Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-08-21 / 34. szám

144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. Tanügyi bizottság jegyzőkönyvéből örömmel álla­pítja meg, hogy 22 iskola eredménye kitűnő, 24 jeles, 13 jó, 4 elégséges. A polgárdi egyház felhivatott II-ik tanítói állás szervezésére. Az új tankönyvekkel a tanítói kar nincs megelégedve, szükségesnek tartja az új kiadás­nál az alapos revíziót és átdolgozást. Osztálytanítókat figyelmezteti, hogy szünidőben is kötelesek templomba járni, a nőtanítókat arra is, hogy a divat szertelensé­geitől tartózkodjanak. A közigazgatási ügyeket a közgyűlés elintézte, ezek helyi érdeküek, kisebb jelentőségűek. Megemlítésre méltó, hogy az egyházmegyei tanítói kar a régi énekkar felújítását kimondotta, ehhez az egyházmegye azzal nyúj­tott segédkezet, hogy a próbákon megjelenő tanítók részére fuvar- és 5 P napidíj kiszolgáltatására kötelezte az egyházakat. A gyűlés déli egy órakor esperes úr hálaadó imá­jával végződött. Tudósító. A „Fiatal Leányok Barátnőinek“ félszázados jubileuma. A Fiatal Leányok Barátnői Internacionális Szövet­sége junius első napjaiban tartotta meg ötven éves ju­bileumát Neuchátelben, ebben a kis francia egyetemi városban, amely gyönyörű fekvésével a Jura lábánál, a neucháteli tó partján, igazán alkalmas hely arra, hogy finomlelkületü nők ideális céljait tárgyaló gyűléseinek megfelelő keretet adjon. Hónapok óta készültek az egyesület neucháteli tag­jai, élükön Dubois asszony, S. Echlin és Andrée kis­asszonyok, az ünnepségekre s a külföldi vendégek fo­gadására, akiket a helybeli barátnők fogadtak, — azt mondhatnám magyaros vendégszeretettel, — mert az ünnepségek után nem kerülhettem olyan helyre, ahol már az állomáson ne várt volna rám egy barátnő, aki végigkalauzolt mindenhol és visszakisért a szállásomra, azt mondhatnám kézről-kézre adtak s mindenképen ven­dégüknek tekintettek. A Magyarországon alig ismert egyesület igen nagy népszerűségnek örvend Európában, főleg Német, Francia és Angolországban és Svájcban. Az egyesület Buttler Josephine elegáns, szép, előkelő angol asszony kezde­ményezésére alakult meg 1877-ben Genf ben. Célja a leánykereskedelem és nyilvános házak elleni küzdelem, a fiatal leányok védelme s a serdülő kornak megvédel­­mezése a túl korai munka ellen. Minden ilyen irányú szociális mozgalom ősanyja ez az egyesület, amelynek 50 évvel ezelőtt 32 hölgy volt a tagja 7 különböző nemzetből. Ötven év áldott munkájának az eredménye ma az, hogy 40 nemzet 15.000 taggal szolgálja az ügyet és mintegy védőhálót tartja otthonait, pályaudvari szolgá­latait, munkaközvetítő irodáit a kevésbbé megmunkált országok területein pedig a levelező tagok az u. n. „Amies“ vagyis „barátnők“ segítő és védő karjait a kenyerüket idegenországban megkeresni akaró fiatal leányok megvédelmezésére. Az egyesület protestáns alapon áll, de nemzeti és felekezeti különbség nélkül segítségére jön minden fiatal lánynak. Jelvénye 1898. óta hét ágú csillag. Hogy milyen megbecsülhetetlen munkát végez az egyesület, azt nem kell külön hangsúlyozni, hisz még ma is ezrekre megy az eltűnt lányok száma. Tehát valóban megérdemelte az egyesület azt a nagy számú arany medáliát és „Grand Prix“-et, amelyet ezideig kapott. Szép elismerés volt az egyesület munkássága iránt az a tény is, hogy 1920-ban a nemzetek szövetségének gyűlésére meghívták az egyesület egy kiküldöttjét, mert tudatára jöttek annak, hogy érdekükben áll velünk az érintkezést keresni s tapasztalatainkat a magukévá tenni. Átutazóban megszálltam a berni otthonban a „Martha haus“-ban. Tiszta, rendes, barátságos az egész. Áz én szobám pedig olyan elegáns volt, hogy szívesen eltöltöttem volna benne egy hetet is. Szép balconnal, biedermayer garnitúra, elsőrendű ágy, természetesen biblia. 3—4 ilyen vendégszobájuk van, s egyszerűbb átutazók részére 3—4 személyre berendezett szobák. Tápláló jó koszt olcsón. Az átutazókon kívül 15—20 leány állandóan bentlakik, kalapkészítést, szabást tanulni jönnek Bernbe, vagy gépírást és gyorsírást. Az otthonokon kívül nagy jelentőségű a pálya­udvari szolgálat is. A nagyobb forgalmú pályaudvaro­kon permanens szolgálatot végeznek az egyesület alkal­mazottai. A jelvényük Svájcban egy emaille bross a hétágu csillaggal, fölötte „Protection de la jeune Fiile“. Németországban karszalag rózsaszínű kereszttel, a felírás „Deutsche bahnhofmission“. Párisban piros-sárga kar­szalag. Ahol az „agente“ nincs állandó szolgálatban, ott is megjelenik előzetes értesítésre bármelyik éjjeli vonatnál is. Segítségére van a fiatal leányoknak a pénz­beváltás és podgyász körül. Mindenféle szolgálata díj­talan. Egyes nagyobb állomásokon pihenő szobát is tartanak fent. Nagyfontosságu munkát végeznek a kikötőkben is. Az „agente“ elsőnek mehet fel a hajóra s az orvos mellett ülve várja be azokat, akik igénybe akarják venni a segítségét. Marseilleban óriási örömmel fogadták az első „agente“-őt. Az elmúlt évben 50.000 fiatal leány fordult az egylethez s az egylet tavaly helyezte el négy nyelvű hirdetéseit a Páris—Budapest expresszein. Szemelvények az 1926-i statisztikából: Német­ország: 10.168 tag, 35 otthon 997 ággyal. 18.543 fiatal leányt fogadtak be. Elhelyező iroda 46, tényleges el­helyezés 3768. Pályaudvari szolgálat 82 állomáson. Franciaország: 2100 Amies, 14 Homes, 349 ággyal. Három elhelyező iroda. Pályaudvari szolgálat 40 helyen 2240 esetben. Olaszország: 667 Amies, 7 Homes, 88 ággyal, 9 elhelyező iroda. Pályaudvari szolgálat 9 állo­máson. Svájc: 2504 Amies, 25 Homes, 30 elhelyező iroda. Pályaudvari szolgálat 27 állomáson. Ausztria: 79 Amies, 1 Homes, 167 leány fordult meg benne. Felkérésre pályaudvaron is megjelennek. 36 év alatt 20.000 leányt igazítottak útba. Grác, Salzburg, Villach, Linz a D. foglalkoznak pályaudvari szolgálattal és el­helyezéssel. A többi nyugat-európai államokon kívül képviselve van az egyesület Görögországban és Egyiptomban. Pályaudvari és kikötői szolgálat és otthon Álexandriá­­ban és Kairóban, Törökországban, Észak- és Dél­­amerikában, Kanadában. 1926 novemberében nagy propagandautat tettek a Balkánon Kurz és Rivier kisasszonyok szép ered­ménnyel. Bulgária volt az egyetlen ország Európá­ban, ahol egy tagja se volt az egyesületnek. Szép munka indult meg azóta ott is, valamint Zágrábbal a központban Jugoszláviában is, Belgrád és Szera­­jevó bevonásával. Ismerve a romániai viszonyokat a leánykereskedést illetőleg, érthető lesz előttünk az a lelkesedés, amellyel a barátnőket Romániában felekezeti különbség nélkül fogadták. A diszelnök Heléna hercegnő. A minisztériumból 500.000 leit, a fővárosból 200.000 leit kaptak az otthon megalapítására és ma már be van rendezve az otthon, van elhelyező irodájuk és pálya­

Next

/
Oldalképek
Tartalom