Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-24 / 30. szám

126. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927 telkemet attól a gondterhes aggodalomtól, mi tesz ezek­kel a somogyi gyülekezetekkel, ha tovább haladnak olyan tempóban, mint haladtak a lefolyt 30 esztendő alatt; mint több helyütt szóvátettem, egyes gyülekeze­tekben Antal Gábor visitatiója óta a lélekszám V4-ével, sőt V3-ával fogyott az egyke pusztítása miatt. Mit jelent ez a betegség a családra, az egyházra és a hazára? Óhajtják mindegyik felvirágozását, de maguk teszik lehetetlenné, hogy népünk szaporodásával megerősödjék a haza s fölvehesse a «küzdelmet az integritásért. Ha bizonyos külső jelek nem csalnak, talán nem volt az én szavam a pusztában kiáltónak szava, igen sok presbiteri gyűlésen megindult, siró, könnyes szemeket láttam, de hogy mégis lesz-e ennek hatása, vagy el­tűnik nyomtalanul, mint a vízbe vágott kardcsapás, ez nem az én személyemtől függ, hanem az isteni kegye­lemtől. Kétségtelen, hogy erkölcsi okokon kívül ennek a veszedelemnek terjedésére közremunkálnak gazdasági tényezők is úgy, hogy nekünk nem elégséges tisztán csak a hívek intésével akarnunk elhárítani ezt a vesze­delmet, törekednünk kell arra is, hogy a törvényhozás belátva ennek végzetes voltát, tegyen olyan intézkedé­seket, hogy ez a veszedelem ne rombolhasson tovább. Majd elhárítja püspök úr azt a vádat, mintha az egyke kálvinista betegség volna, mint azt részletesen kifejtette másfél esztendővel ezelőtt a kaposvári ankéten. Beszéde további folyamán szólott az adócsökkenési segély valorizálásáról, a korpótléknak folyó évi julius hó l-tőt teendő folyósításáról, a tanítói nyugdíjjáruléknak a közsé­gek által való válaltatásáról. (Folyt, köv.) Tudósító. A Pro Christo Diákszövetség főiskolás konferenciája. — 1927 jun. 30—jul. 6. — A Pro Christo szövetség hivó hangjára ezen a nyáron is a diákfiuk és leányok egész serege gyűlt össze a tahi kedves táborba. Áz egyhetes együttlét a telki és testi felüdülést jelentett minden résztvevő szá­mára. A programm olyan változatos és gazdag volt, hogy minden egyes megbeszélésnek és előadásnak a címét sem tudnók közölni. Meg kell elégedni csupán az egész programmot átható központi gondolatról adott rövid ismertetésünkkel. Krisztus szerepe a magyar diák telki életébe és ezen keresztül a magyar társadalomban: körülbelül így nevezhetnénk azt az alapgondolatot, amely az egészet, mint egy hatalmas eszmegyürü összefogta „Ut omnes unum sint“: A meggyőződésben és a min­dennapi életben eggyé tegyen minden magyar diák a Jézus Krisztus keresztje által. Ez volt a cél és ezt szol­gálták, mint eszközök az előadások, bibliakörök, tábor­tüzek éppen úgy, mint az egymássalvaló személyes be­szélgetések, sőt még a vidám játékok is. Az előadások közül különösen kiemelkednek Szabó Imre bpesti lelkésznek „Istennel való találkozások“ cí­men tartott sorozatos beszédei és Muraközi Gyula kecs­keméti lelkésznek „a kereszt üzenete“ címen tartott ugyancsak sorozatos előadásai. Az előadók közül ki­emelkednek még Benkő István, dr. Victor János és Karácsony Sándor, akik a „Modern atomelmélet“-ről, „A vajúdó nemzetközi élet“-ről és a „Zseni szabad­ságáéról tartottak hatalmas előadásokat. Theol. akad. profeszorai közül Pongrácz József, dr. Vasady Béla és dr. Tóth Endre szerepeltek mint előadók és áhitattartók. Külön lapot kellene Írnom a bibliakörök és az esti tábortüzek áldásairól, de helyszűke miatt nem te­hetem. Az egész konferencia valami nagy, nyugodt re­ménységgel töltötte el mindnyájunk szivét. Tudjuk, hogy e megújulás közel van s imé az örökkévaló Isten újra felajánlotta nekünk erejét. Szent Lelkének hallatta velünk drága Ígéreteit úgy a magunk, mint nemzetünk jövendője felől. Azért kell imádkoznunk, hogy hihessünk Benne és elfogadván az Ő Krisztusban tett ígéreteit, megerősödjünk az Ő Lelke által a nemzetünk és egyházunk megújításáért folyó új küzdelemre és a végső győzelemre. d. L. (••^ t* KÖNYVISMERTETÉS < V**/- — - ----------- VV A pápai ref. főiskola ez idei Értesítője a szokott formában, de a szokottnál gazdagabb tartalommal a na­pokban hagyta el a sajtót. Az Értesítő első lapján ott látjuk Kis Ernő ny. gimn. tanárnak, ki f. évi junius hó 22-én halt meg, kitünően sikerült arcképét, majd egy róla szóló tartalmas nekrológot Szűcs Dezső gimn. tanár tollából. Majd három székfoglaló értekezés követ­kezik. 1. Rab István: A klasszikus tanulmányok jelen­tősége a középiskolában. 2. Moravecz Károly: A pár­huzamosok axiómájának szerepe a geometriában. 3. Dr. Földy József: D. M. Ausonius, mint grammaticus és rhetor. Az iskola múltjának rövid ismertetése után a felügyelő, fenntartó és kormányzó testület tagjait ismer­hetjük meg. A főiskola 1926—27. évi működéséről Tóth Lajos főisk. igazgató a junius 12 — 14. évzáró-ünnepélyen részletes jelentést olvasott fel. A négyévfolyamu theló­­gián tíz tanár tanított. A múlt évben megüresedett gya­korló theol. tanszéken, mint véglegesen megválasztott tanár, Győry Elemér működött. A hallgatók száma az I. félévben 53, a II. félévben pedig 50 volt. Külföldön tanult hat. A hallgatók a „Tóth Ferenc-Önképzőkörben fejtették ki munkásságukat. Egyes szemináriumok voltak: Az ó-szövetségi szeminárium, az új-szövetségi szemi­nárium, rendszeres theol. szeminárium, egyháztörténeti szeminárium, filozófiai és pedagógiai szeminárium, gya­korlati theol. szeminárium. Segélyezésben majdnem minden hallgató részesült. A 12 osztályos gimnáziumban Faragó János fő­igazgatóval együtt 24 tanár, illetőleg hitoktató működött. Beiratkozott növendékek száma 499 rendes és 25 magántanuló. Vizsgát tett 482 rendes és 16 magán­tanuló. Kimaradt 11. A vörheny, kanyaró és influenza járványszerüen lepte meg a növendékeket, de halálos kimenetelű betegség nem fordult elő. Tanulásban leg­jobb volt a VIII. osztály. Az új tanterv, mely meg­szünteti a rajzológeometria külön tanítását és a görög­pótló tárgyakat, az idén az I.—III. osztályban lépett életbe. Rendkiviili tárgyakként tanulták a növendékek az angolt, franciát, gépirást, gyorsírást, művészi rajzot, német társalgást, összhangzatos éneklést (alakult vegyes­kar is), természetrajzi és természettani gyakorlatokat és zenét. Iskolai kirándulásokat tettek Budapest—Szeged— Baján át Mohácsra és Pécsre, majd Döbrönte—Tapolca­­főre, a Cuha-völgybe s Csesznekre, Szombathely— Kőszeg—Irottkőre. Iskolai ünnepélyt rendezett az ifjúság a theol. hallgatókkal együtt október 6-án, október 31-én, márc. 5-én (Vajda János-centennáriuma) és március 15-én. Helyes újítást látunk az Értesítő 64. oldalán, hol a tanárok iskolánkivüli munkásságáról tájékozódhatunk. Az ifjúság különféle egyesületekben fejtett ki gazdag munkásságot. Ilyen egyesületek: 1. Bélyeggyűjtő Egye­sület (alakult március 18-án), 2. Cserkészet (3 tiszt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom