Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-23 / 4. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1927 január 23. DDNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................-..................... ■•••■.....................-.......-.*•--------------------- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .............—-......................-................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. □ Pápa — püspöki székhely. E cim alatt karácsony előtt hivatalos lapunkban, majd karácsony táján többi egyházi lapunkban, sőt több világi lapban is egy kis közlemény jelent meg, mely arról szólt, hogy pápai tekintélyes gyülekezetünk körében egy értekezlet egyhangú megállapodásából kifolyólag mozgalom indult meg új lelkészi állás szervezése iránt, melyet püspöki-lelkészi állásként óhajtanak létesíteni, s erre dr. Antal Géza püspök urat kívánják meghívni. Sőt az értekezlet az éppen Pápán tartózkodó püspök urat a maga körébe ünnepélyes formában meghiván, e szándékról értesített^ is, aki viszont kijelentette, hogy az új állást a legnagyobb készséggel hajlandó elfogadni s egyúttal felhívta az értekezletet, hogy az új állás megszervezése érdekében a törvényes formák betartásával tegye meg a további szükséges lépéseket. Ennyit foglaltak magukban a közlemények anélkül, hogy az ügynek rendkívüli fontosságáról részletesebben is megemlékeztek volna. Én azt hiszem, hogy kerületünknek minden egyes tagja, aki ennek közügyei, intézményei iránt őszinte, meleg érdeklődéssel viseltetik, velem együtt a legnagyobb örömmel olvasta a mozgalomról szóló híradást és az elismerés megérdemelt pálmáját nyújtja az elhatározásért a pápai tekintélyes gyülekezetnek, közelebbről annak nagyérdemű vezéreinek és elöljáróságának. Mert értékesebb, kedvesebb karácsonyi ajándékkal nem lephették volna meg egyházkerületünket, mint ezzel a sokak lelkében élő vágynak megvalósításával. Tehát Pápa állandó püspöki székhely lesz. Az a város, melyet egyházi tradíciói is sokban megkülönböztetnek a kerület többi városi gyülekezeteitől, ahol a múltban is több lelkész viselte a püspöki hivatalt és méltóságot, melyben ez idő szerint is a kerület legféltetteb értékei: a főiskola, a nőnevelő-intézet, a levéltár, könyvtár, pénztár vannak elhelyezve és végül, ahol eddig is a leggyakrabban tartattak a kerületi közgyűlések. Avagy nem tünhetett-e föl eddig is viszásnak az a helyzet, hogyha a püspök a kerület intézményei felett a felügyeletet gyakorolni óhajtotta, ezt közvetlen közelből nem végezhette ? Vagy nem lehetett-e leverő hatású a legutóbbi időben a különböző helyekre való költözködés ? Minden körülmény amellett szól, hogy az állandósítás és pedig éppen Pápa javára kívánatos. A hivatalos lapunkban megjelent közleményből az látszik, hogy pápai gyülekezetünk mozgalma is ezt az állandósítást célozza, amennyiben az új állás szervezése püspök-lelkészi állásként terveztetik. Mindenesetre a szervezésről szóló határozatban nyomatékosan és félre nem érthetőleg kell, hogy kifejezésre jusson, miszerint az egyik lelkészi állásra a mindenkori püspök tarthat jogot; viszont a kerület az ezzel kapcsolatban meghozandó határozatában kimondhatja, hogy megválasztott püspöke a számára szervezett lelkészi állást tartozik elfoglalni még az esetben is, ha netalán korábbi lelkészi állásának jövedelme a püspöklelkészi állásánál kedvezőbb volna, mert a kerület közérdeke így kívánja; annál inkább mivel az esetleg kisebb lelkészi fizetést a püspöki javadalom bizonyára egyébként is pótolja. Arra aligha lenne eset, hogy a pápai gyülekezet a különben is püspök-lelkészi állásnak szervezett lelkészi állásra a megválasztott püspököt nem hívná meg, mert hiszen a meghívással, a kerület legelső papjával mindenkor csak önmagát tiszteli meg; viszont az is alig tételezhető fel, hogy a megválasztott és a lelkészi állásra meghívott püspök csupán anyagi érdekből valaha a salus reipublicae elvét szem elől tévesztené. Lehetne ugyan e tárgyban még egyet-mást elmondani, de úgy hiszem, hogy az eddigiek is elegendők arra, hogy kerületünk közvéleményének érdeklődését e fontos kérdés iránt felkeltsék. Részemről a legőszintébb örömmel üdvözlöm a püspöki székhely ügyének ilyen megoldását, mint amely méltóan sorakozik a többi kerületben már szintén állandósult helyzethez. Fülop József körmendi lelkész. A mai theológia főbb irányai. Ez új theológiai irány természetesen minket közelebbről is érdekel, miután kálvinista theológiának nevezi magát. A magyar református theológusok fel is figyeltek már ez új kálvinista theológia harci riadójára s itt is, ott is szórványosan már olvasni is lehetett e theológusok felől a magyar protestáns egyházi lapokban. A legtovább dr. Tavaszy Sándor kolozsvári rendszeres theológiai professzor jutott ezen a téren, aki a maga „transcendentálisnak“ nevezett theológiáját egyenesen a barthidnizmusra építi fel.1 Örömmel üdvözli ez iskolát, mint a német kálvinizmus újjászülőjét. Német körökben természetesen nagyon megoszlanak a vélemények. Harnack, Troeltsch, Jülicher és Otto a legélesebb kritikát alkalmazzák vele szemben. Harnack a „Die Christliche Welt“-ben a barthiánizmust aMarcion theológia történeti megismétlődésének mondja. A „Literarischer Jahresbericht11 a desperado theológia névvel il1 Lásd: „Az emberi élmény és az isteni kijelentés. Bevezetés egy transcendentális theológiába“ cimü tanulmányát. Az Út 1925 november—1926 júniusi számaiban.
