Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-11 / 37. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. Ez igazságot és ennek nagy értékét, jelen konferenciánkon nekünk is különösen hangsúlyoznunk kell; a keresztyén jelszó: „evangélium“ őseredeti jelentésében a názáreti Jézus azon örömteljes szózatát tartalmazza, amely hirdette, hogy Istennek országa közel van, hogy az élő Isten királyi uralma rövidesen megjelenik ezen a földön. Ez pedig magába zárja mind az Ítéletet, mind pedig a váltságot. És ez üzenet elválaszthatatlanul egybe van kötve minden egyes egyén benső lelki átalakulásának követelményével. így az evangyéliom kettős jellege nyilvánvalóvá válik. Egyfelől telítve van azzal a parancsolóan súlyos erkölcsi komolysággal, amely az embereket az utolsó ítélettől való félelem folytán bünbánatra készteti, másfelől pedig mindennek ellenére végeredményben mégis csak a váltság tényének örömteljes üzenete. (Folyt, következik) Á budapesti Református Világgyiilésről.* (Múlt számunkból helyszűke miatt maradt ki.) Szeptember első napjaiban az egész világ összes reformátusának tekintete Budapest felé fog fordulni, ahol a Református Egyházak Világszövetségének Keleti Ága tartja minden valószínűség szerint kiváló eseményszámba menő nagygyűlését. A Világszövetség Európa egyik legszebb városát, mondhatnánk talán a legeslegszebbet választotta nagygyűlése színhelyéül. Olyan országnak a fővárosa Budapest, melynek múltja nemcsak azért regényes, mert költői halhatatlan énekekben dicsőítették, hanem azért is, mert védelmében boldogan hulltanak el legjobb hősei. Nincs azonban ajak, mely eltudná zengeni, hogy mit köszönhet Árpád, Szent István és Mátyás fiainak Nyugateurópa, kiknek tántoríthatatlan bátorsága, áldozatos hősiessége nélkül a mohamedánok véres országúba elkanyargott volna talán az Atlanti óceánig is! Drága vérhullása árán biztosította Európának nyugalmát és szabadságát a magyarok hazája. Hősök hazája az, ahová a Világszövetség zarándokolni küldi képviselőit. Különös ez a föld, hatalmas kiterjedésüek alföldi városai, beláthatatlanok a rónái, lassú árban kényelmesen kanyarognak a folyói, ragyogva mosolyognak a tavai, bájos délibáb leng a forró pusztákon. A szabadság fiai lakják ezt a földet. Nyelvük talán egészen egyedül álló, műveltsége felveszi mégis a versenyt bármely más nagy nemzetével. 1911. A Világszövetség utoljára 1911-ben ülésezett Magyarországon. Milyen történeti időket élt meg azóta Európa és különösen Magyarország! Úgy nézünk vissza erre az időre, mintha az aranykort látnánk magunk előtt. A református egyház egyik nagy vezérférfia többször beszélt nekem arról, hogy miként vendégelte ő meg a Világkonferenciát dunamenti kastélyában. Hová lett a kastély és hová lett a körülte elterjedő sok száz holdas birtok! ? Egyik sem a magyaroké többé! Az egyházkerületi nemes szivü főgondnok is búcsút mondott ennek a világnak pár hónapja, pedig mennyire szívesen látná ismét azt a Világszövetséget, melyért annyit imádkozott és dolgozott. Erős a hitünk, hogy átment abba a világba, ahol a fényes lelkek csudálatos összhangban éneklik a Megváltó himnuszát. * Beveridge Vilmos budapesti skót missziói lelkész cikke az Aberdeen Free Press and Journalból. És hová lett az a magyar ref. egyház, melyet 1911-ben láttunk? Akkor a magyar volt a leghatalmasabb ref. egyház egész Európában, ma már az egy test darabokra tört, széttagolt részeiből egy darab Romániáé, másik a cseheké, harmadikat a szerbek hasították le. A csonka ország ref. anyaegyháza hiába tárja ki karjait keserves könnyeket ejtve szétszórt gyermekei után. Több, mint 900 gyülekezet idegen kezekben! Mennyi ment át ezek közül az üldözés tüzpróbáján! Igaz, hogy még az az egyház sem nevezhető törpének, mely csaknem kétmillió lelket számlál. A csonkamagyarországi ref. egyház azonban nemcsak számában gazdag, hanem gazdag kiváló fiákban is. A nemzeti jövőért folytatott munkában első sorban küzdenek a reformátusok. Az ország kormányzóját és miniszterelnökét is épen kálvinizmusa teszi rettenthetetlen bajnokává a nemzeti jövendőnek. Lehet-e halófélben lévőnek nevezni az olyan egyházat, melynek ilyen fiai vannak? Pillanatnyi kétely sem foghat el, ha meggondoljuk ennek az egyháznak dicsőséges múltját és látjuk bizonyságtevő jelenét, hogy jövendője is érik és nem fogja megszégyeníteni az eddigi teljesítményeit. A magyar protestantizmus. A magyar reformáció kezdete visszanyulik a XVI. század legelejére és már 1541-ben megvan a teljes magyarnyelvű Ujtestamentomuk és 1591-ben jelenik meg a teljes magyar nyelvű Szentirás, melynek döntő szerepe van a nemzeti irodalmi nyelv kialakulásában, épúgy mint Luther bibliafordításának a német és az angol fordításnak az angol irodalmi nyelv kialakulásában. A XVII. század első tizedében lett teljessé a reformátusoknak lutheránusoktól való különválása. A magyar reformátusok forrása épúgy mint a skótoké Genf volt, azonban a magyarok sok tekintetben hivebbek maradtak Kálvinhoz, mint a skótok. A Világszövetség kiküldöttei csudálkozva vesznek majd tudomást arról, hogy Magyarországon református „püspökök“ is vannak, tudnunk kell azonban, hogy a „püspökeik“ nem mások, mint a mi superintendenseink. Gyülekezetek bizalma választja őket és felelősek a gyülekezeteknek. Voltaképen tehát nem mások ők, mint élethossziglanra választott moderátorok, akik az ugyancsak úgy választott főgondnokokkal osztják meg a kormányzás és a felelősség súlyát. A Világszövetség konferenciája nem szorítkozik csupán csak Budapestre, hanem pár napra meglátogatják a Nagymagyaralföld központját, Debrecent is, mely központja és forrása a magyar kálvinizmusnak is. Az ősrégi várost, melyet nem egyszer magyar Genfnek is szoktak nevezni, nagyhírűvé teszi óriási könyvtára és Tisza István egyeteme. A konferencia végeztével több kirándulásban lesz részük a tagoknak, ezek közül felhívom a figyelmüket főleg a Balaton tavára, az egyedüli magyar tengerre. Úgy ezen a kiránduláson, mint általában az egész magyarországi tartózkodás alatt bizonyára örvendezve fognak a tagok meggyőződni a legendás hirű magyar vendégszeretetről, melyben az egyházzal versenyre kel úgy a magyar hivatalos állam, mint Budapest városa. A Világszövetség budapesti gyűlésén nemcsak távoli idegenek lesznek jelen, hanem alkalom adódik arra, hogy az összes elszakított magyar reformátusok legalább pár napra egyek legyenek a Presbyteri Világszövetség szolgálatában az ősi csonka hazában élő testvéreikkel. Messze-messze földről: Indiából, Ujzélandból, Ausztráliából, Amerikából épúgy jönnek küldöttek, mint Svájcból, Hollandiából, Németországból, Franciaország-
