Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-31 / 31. szám

Harmincnyolcadik évfolyam. 31. szám Pápa, 1927 julius 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .........................—........................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..............................................—....... .............................................................................FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..................................-.................................................-........ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA, FŐ- #. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK Az 5. európai keresztyén szövetségi konferencia előkészítő bizottságának kiáltványa a magyar protestantizmushoz. Rendkívül sok gonddal, harccal és szenvedéssel, és mégis nagyon sok örömmel is teljes munka után eljutottunk az 5. európai keresztyén szövetségi konferen­cia küszöbéhez. E munkában sok szeretetteljes támoga­tásban volt részünk, amiért nem tudunk eléggé hálát adni. Sok közönnyel, sőt itt-ott ellenérzéssel is meg kellett küzdenünk. Vállaltuk mindezt, mert két érzés hevített bennünket: Isten országának és magyar nemze­tünknek szolgálatot tenni. Előttünk lebegett az, hogy az evangélium ügyé­nek már egyszer Magyarországon is hozzá méltó hata­lommal és fénnyel kell fellépnie. A nagy indiai misszio­náriusnak, Carey Vilmosnak mondásai lángoltak előt­tünk: „Várjatok nagy dolgokat Istentől!“ és „Kísérelje­tek meg nagy dolgokat Istenért!“ A keresztülvitelben pedig Mott János lelkesített: „Az akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket!“ Isten sok szeretetet és buzgó­­ságot adott e munkához s nem engedte, hogy össze­­roskadjunk alatta. De előttünk lebegett folyton az is, hogy földre­­tiport nemzetünknek szerezzünk barátokat. Nem elfogult sovinizmus, nem nemzetünknek mindenestől való istení­­tése, nem ellenfeleink gyűlölete vezet bennünket, hanem az a szilárd meggyőződés, hogy Trianonban a történe­lem egyik legnagyobb igazságtalansága történt s hogy Isten világkormányzása ezt az igazságtalanságot előbb­­utóbb megszünteti. Ennek az útját a magunk részéről is egyengetni akartuk, mikor látószemü külföldieket, be­folyásos külföldi protestáns hittestvéreket minél nagyobb számban hívtunk ide. Elérkeztek a legnagyobb erőfeszítésnek napjai. Úgy érezzük, hogy most van legnagyobb szükségünk a ma­gyar protestantizmus szeretetére és támogatására. Min­denekelőtt a testvéri imát kérjük. Azt, amelyik eddig is tartotta bennünk a lelket, melyre azonban e napok­ban különösképen szükségünk lesz. Kérjük azután a részvételt. Julius 31-ével a jelentkezési határidő lejár és mi fizikailag képtelenek leszünk az elkésve beérkezett jelentkezéseket feldolgozni és kielégíteni. De a buda­pestiek és budapestkörnyékiek, továbbá azok a vidékiek, akik szállásról maguk gondoskodnak, ezután is jelentkez­hetnek és kérjük is, hogy jöjjenek. Hisszük, hogy Isten gazdag áldásokkal és felejthetetlen élményekkel gazda­gítja életüket. Kérjük végül most is az anyagi támoga­tást is. Bizonyos pontokon nem lehetett takarékoskod­nunk az ügyre való tekintettel. A külföldiekkel szemben a magyar vendégszeretet jóhirnevét sem csorbíthattuk meg. A rendezési költségek a konferencia megkezdése előtt már többször tízezer pengőre rúgnak. A testvéri segítséget hálásan vesszük. Magyar protestánsok! Konferenciánk ügyében áll­jatok mellénk „Istenért, hazáért!“ Az előkészítő bizottság nevében: Dr. Podmaniczky Pál Dr. Csia Sándor elnök. főtitkár. Püspöklátogatás Belsősomogyban. XI. Az egyházi adózásról szólva, megemlítette püspök úr az utóbbi évek nyomasztó voltát s a többek közt azt mondotta: gazdálkodó közönségünk rendkívül érzi a reá nehezedő különféle adóknak a terhét, nem cso­dálhatja az ember, ha a tehertől ott, ahol lehet, szaba­dulni igyekszik. Ez a körülmény nagyon szükségessé teszi, hogy megokolatlan kívánalmakkal ne lépjünk fel, nekünk kell a gyülekezet teherbíró képességét legjobban tudni; nem törvénytelenséget, csak méltányosságot ajánl, különben erősen őrködik a törvény megtartásán. A pasztorációról a következőképen nyilatkozott püspök úr: a lelkész és a gyülekezet közti jó viszony megteremtésére, én egyedül célra vivőnek azt tartom, hogy a lelkész a gyülekezet tagjaival foglalkozzék. Nem gondolok arra, hogy a lelkész körzetekre ossza be gyüle­kezetét, ennek helye lehet városokban, de nincs helye a falusi gyülekezetekben, itt pár év alatt a lelkésznek mindenkit kell ismerni. Nem gondolok arra sem, hogy a lelkész állandóan látogatásokat végezzen, mert igen sokszor feleslegesen zavarná a híveket és különféle be­szédekre adna okot, mikkel ártana saját magának és hivatásának. Hanem arra gondolok, hogy gyakorolja az iskolai felügyeletet, a konfirmandusokat oktassa, később is állandóan érdeklődjék a sorsuk iránt, ahol szükség van a megjelenésére, oda menjen el és a súlyos bete­geket látogassa meg. A lelkész adjon tanácsokat, útba­igazításokat híveinek ügyes-bajos dolgaikban, nem mon­dom, hogy adjon orvosi, vagy jogi tanácsot, hanem tudja megmondani, hogy kihez forduljanak. így olyan kapcsolat áll elő, minek áldásos hatását első sorban a lelkipásztor fogja megérezni. A hívekkel való érintkezés megmutatja a maga hatását az istenitisztelet látogatásá­ban is. Én mindenütt telt templomokban beszéltem, de a beérkezett jelentésekből látom, hogy az istenitisztelet látogatottsága, különösen a Dráva mentén sok kívánni valót hagy. Meg vagyok győződve, hogy az érintkezés folytán a hitélet felvirul s mindenütt üdvös átváltozás áll elő. Végül kifejezte püspök úr azt a meggyőződését, hogy látogatásának eredménye Isten kegyelmén kívül a lelkészek munkásságától függ. Halka Sándor esperes emlékkönyv kiadása iránt tesz javaslatot, melybe kinyomatnának püspök úr pre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom