Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-19 / 25. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1927 junius 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................................ •.............................................................. FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ......................-.......................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL- TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Az egykéről. Dr. Antal Géza püspök úr tapasztalatai Somogybán. Dr. Antal Géza püspök urat a belsősomogyi egyházmegyében végzett látogatásáról visszajövet Budapesten felkereste Farkas Sándor hírlapíró, a Prot. Sajtóiroda vezetője, aki előtt püspök úr a következőket mondotta somogyi tapasztalatairól: — Csaknem három hétre terjedő kánoni vizitációm igen gazdag volt úgy lelkesítő, mint lehangoló tapasztalatokban. Híveim, papjaim a legmelegebb szeretet tömérdek jelével halmoztak el, de egyben fájdalommal kellett látnom a szinmagyar somogyi falvak állandóan fokozódó néptelenedését, mely az egyke következménye s ez az árny bizony ott borongott utam felett. Az egyke leküzdésének kérdése már régóta foglalkoztat s a Magyar Társadalomtudományi Társaság másfélesztendeje Kaposvárott tartott egyke-elleni gyűlésén magam is résztvettem, hogy kellő értékére szállítsam le azt a vádat, mintha az egyke speciálisan „református betegség“ volna. Sajnos, de úgy van, hogy a jellegzetesen katholikus államokban, például Franciaországban szintén nagy mértékben terjed az egyke, sőt a „semmike“, mi azonban nem engedhetjük magunkat befolyásolhatni efféle elcsüggesztő párhuzamok által és minden törekvésünket ennek a nemzetpusztító nyavalyának megakasztására kell irányítanunk. Annak idején, a Társadalomtudományi Társaság gyűléséből felkértük Bethlen István gróf miniszterelnök urat, hogy szenteljen figyelmet ennek az egész országot annyira aggasztó problémának és Bethlen István gróf nemcsak hogy nagy megértéssel fogadta óhajunkat, de — értesüléseim szerint — a most következő 1927/28. költségvetési esztendőre már nagyobb összeget vesz fel a miniszterelnök az egykeügy beható tanulmányozására, illetve törvényhozási előkészítésére. — Tisztában vagyok vele, hogy a dolog elintézése végtelenül nehéz és kényes, sok tapintatot, rengeteg energia igénybevételét kívánja meg. Ha azonban látjuk, amint püspöki utamon is megállapítottam, hogy a harminc esztendő előtt százhúsz gyermekkel működő iskolában ma — huszonegyen járnak, egy másik faluban három évtizede harminckét fiucskát-leánykát oktattak és a mostani tanulói létszám mindössze — nyolc, akkor tisztába jöhetünk azzal, hogy a komoly beavatkozás ideje elérkezett. Közigazgatás, egyházak, társadalom együttműködése szükséges ide. Nem mehetek bele a megoldási lehetőségek tárgyalásába, hiszen ezekről: adókedvezmények, az öröklési jog megfelelő rendezése, az örökösödési költségek csökkentése, keményebb szigorúság az angyalcsinálókkal szemben, mindezekről már sokat hallottunk. Nézetem szerint ily intézkedések nagyon is időszerűek — bár úgy érzem —, hogy az egészségesebb tömegszellem: a levente, a sport, a cserkészet eszközei pompásan egészítenék ki az állam és az egyház egykeellenes munkáját. — Nem egy presbiteri gyűlésen láttam könnybeboruló öregembereket, akik a szó teljes értelmében meg voltak rendülve, mikor elibük tártam az egyke következményeit — a Kaposvárt megelőző három egyházközség utóbbi harmincesztendős apadása kereken 400 lélek, tehát egy teljes gyülekezet létszámát teszi —, de itt a hangulati hatások már elégtelenek. A lelkész! záróértekezleten is nyomatékosan figyelmébe ajánlottam lelkészeimnek, hogy a mi lobbanékony, hevülő, de ismét hamar el bágyadó népünket igyekezzenek a közért való önzetlenségében megtartani s állandóan magasabb érdekek szolgálatába kapcsolni. Püspöklátogatás Belsősomogyban. v. Május 21-én reggel 8 óra után Kisdobszdra érkezett Püspök úr, ahol a lelkészlak előtt nagy tömeg várta. A leventék sorfala között Liber István lelkész üdvözölte. Gyöngyösmelléken Dömötör Lajos lelkész mondott szívből fakadó Istenhozottat, a díszkapunál fényképezés volt. A leventék között vonult be Püspök úr a lelkészlakra, ahol Dombai Erzsébet csokorral üdvözölte. A templomban Püspök úr buzgó imát mondott. Bürüs határában a leventék és a nagy közönség élén Csokona János bürüsi biró mondott beszédet, majd innen lassú lépésben, énekeket zengve kisérte a tömeg a kocsikat a lelkészlakra, ahol Peti Lőrinc lelkész, Püspök úr régi jó barátja fogadta lelkes beszéddel. Király Juliska az ifjú leányok, Mátyás Erzsébet az ísmétlősök, H. Kovács Juliska az elemi iskolások nevében mondottak ügyes köszöntőket és adtak át szép csokrokat. Itt csatlakozott a küldöttséghez Nagy Árpád szolgabiró. A tágas templom régi, házi szőttesekkel volt ízlésesen díszítve. Peti Lőrinc imádsága után Király Erzsébet és Szabó Kocsis Erzsébet duettet énekeltek, a bürüsváradi egyházi énekkar Huszár István vezetésével a „Térj magadhoz drága Sion“-t énekelte. Az orgonán Koczó János drávaiványi lelkész játszott, ugyan ő a prédikáció után szólót is énekelt. Püspök úr Mt. 112_4., 0., n. alapján prédikált, buzdítván a híveket Isten igéjének tudakozására és az istentisztelet gyakorlására. Templomozás után a tágas papiak udvarán folyt le a küldöttségek fogadtatása: A teklafalui körjegyzőséghez tartozó községek nevében Boros János jegyző, az egyházak nevében Gergely Győző magyarújfalui lelkész, az iskolák nevében Ptacsek Teofil magyarújfalui tanító, a bürüsváradi levente-egyesület nevében Gyenis
