Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-16 / 20. szám
Harminchetedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1926 május 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •.................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... .......................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ....................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- *. / FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ©í© / ö TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Hit és Szolgálat. A Magyar Református Egyház ébredést törekvései fontos határállomáshoz értek, amikor néhány, messzelátó és világosan gondolkozó, Krisztust és az Ő földi Egyházát buzgón szerető lélek a Hit és Szolgálat mozgalmat megindította. Istennek legyen hála, református egyházunkban már számos jelét láthatni évtizedek óta a missziói lendületnek. Hivatalosak és magánszemélyek sokfajta munkát indítottak és ezek a munkák az úttöréssel járó nehézségeken áthaladva, ma már számottevő részét képezik egyházi életünknek. E munkák egységesítésére többször történt a múltban kisérlet, de ezek a kísérletek még, úgy látszik, koraiak voltak, vagy más valami hiányzott belőlük, a tény az, hogy nem érték el céljukat. Ma, amikor világszerte hatalmas áramlatokat látunk a keresztyén synthesis munkálására, amikor a Hit és Rend lausannei világkonferenciájára készül a keresztyénség nagyobbik része, amikor még fülünkben csengenek a Hit és Munka stockholmi világgyülése felhívásának szavai, örömmel és teljes bizalommal üdvözöljük a magyar Hit és Szolgálat mozgalmat, mert tudjuk, hogy a nagyobb egység csak úgy fog létrejönni, ha előbb az egyes egyházak belső élete egységes lesz. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Hit és Szolgálat mozgalma ép ezt az alapvető feltételt akarja megvalósítani a magyar ref. egyházban: belső egységet, valóban közszellemet teremteni. Ez az egység mindenütt szükséges, de seholsem oly fontos, mint a lelkiek területén; nincs annál elrettentőbb, mint amikor a Krisztus keresztje alatt veszekednek a leglelkesebbek, a leghívebbek. Az egységre hozásból önként következik, hogy új munkák is kezdődnek; a terep áttanulmányozása folytán kiviláglik, hol vannak okvetlen pótolandó hiányok. Ez a későbbi jövendő feladata lesz, de el fog következni. Nagy jelentőségűnek tartom a modern sáfárság mozgalom magyar talajba átültetését. Ez is egyik célja a Hit és Szolgálatnak. Előre meg lehet mondani, e nélkül nem is tud előre menni. E világban a leglelkibb dolgok sem nélkülözhetik az anyagiakat. Nagy hadjáratot kell indítani, hogy Krisztus céljait megfelelő pénzösszegekkel is lehessen szolgálni. Ezt a hadjáratot csak keresztyén módszerekkel szabad és lehet eredményesen megharcolni. A keresztyén módszer e téren a bibliai sáfárság, a tized módszere. Itt is nagy nevelő munkára van szükség hazánkban. Közeleg Pünkösd, a Szentlélek egységében való munkának ünnepe. Ugyanez a Lélek indítsa meg a magyar református sziveket, hogy megértve az idő hivó szavát, egyesüljenek dicső, szent munkára: Sionunk felvirágoztatására, Istenünk dicsőségére. A Hit és Szolgálat vezetőségének pedig adjon erőt és kitartást, hogy rátehessék egész életüket erre a nagy feladatra. Pongrácz József / Konfirmáció. / Mire e sorok napvilágot látnak, már pár ezer, / hitéről vallást tett urvacsorázó egyháztaggal szaporodott I a magyar református egyház. A konfirmáció befejeződött. A konfirmáció, ma már világosan látható, sokkal lényegesebb szerepet játszik egyházi életünkben, mint aminőt akkor töltött be, amikor a most élő, ifjabb generáció ment át a „tűzkeresztségen“. 20 év óta kezd a figyelem feléje fordulni. 1916 augusztusában Losoncon tartott a Kálvinszövetség konferenciát, ahol ezt a témát hivatott egyházi férfiak tárgyalták meg. Az Út 1916. évi 7—8. sz. már hozza is az ott megállapított diagnózist, a most megválasztott, híres, erdélyi református püspök szavaival: „az egész konfirmáció ügye ma még probléma. Nincsen határozottan és egységesen kialakult véleményünk egyetlen fontosabb kérdésre sem, első sorban arra nincs, hogy mit kell tartanunk a konfirmációi előkészítés igazi céljának és lényegének“. Talán hittan, történet, felekezeti világnézet ismerete a cél ? Bizonyosan mindent magába foglal ez a megállapítás: „bevezetni az ifjúságot a református keresztyén életbe“ Az Út 1917.) Ennek a tételnek gyakorlati átültetését végzi az, aki a Forgács-féle káté nyomán vezette el növendékeit az urvacsorázók sorába. A konfirmáció jól végzése igen gazdag áldást termel gyülekezeteink s ifjúságunk életére. A fenti cim alatt néhány, a konfirmáció oktatásban szerzett tapasztalatot jegyzek fel. Az iskolai tanítás sem nélkülözheti a gyermekiélek ismeretét. Ha az iskolai pedagógiának szüksége van erre, a konfirmandusok előkészítőjének is ismernie kell a konfirmandus vallási és erkölcsi fejlődési képességeit. Éppen abban az átmeneti időben, amikor a gyermek beleérik a gyülekezet gyakorlati életébe, különösen tanulmányoznunk kell a lelkét. A konfirmációba való felvétel már bizonyos lelki fejlettséget, érettséget tételez fel egészen természetesen; „a gyermeknek önmagát meg kell tudni vizsgálnia“ — mondja Spener, a személyiség kifejlődése már útban van. Tehát a léleknek alapos ismerete irányítja a munkát, a foglalkozás módját, sőt a konfirmációi anyag egész menetét is. Ha psychologiailag az anyagot átdolgozom, egészen másképen fest egy konfirmációi óra, mint egy dogmatikailag jól kidolgozott hittan óra. A valláserkölcsi élet lélektani megjelenése formáját mindig figyelembe kell venni. Az eredmény érdekében ismernie kell a vezetőnek, miként funkcionál a lelkiismeret, hogy jut el az ember a hitre, miképen erősíthető meg hitében, miképen helyezkedik erkölcsi alapra, hogyan áll a kisértéssel szemben, milyen lelkének belső fejlődése, az imádságban való emelkedés lélektanát is ismernie kell. Ez azonban egyszerűen nemcsak gyermeklélektan, vagy az appercipiáló képesség paedagógiai lélektana, hanem mindenek felett a nagy fontosságú valláspsychologia.
