Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-12 / 24. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1927 junius A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- ft FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Szórványaink gondozása. A háború és a forradalmak valláserkölcsi téren legalább is olymérvű pusztítást végeztek, mint aminőt Trianon édes hazánkon és magyar ref. egyházunk integritásán. A nagy számbeli apadás, a hitélet dekadenciája következtében már-már fundamentumában rendült meg Sionunk. Hála Istenünknek, mintha a sűrű és fojtogató köd ritkulna, a csillagtalan éjszakára hajnal hasadna. Itt is, ott is — főleg Városokban — nagy javulás mutatkozik. Nehéz eldönteni, hogy ez a fellendülés a megmozdult lelkiismeret meaculpázása-e, vagy pedig a különböző felekezetek előretörése folytán támadt versengés következménye ? Mindenesetre ez utóbbi is tiszteletreméltó, azonban sokkal kívánatosabb, valláserkölcsi tekintetben biztatóbb, értékesebb és több eredményt Ígérő az a fellendülés, mely a lelkek indításából, hitünk nagy igazságainak az átérzéséből venné eredetét. E rövid cikk keretében nem szándékozom felölelni azt a széles mezőt, mely arany kalászokkal biztatva várja a „Hit és Szolgálat“ áldozatos munkásait, csupán arra a-jelentéktelennek látszó, de a magyar ref. egyház jövőjére nézve mégis nagy horderejű kérdésre akarok rámutatni, — utalván egyházam (Csurgó) speciális viszonyaira — mely a szórványokon élő hitsorsosok gondozására vonatkozik. Csurgónak szórványain — Porrog, Porrogszentpál, Somogybükkösd, Őrtilos, Surd, Zákány, Gyékényesen stb. — mintegy 20 km.-es körzetben körülbelül 100 ref. lélek él elszórtan, — a nagyobb százalék 10 km.-en kívül esik — agressive viselkedő más felekezetek s főleg a baptisták hódításainak kitéve. Ezeknek a hittestvéreknek a gondozására a csurgói lelkész van hivatva. Ö ebben a nehéz fárasztó s egyben áldozatot igénylő munkában hű sáfárnak mutatkozik. Időnként összegyűjti az elszéledt nyájat, saját fogatán felkeresi azt, — nem egyszer szakadékból mentvén egyiket-másikat, — erősítgeti bennük a nyájhoz, a református hithez való ragaszkodását. Az Isten legszebb templomában a szabad természetben tartatnak ezek az istentiszteletek. Kedvesebb, meghatóbb képet elképzelni sem lehet. Áhitat minden arcon, könny minden szemben és a megtisztulás felemelő érzése, boldog lelki öröme minden testvéren az úrvacsora vétele után. De itt aztán el is érkeztem cikkem tulajdonképpeni céljához. Feltéve, hogy minden lelkész ilyen nemes értelemben fogja fel hivatását, kérdezem, vájjon hasonló körülmények között van-e módja rá, hogy így felkeresse híveit, kivonhatja-e cselédjét, fogatát egy-egy egész napra saját gazdaságából s egyáltalában meg lehet-e kívánni tőlük, hogy ők anyagilag is teljes áldozatot hozzanak akkor, midőn a nem szorosan előirt kötelességüket teljesítik? Bocsánatot kérek, oly nagy fontosságú kérdések ezek, hogy csak megalkuvó lelkiismeret és jövőjét feladott vallásfelekezet térhet fölöttük napirendre anélkül, hogy minden módot, még az anyagiakat is rendelkezésre ne bocsássa lelkészei részére ott, ahol ennek szüksége fennforog. Ha Trianonhoz, az egyke pusztításaihoz anyagiak híján még szórványaink elhanyagolása is hozzájárul, úgy a jövő egy a céljait tisztábban látó, eszközeit jobban megválogató, áldozatosabb, tehát életrevalóbb más vallásfelekezetnek, vagy felekezeteknek tárja fel kapuit. Hatóságaink kötelessége, hogy e kérdést oly figyelemben részesítsék, aminőt megérdemel, különben elveszünk a pusztában s Kanaán csak a jobb lelkek soha meg nem valósuló ábrándja marad. Lőczy Lajos tanító. Püspöklátogatás Belsősomogyban. ív. Darány határában Zsiga József biró, a diadalkapunál Vecsey Ferenc főjegyző, a templomnál Vargha Dezső lelkész üdvözölte Püspök urat. Ez utóbbi helyen óriási közönség gyűlt egybe, a leventék sorfala végén álltak Vargha Dezső és gr. Erdődy Rudolf nagybirtokos mellett palástosan Ambrus György kastélyosdombóí* Takácsi Dániel zádori, Tóth Sándor zselickisfaludi lelkészek. Az 1833-ban épült nagy templom egészen megtelt, a szép szószéki terítő, a rendbe hozott orgona, a leventék bevonulása megkapják a szemlélőt. Az énekkart Vecsey Ferenc községi főjegyző vezette, Vargha Dezső lelkész imádkozott, Sipos Gizella tanítónő szólót énekelt. Püspök úr I Kir 194 sk. alapján prédikált. Örömmel láttuk, hogy énekeskönyvet csaknem kivétel nélkül mindenki hozott magával. Az éltesebb férfiak magas fekete nyakravalót viselnek. A lelkészlak udvarán voltak az üdvözlések : a kastélyosdombó-drávagárdonyi egyház nevében Ambrus György, Zádor és Szörény nevében Takácsi Dániel, a darányi presbitérium nevében Vargha Dezső mondtak meleg Istenhozottat, a darányi róm. katholikusok nevében Babos Gyula állomásfőnök, Darány község nevében Vecsey Ferenc főjegyző, a darányi Levente-egyesület nevében Fáncsik Ferenc elnök szóltak. A canonica visitation Ambrus György imája után Püspök úr meghallgatta az elhangzott panaszokat, melyek közül Drávagárdony ügye hosszabb időt vett igénybe. A fogyás e gyölekezetben is ijesztő méretű, 30 év alatt csaknem 24%. Püspök úr itt is lélekbe markoló beszédet intéz a presbiterekhez, fokozni kívánván felelősségérzetüket e nehéz kérdésben. Takácsi Dániel imája után Püspök úr bemutattatta a megjelent presbitériumok tagjait és azok mindenikével kezet fogott és elbeszélgetett. Délután négy órakor Bosznay Ferenc tanító és Sipos Gizella tanítónő iskoláját vizsgálta meg a kül-DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
