Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-02 / 40. szám

170. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. szabb időn át Istentől nyert tehetségükkel, alapos tu­dással, széleskörű műveltséggel, az egész magyar nemzet érdekeinek önzetlen szolgálatával és amit más államok politikai történetének némely, újabb szereplőivel szemben mély hálával kell kiemelnünk, jellembeli nagy tulajdon­ságokkal előmozdították országunk haladását és azt a felvirágzást, amely hazánkban a hetvenes évektől kezdve félszázadon át bekövetkezett. Közéletünk e kiváló munkásainak sorából — refor­mátus egyházunknak pótolhatatlan veszteségére és — (engedjék meg, hogy ne fojtsam el az egyéni panasz szavát) az én benső mély fájdalmamra — az utolsó hónapokban két nagy és bölcs vezérférfiu ment el a minden élők útján. Mivel elsősorban magyarok vagyunk, mindenek­előtt azt hangsúlyozom, hogy Darányi Ignác, a duna­­melléki egyházkerület kitűnő főgondnoka azáltal örökí­tette meg nevét történelmünk évlapjain, hogy 12 évig, mint a mezőgazdasági ügyek hivatott legfőbb intézője, azután pedig haláláig évtizedeken át mint agrárpoliti­kánk irányítója az egész magyar nemzet javára munkál­kodott. Amikor Széchenyi a 48-as törvényhozást 17 évvel megelőzőleg Stádium cimü művében (megjelent 1831- ben, 4-ik kiad. 39—40. 1.) a magyar jobbágyság érde­kében terjesztett elő javaslatot, ezzel az egész országért dolgozott. Éppen úgy Darányi Ignác hálára kötelezte minden idők magyarjait azáltal, hogy emelte a nép szé­les rétegeinek értelmi és ezzel együtt ethikai színvonalát. Ő valóban Nagymagyarország építésének egyik alapvető munkása volt. És mivel Csonkamagyarország is agrár állam, ma is korszakosak a nagy miniszter és agrár­politikus kormányzati és társadalmi munkásságának eredményei. Mély bölcseséggel felismerte, hogy a kiművelt emberfőkben rejlik az ország haladásának legfőbb bizto­sítéka. Mint az ország oktatója egész nemzetünket előbbre vitte az alsófoku gazdasági szakoktatás újjászervezése, a népkönyvtárak és gazdasági tanfolyamok felállítása, vándortanítók s mintagazdaságok útján. A magyar köz­művelődés magasabb érdekeit szolgálta a gazdasági akadémiák kiépítése, az Állatorvosi Főiskolának egyetemi jellegre emelése, a Földtani Intézet újjászervezése, a Mezőgazdasági Muzeum megalkotása és mezőgazdasági kisérletügyi intézmények egész sorozatának létesítése által. Amikor a munkáslakások építése, a parcellázás és telepítések, továbbá az agrárszövetkezetek felállítása érdekében tett kezdeményező intézkedéseket, amikor a gazdasági-, munkás- és segélypénztárt szervezte és a gazdasági munkásokat a kizsákmányozással szemben védő törvényt alkotott, a szociálpolitika terén is meg­örökítette nevét. Az országnak több elhanyagolt vidékén : a rutének közt, a Felvidék más részeiben és Erdélyben népkiren­deltségeket állított fel. A bölcs államférfi akkor még nem is sejthette: mily hatalmas fegyvert ád kezünkbe avégből, hogy most odakiálthassuk a külföld egyes félrevezetett politikusainak és a magyarság iránt hazug­ságokkal gyülölséget szító idegen publicistáknak: Magyarország nem elnyomta, hanem nagyösszegű állam­segélyekkel és ilyen jelentős szociális alkotásokkal támo­gatta a nemzetiségeket. A református egyházi élet terén Darányi Ignác a szomszédos egyházkerületben fejtette ki legnagyobb jelentőségű munkásságát; de mint a komáromi egyház­megye gondnoka, majd főiskolánk világi gondnoka s azután holtáig örökös tb. főgondnoka, a mi egyik nagy büszkeségünk is volt. Tudjuk, mily sokat köszönhetünk neki főiskolánk díszes új épületének emelése körül. Irántunk tanúsított kegyes érdeklődését évről-évre áldo­zatkész adományokkal bizonyította és a végrendeletében tett alapítvánnyal módot adott arra, hogy főiskolánknak egy-egy jeles és reményekre jogosító növendéke éveken át anyagi gondoktól menten folytathassa tanulmányait és élte fogytáig is áldhassa a nagy és bölcs férfiúnak nemes emlékezetét. Egyházunknak jogos érdekeit mindenkor és minden téren egyéniségének rendkívüli tekintélyével, nyugodt méltósággal és felekezeti elfogultság nélkül védte meg. Az egyház erejét és jövőjét a belülvaló építésben s a lelkipásztori gondozás és a belmissziói munka által, a hitélet erősítésében kereste. És évszázadokra szóló irányítást adott, amikor hangsúlyozta: „mi is úgy szolgáljuk nemzetünket, mint azt dicső elődeink szolgálták, t. i. hogy egyházunk hű szolgálata által mindenkor a hazának tegyük a leg­nagyobb szolgálatot11. Egyetemes Konventünknek utolsó ülését az elnöklő gróf Degenfeld József főgondnok úr azzal a nehány szóval nyitotta meg: nem hitte, hogy a rajta végzett életveszélyes műtét után még elnökölni fog. Minthogy Dókus Ernő mélyen tisztelt társunk az ülés elején nem volt jelen — a Konvent tagjainak egyhangú helyeslése mellett — én fejeztem ki azt a szívből jövő óhajt, hogy akkori kitűnő világi elnökünk, mint bölcs és tapasztalt vezér még évek hosszú során át irányítsa munkás­ságunkat. A Mindenható nem hallgatta meg imánkat, egy­házunk munkájában fájdalom hiányozni fog az a nagy akaraterő, rendkívüli munkabírás és páratlan köteles­ségérzet, amelyek dr. gróf Degenfeld Józsefet több mint félszázados közéleti munkájában jellemezték. Református egyházunknak nem rég elköltözött két kitűnő vezérfia sokban eltérő egyéniség volt. Darányi Ignác törzsökös magyar családból szár­mazott, édesatyja révén a jeles magyar mezőgazdák tehetségét örökölte; édesanyja után pedig a magyar politikai életben nevezetes bernáthfalvi Földváry-család­­nak fényes tulajdonságai és lelki hagyományai szálltak reá örökül. Egyetemes Konventünk és zsinatunk júliusban el­hunyt világi elnöke, külföldi főúri család sarja volt. Ősei középkori lovagvárakban parancsoltak; ősfájában Svájc, a német birodalom és más nyugoti államok nagy és régi főúri családjainak neve szerepel. A magyar földnek csodatevő ereje formálta őt egészen magyarrá. Darányi Ignác nyájas, kedves igazi magyar úr volt, anélkül, hogy leereszkedő lett volna, mindenki érezhette: nagy és bölcs aggastyán előtt áll; és mégis egyéni szeretetreméltóság, a mindenre kiterjedő figyelem, hosszú életen át felgyűlt bölcseség s valami „komoly derű“ sugárzott egész egyéniségéből. Gr. Degenfeld József sokkal zárkózottabb, külsőleg hideg, de ha közelebb férkőzhettünk hozzá, különösen mikor utolsó hónapjaiban mindenre elkészülve, szembe­nézett a halállal az ő szívós, hatalmas, erős lényéből is a derűs komolyságnak imponáló nyugalma áradt ki reánk. r És ez a két, sokban eltérő, kiváló férfi évtizede­ken át együttesen munkálkodva, egész református Egy­házunknak nagy és fontos érdekei s egyúttal a nemzet hűséges szolgálatában mindig megtudta egymást érteni és szakadatlanul harmonikusan együtt tudott dolgozni. Felemelő tanulság ez mindazok számára, akik az egy­házi munka terén nem egyéni érvényesülést keresnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom