő valóban Nagymagyarország építésének egyik alapvető munkása volt. És mivel Csonkamagyarország is agrár állam, ma is korszakosak a nagy miniszter és agrárpolitikus kormányzati és társadalmi munkásságának eredményei. Mély bölcseséggel felismerte, hogy a kiművelt emberfőkben rejlik az ország haladásának legfőbb biztosítéka. Mint az ország oktatója egész nemzetünket előbbre vitte az alsófoku gazdasági szakoktatás újjászervezése, a népkönyvtárak és gazdasági tanfolyamok felállítása, vándortanítók s mintagazdaságok útján. A magyar közművelődés magasabb érdekeit szolgálta a gazdasági akadémiák kiépítése, az Állatorvosi Főiskolának egyetemi jellegre emelése, a Földtani Intézet újjászervezése, a Mezőgazdasági Muzeum megalkotása és mezőgazdasági kisérletügyi intézmények egész sorozatának létesítése által. Amikor a munkáslakások építése, a parcellázás és telepítések, továbbá az agrárszövetkezetek felállítása érdekében tett kezdeményező intézkedéseket, amikor a gazdasági-, munkás- és segélypénztárt szervezte és a gazdasági munkásokat a kizsákmányozással szemben védő törvényt alkotott, a szociálpolitika terén is megörökítette nevét. Az országnak több elhanyagolt vidékén : a rutének közt, a Felvidék más részeiben és Erdélyben népkirendeltségeket állított fel. A bölcs államférfi akkor még nem is sejthette: mily hatalmas fegyvert ád kezünkbe avégből, hogy most odakiálthassuk a külföld egyes félrevezetett politikusainak és a magyarság iránt hazugságokkal gyülölséget szító idegen publicistáknak: Magyarország nem elnyomta, hanem nagyösszegű államsegélyekkel és ilyen jelentős szociális alkotásokkal támogatta a nemzetiségeket. A református egyházi élet terén Darányi Ignác a szomszédos egyházkerületben fejtette ki legnagyobb jelentőségű munkásságát; de mint a komáromi egyházmegye gondnoka, majd főiskolánk világi gondnoka s azután holtáig örökös tb. főgondnoka, a mi egyik nagy büszkeségünk is volt. Tudjuk, mily sokat köszönhetünk neki főiskolánk díszes új épületének emelése körül. Irántunk tanúsított kegyes érdeklődését évről-évre áldozatkész adományokkal bizonyította és a végrendeletében tett alapítvánnyal módot adott arra, hogy főiskolánknak egy-egy jeles és reményekre jogosító növendéke éveken át anyagi gondoktól menten folytathassa tanulmányait és élte fogytáig is áldhassa a nagy és bölcs férfiúnak nemes emlékezetét. Egyházunknak jogos érdekeit mindenkor és minden téren egyéniségének rendkívüli tekintélyével, nyugodt méltósággal és felekezeti elfogultság nélkül védte meg. Az egyház erejét és jövőjét a belülvaló építésben s a lelkipásztori gondozás és a belmissziói munka által, a hitélet erősítésében kereste. És évszázadokra szóló irányítást adott, amikor hangsúlyozta: „mi is úgy szolgáljuk nemzetünket, mint azt dicső elődeink szolgálták, t. i. hogy egyházunk hű szolgálata által mindenkor a hazának tegyük a legnagyobb szolgálatot11. Egyetemes Konventünknek utolsó ülését az elnöklő gróf Degenfeld József főgondnok úr azzal a nehány szóval nyitotta meg: nem hitte, hogy a rajta végzett életveszélyes műtét után még elnökölni fog. Minthogy Dókus Ernő mélyen tisztelt társunk az ülés elején nem volt jelen — a Konvent tagjainak egyhangú helyeslése mellett — én fejeztem ki azt a szívből jövő óhajt, hogy akkori kitűnő világi elnökünk, mint bölcs és tapasztalt vezér még évek hosszú során át irányítsa munkásságunkat. A Mindenható nem hallgatta meg imánkat, egyházunk munkájában fájdalom hiányozni fog az a nagy akaraterő, rendkívüli munkabírás és páratlan kötelességérzet, amelyek dr. gróf Degenfeld Józsefet több mint félszázados közéleti munkájában jellemezték. Református egyházunknak nem rég elköltözött két kitűnő vezérfia sokban eltérő egyéniség volt. Darányi Ignác törzsökös magyar családból származott, édesatyja révén a jeles magyar mezőgazdák tehetségét örökölte; édesanyja után pedig a magyar politikai életben nevezetes bernáthfalvi Földváry-családnak fényes tulajdonságai és lelki hagyományai szálltak reá örökül. Egyetemes Konventünk és zsinatunk júliusban elhunyt világi elnöke, külföldi főúri család sarja volt. Ősei középkori lovagvárakban parancsoltak; ősfájában Svájc, a német birodalom és más nyugoti államok nagy és régi főúri családjainak neve szerepel. A magyar földnek csodatevő ereje formálta őt egészen magyarrá. Darányi Ignác nyájas, kedves igazi magyar úr volt, anélkül, hogy leereszkedő lett volna, mindenki érezhette: nagy és bölcs aggastyán előtt áll; és mégis egyéni szeretetreméltóság, a mindenre kiterjedő figyelem, hosszú életen át felgyűlt bölcseség s valami „komoly derű“ sugárzott egész egyéniségéből. Gr. Degenfeld József sokkal zárkózottabb, külsőleg hideg, de ha közelebb férkőzhettünk hozzá, különösen mikor utolsó hónapjaiban mindenre elkészülve, szembenézett a halállal az ő szívós, hatalmas, erős lényéből is a derűs komolyságnak imponáló nyugalma áradt ki reánk. r És ez a két, sokban eltérő, kiváló férfi évtizedeken át együttesen munkálkodva, egész református Egyházunknak nagy és fontos érdekei s egyúttal a nemzet hűséges szolgálatában mindig megtudta egymást érteni és szakadatlanul harmonikusan együtt tudott dolgozni. Felemelő tanulság ez mindazok számára, akik az egyházi munka terén nem egyéni érvényesülést keresnek,
