Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-17 / 29. szám
122. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. jük: ott volt az egész falu, délután 3 órakor elhagyta Somogyaszalót és visszatért Huszár Aladár egyházm. gondnok rácörspusztai kúriájába. Délután a házigazda és a végtelenül kedves háziasszony kalauzolása mellett a társaság kirándulást rendezett gróf Ráday tölgyesébe. Május 31-én a kora reggeli órákban elhagyta Püspök úr Huszár őméltóságáék házát, nem akarunk, mert nem lehet sablonos jelzőt használni, azért egész egyszerűen írjuk: házát, hogy a merenyei állomáson vonatra szállva, körútja utolsó stációját, Kaposvárt, elérje, hova hét óra 46 perckor érkezett meg. A pályaudvaron Sulacsik Zoltán hitoktató, cserkészparancsnok vezetése alatt a cserkészcsapat s leányok üdvözölték, az I. osztályú váróteremben nagyszámú és előkelő közönség élén Vétek György polgármester köszöntötte a város részéről, a dunántúli református egyházkerület főpapját s Magyarország egyik kiváló egyéniségét püspökünkben. A pályaudvarról Huszár Aladár egyházmegyei gondnok kaposvári lakására hajtatott püspök úr a város fogatán, mely egész nap püspök úr rendelkezésére állott és a város többi fogatai is állandóan rendelkezésre voltak bocsátva. Ott a reggelit elfogyasztva s félórát töltve, 3/4 9 órakor harangzúgás közben a templomhoz érkezett, hol a presbitérium élén, a gyülekezet részéről Csertán Márton lelkész üdvözölte. Képviseltették magukat a különféle egyházi egyletek és' alakulatok; a belmissziói bizottság nevében dr. Magay Ferenc törvényszéki biró, a Lorántffy Zsuzsánna egyesület nevében özv. Csejdy Gáborné, a leánykor nevében Bojtor Valéria, a legénykor nevében Zsebrák István, a cserkészcsapat nevében Obernyik Károly segédparancsnok, a leányönképzőkör nevében Nagy Ilonka, az ifjúsági önképzőkör nevében ifj. Sipos István, a vegyeskar nevében id. Sipos István, az ifjúsági vegyeskar nevében Szondy Béla és a katonai egyház nevében Kosa Ernő alezredes intéztek szívből jövő, őszinte, meleg szeretetet sugárzó szavakat püspök úrhoz, ki meghatóban és buzdítva válaszolt az üdvözlésekre. A fogadtatás után nyomban 9V2 órakor Püspök úr presbiteri gyűlést tartott. A 63. dicséret eléneklése után Csertán Márton lelkész imádkozott, Szigethy Sándor főgondnok a presbitérium háláját és köszönetét fejezte ki az elnöklő főpásztornak azért a nagy szerétéiért és támogatásért, melyben állandóan részesítette a kaposvári egyházat, különösen kiemelve a népjóléti 'minisztériumhoz intézett kérvényük támogatását s ennek sikerét s egyúttal egy újabb segélykérvényt nyújtott át Püspök úrnak. Matolcsy Sándor dr. gondnok, a kaposvári egyháznak ez a páratlan agilitású világi papja, tett jelentést a kaposvári egyház életéről, kérte az egyháznak a kerülettel szemben fennálló tartozások rendezését s méltányos kulcsot is ajánlott fel. Püspök úr kilátásba helyezte, hogy a gazdasági tanáccsal egyetértőén javaslatot fog terjeszteni a kerületi közgyűlés elé, hogy egyházkerületünknek s gyülekezeteinknek ez egyik legnehezebb kérdése okvetlen rendeztessék egyházkerületünk nagyobb megkárosítása és a gyülekezetek megterhelése nélkül. Matolcsy dr. kéri továbbá a második hitoktatói állás megszervezését s jelentést tesz az OFB által juttatott földekről. Dr. Szigethy Gy. Sándor főgondnok megköszöni Püspök úr megjelenését s a presbiteri gyűlésen nyújtott tanácsait és utasításait s a gyűlést bezárta, mely Sulacsik Zoltán hitoktató imájával és a XC. zsoltár elénekl ésével véget ért. Már ezen a presbiteri gyűlésen is megláttuk, amit egész ott időzésünk alatt tapasztaltunk, hogy Istennek igen sok népe van abban a városban s a hívek hitüket tettekben is megbizonyítják és hogy a főgondnok szavait használjuk, a kaposváriak nem percentes reformátusok. A presbiteri gyűlés után 10 órakor istentisztelet volt. A LXXXIV. zsoltár 1—2. versének eléneklése után imádkozott Csertán Márton lelkész, majd az ifjúsági vegyeskar énekelt Sulacsik Zoltán vezetése mellett és Püspök úr prédikált Máté V. 14. alapján. (Folyt, köv.) Tudósító. Diák-konferencia Ácson. A Ref. Középiskolai Missziói Tanács, melynek munkatere a középiskolai diákság, három helyen rendezett konferenciát a tanulók részére, egyet a leányoknak Alsónémedi-Ócsán, kettőt a fiuknak Hódmezővásárhelyen és Ácson. Mind a három egy időben, junius 30 és Julius 4 közé eső napokon folyt le. Ácson, egyházkerületünknek egyik legnépesebb és anyagilag is egyik legerősebb gyülekezetében 128 diák vett részt, állandóan velük levő öt tanár (Makay Lajos és Felker György debreceni, K. Nagy József szentesi, dr. Szabady Béla és Rácz Kálmán r pápai) vezetése és ellenőrzése alatt. A megjelenteket Ács község nagy vendégszeretettel vette körül, bőkezű áldozatkészséggel bizonyítva, hogy megértette és hajlandó segíteni is a diákságot abban a komoly törekvésben, amelynek célja: újjászületett keresztyén diákság az új nagy Magyarországban. Még egészen szegény családok is örömmel fogadták be szállásra az ifjú sereget, feláldozva kényelmüket és vendégükkel megosztva a szegénységét. Tudunk esetet, hogy egyetlen szobáját engedte át öt napra diákszállásnak a család s maga kihúzódott inkább valami mellékhelyiségbe. Mit nem tett a hitrokoni szeretet! A konferenciák bevált receptje szerint itt is váltakozott a kellemes a hasznossal. A négy munkanap közül három alkalommal a délutánt a szabadban (kettőt a Dunaparton) töltöttük, ott hangzottak el az előadások az árnyékos domboldalon a gyepre telepedett diákok körében, miután megfürödtek a Dunában. Egyizben a cukorgyár egyik árnyékos helyén, miután a gyárban Csermák igazgató kimerülést nem ismerő kalauzolása mellett megértettük a cukorrépa feldolgozásának titkát, bőséges uzsonnázásban is részünk volt az áldottlelkü , „cukros bácsi“ szívességéből. Maga az ácsi gyülekezet is meleg érdeklődést tanúsított konferenciánk iránt. Nemcsak reggeli és estéli közös áhítatainkon jelentek meg számosán, hanem némelyek az előadásokat és azok megbeszélését is végig hallgatták s bizonyára meglátták, hogy nem puszta időtöltés, szórakozó kirándulás végett jelent meg az a diák sereg, hanem komoly előkészület volt ez részére, hogy felszerelje magát az élet küzdelmeire az evangéliumban kínálkozó erőkkel s bennük egy erős kálvinista egyház záloga szemlélhető. A gyülekezet körében bizonyára legmaradandóbb emlékű lesz az a vasárnap, amelyen a délelőtti istentiszteletet Czeglédy Sándor tartotta, délben a püspök urat fogadhatták fényes bandérium kalauzolása mellett, délután pedig templomi ünnepély volt, amelyen püspök úr ismertette a diákkonferencia működését, egyben megköszönve az ácsiak szives vendéglátását. Azután gyönyörködött a gyülekezet Pap Zoltánná énekében, két diák szavalatában, egy diák énekszámában és épült K. Nagy József bibliamagyarázatából. A konferencia napirendje a következő volt: közös áhitat, bibliacsoportok csendes munkája és beszámolója, előadás és annak megbeszélése, közös ebéd a nagyvendéglőben, szórakozás, előadások s azok felett eszmecsere, vacsora, közös áhitat. Tiz bibliatanulmányozó I csoport működött a konferencia egész folyama alatt s
