Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-17 / 29. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1927 julius 17. DONlNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE • .................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................... • ...........................................................— FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK ÍNTÉZENDÖ'K IGróf Degenfeld=Schomburg József 1847-1927. Ahogy e sorokat irom, ide tűnnek szemembe a gyászlobogók, melyeket kerületünk tanintézetein lenget a forró nyári szél. Gróf Degenfeld nemcsak a tiszántúli egyházkerületé, nemcsak Debrecené volt, hanem az egész magyar református egyházé. Siratjuk benne református egyházunk legelső tisztviselőjét és méltóságát, aki mint hivatalára nézve legidősebb főgondnok évtizedeken át működött egyetemes konventünk és a zsinat vil. elnöki székében. Viharos időkben tartotta a kormányaidat és férfiasán megállotta helyét. Fáradhatatlan lelkiismeretesség jellemezte hivatalos teendői elvégzésében. Korát meghazudtoló elevenséggel és lelkes ügyszeretettel intézte a rábizottakat még az utolsó időkben is. Mindenre ráért, mindennek utána nézett, ami református egyházunk érdekeit szolgálta, vagy érintette. Siratjuk benne a világi papot, aki fő hivatásának tekintette, hogy református egyházunkat tőle telhetőleg szolgálja. Meggyőződései helyességéről néha lehettek és voltak eltérő vélemények, de azt mindenki kénytelen volt elismerni, hogy cselekedeteit sohasem az önző, egyéni érdek, hanem a szív legmélyén keletkezett és ápolt szent meggyőződések irányították. Siratjuk benne a puritán férfiút, aki nem a külsőt tekintette, hanem a szív, a jellem milyensége szerint értékelte az embereket. Mi jobb szeretjük a takarékos, egyszerűen élő embereket, mint a tékozlókat. Ő gróf letére volt puritán, ezért tud lecke lenni azok számára, akik oly hamar kapnak minden új után, legyen az ruha, vagy gondolkodás. Szép kort ért. Sokat dolgozott és munkáját Isten megáldotta. Megihletődve búcsúzunk tőle és magasztaljuk Istent, Aki őt egyházunknak adta. Haláláról egyházkerülete a következő gyászjelentést adta ki: A B. F. R. A. A tiszántúli református egyházkerület és debreceni kollégiuma mély gyásszal tudatják a nagy veszteséget, hogy gróf Degenfeld-Schomburg József úr, az egyházkerület és kollégium főgondnoka, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének és országos zsinatának világi elnöke, a magyar országgyűlés felsőházának tagjá, a debreceni m. kir. tudományegyetem hit-, valamint jog- és államtudományi karának tiszteletbeli doktora, Debrecen szab. kir. város díszpolgára s e város, valamint Hajdumegye 18 éven át volt főispánja, a Szent István-rend kiskeresztese és az első osztályú polgári érdemkereszt tulajdonosa stb. áldásos életének 80-ik, egyházkerületi főgondnoki működésének 31-ik évében, 1927 julius 12-én, este 9 órakor csendesen meghalt. Nagy halottunkat a Kollégium dísztermében ravataloztuk fel s 1927 julius 16-án, délután 3 órakor temetjük a Nagytemplomban tartandó gyászszertartás után, a Kossuth-utcai temetőben. „Aki mindvégig megáll, megtartatik.“ Máté X: 22. Püspöklátogatás Belsősomogyban. IX. A község határán bandérium és egész hosszú kocsisor fogadta és Vogronics János jegyző üdvözölte Püspök urat. A község szélén elhelyezett, diadalkapun áthaladva, melynek felirata ez volt: „Az Úr megáldja a te bejöveteledet!“, a kocsi mindkét oldalán elhelyezett nemzetiszinü zászlók között érkezett meg a parochiára, hol már azután az egész gyülekezet jelen volt. A szabad ég alatt a CXXII. zsoltár 2-ik versének eléneklése után Csuzy Sándor helybeli lelkész köszöntötte Püspök urat s a saját egyháza, valamint a berendelt Magyaraíád és Őrei nevében. Gyóry Pálné az aszalói asszonyok és leányok részéről csokrot nyújtott át Püspök úrnak egyszerű szavak kíséretében. Az istentiszteleten előimát B. Major János őrei lelkész mondott, az igét Püspök úr hirdette Jeremiás XVII n alapján. Az istentisztelet után tartott presbiteri gyűlésen a magyaratádi presbitérium arról tett panaszt Püspök úrnak, hogy a református híveket Úrnapján és Istvánkirály napján munkaszünetre akarják kényszeríteni s már többeket a munkaszünet megsértéséért meg is büntettek. Püspök űr felhívta a lelkész figyelmét egy régebbi kúriai döntvényre, mely szerint mezei munkát lehet végezni és a közelmúltban lejátszódott héregi esetre; u. i. a héregi ref. híveket az alsóbbfokú bíróságok megbüntették a munkaszünet megszegése miatt, mig a legfelsőbb fórum leszögezve az ismeretes kúriai döntvény érvényességét, a bírói Ítéletek végrehajtását felfüggesztette és a héregieket felmentette. Püspök úr informálása nagyon megnyugtatta nemcsak a magyaratádi híveket, illetve presbitereket, hanem a többi presbitériumokat is, mert mindenütt büntetéssel fenyegették munkás híveinket, kiket természetesen nem lehet kötelezni római katholikus ünnepek megtartására. Csuzy Sándor lelkész — érdemes históriai szempontból megemlíteni, hogy 1825 óta állandóan a Csuzycsalád adott lelkészt Somogyaszalónak, még pedig apáról fiúra szállt az ige szolgálata, mely tény, fényes bizonyság a Csuzy-familia és az aszalói gyülekezet mellett — látta vendégül Püspök urat, kíséretét és a berendelt egyházak lelkészeit és tanítóit. Ebéd után megtekintette az iskolát, majd a lovasbandériumtól és a beláthatatlan hosszú kocsisortól kisérve, csaknem szóról-szóra vehet-
