Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-10 / 2. szám
6. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Holott Petőfiről ma már tudjuk, az igazi hozzá értők akkor is tudták, hogy énekelt, mint akiben erő van és isteni szikra lakik; van az ő költeményeiben szabály is, forma is, csakhogy azok a formák és szabályok, melyeket ő teremtett, az ő mondani valóinak a legmegfelelőbb kifejezésére. Ki merné állítani, hogy Császár Ferenc, Nádaskay Lajos és a többi lebirálók különb költők voltak Petőfinél ? Az is köztudomású már, amit az igazi hozzá értők mindig tudtak, hogy a költői formák egész a végtelenségig variálódhatnak, aszerint, amint egy-egy lángelme új formákat is aikot eszméinek legmegfelelőbb kifejezésére, sőt lehet örökszép költeményeket írni úgynevezett „kötetlen“ beszédben, vagy prózában ir, ami lényegében se nem kötetlen, se nem próza, mert minden beszédnek, nyelvezetnek, ha az igazi eredeti és nem elrontott, van ritmusa is, mérete is, zenéje is. Ezen világosító példából kiindulva nézzük mi szerepe lehet a formáknak és szabályoknak a jó prédékáció, készítésénél ? Az, ami minden más irásmünél. Az írásművek egyetemes törvénye, hogy a forma, szabály, sohasem lehet cél, csak eszköz. Á módszer sohasem maga a lényeg. Pázmány Péter, ez a geniális prédikáló előszeretettel alkalmazza a részekre osztás módszerét, megnevezve a tételt és annak ágazatait. Ő így tudta jól megmarkolni és fkiteregetni mondanivalóit. Neki ez a módszer volt kezére. Tehát nála ez a módszer nem erőltetett nyűg, hanem szárny, mely természetesen nőtt gondolataihoz. Mások is, akik így tudják alkalmazni e módszert, helyesen cselekesznek. De mit szóljunk a scholastikusok eljárásához, akik már csupa felosztást Írtak, csupa módszert és nem prédikációt ? Gondolat, hitbeli élmény, mondanivaló semmi. Isten beszédének se hire, se hamva. Az egész rengeteg hosszú beszéd a leglehetetlenehb felosztások észfacsaró labyrintusa, a világ mindenféle tudományánek, vagy inkább vélt tudományának bolondííó inaszlaga, „amihez tudós, tekintélyes képet vágott az is, aki elmondta, az is, aki hallgatta“. Vagy mit szóljunk az adomabeli prédikátorhoz, aki minden áron felosztást készítő buzgalmában a Ján. 3:8. alapján, — „a szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy“, — ilyen bölcs disposiciót állított fel: Beszédem első részében ki fogom fejteni előttetek, hogy honnan jő a szél, második részében, hogy hová megy a szél, harmadik részében, hogy sem azt nem tudjuk, honnan jő, sem azt nem tudjuk, hová megy a szél? A szentirásban szereplő igehirdetőknek nem volt szükségük a későbbi értelemben vett prédikáció formákra és prédikáló módszerekre. De ne gondoljuk, hogy Jézus, Pál apostol, a próféták egy-egy példázata, hasonlata, beszéde, mondásai, képei, általában a biblia bármely megfelelően határolt részlete lényegében nem prédikáció; ha nem az volna, nem lehetne rája mai értelemben vett prédikációt sem fölépíteni. A francia kátholicizmus három nagyhírű prédikátora : Bossuet, Bourdaloue és Massillon, kik a XVI. században s a XVII. század elején ragadták el hallgatóikat, a retorikai művészet minden eszközét és fegyverét felhasználva ragyogtatták inkább a maguk tehetségét, mintsem Isten dicsőségét. Ellenben Kálvin megvetett minden formát, mesterkedést, művészi csillogást, semmi egyebet nem tett, mint Isten igéjét magyarázta, kimerítve mélységeit, felhozva drága kincseit, a legegyszerűbb nyelvezettel, mégis amazokat építő erő, állandó hatás, örökérvényüség tekintetében messze felülmúlja. így vagyunk Robertsonnal, az egész keresztyénség egyik legnagyobb igehirdetőjével, akit „művészetben talán többen felülmúltak, de mélységben, igazságban, erőben alig volt nála nagyobb“. Még az ellen is a legerélyesebben tiltakozott, hogy nagy szónoknak, vagy egyáltalán szónoknak tartsák. Ravasz László igen ritkán nevezi meg, különíti el prédikációja részleteit, mert ő anélkül is fel tudja vonultatni gyönyörű rendben gondolatai tömör, nemes fegyverzetű csapatát a biztos győzelemre. Baltazár Dezső rövid, klasszikus tömörségű, nagy fajsúlyú prédikációinak minden gondolata fenn szárnyal; mégis úgy összefügg egyik a másikkal, mint a tömör arany lánckarperecnek szemei. Semmi megnevezett, semmi kifejezett tételezés, részekre osztás. De azért kiállíthatná akármelyikről is, hogy nincs tétele, proporciója? Folytatnám a sorozatot. De készakarva nem teszem és készakarva nem kerületünk kimagasló prédikátorait hoztam fel, nehogy a lokálpatriotizmus színezetében tűnjék fel írásom. Mennyi magyarázat, vita folyt már az egyes homiletikai műformák felett, minők a prédikáció, homilia, bibliamagyarázat, pedig nyilvánvaló, amire újabban kiváló hozzáértők is felhívták a figyelmet, hogy minden igazi jó prédikáció bibliamagyarázat és legjobb prédikáció a bibliamagyarázat. Csak aztán ne holmi „vellával összedobált“ bibliamagyarázatra gondoljunk. Mennyit vesződtek a homiletikusok az analytikus és synthetikus prédikáló módszerekkel, mely két megkülönböztetésről immár kimutatta Ravasz László, hogy terminológiai fogalomzavarból származnak, minden prédikáció analytikus is, synthetikus is. „Áz analytikosynthetikus, synthetiko-analytikus sejtelmesen kopogó meghatározásokkal pedig nem mondottunk semmit, csak azt értük el, hogy az értsen leginkább félre, aki legértelmesebb arcot vág a magyarázatunkhoz“. Az iskolai formáknak sokszor több a tudományos, mint a gyakorlati értékük. Akinek nem adatott, az a mintákból meg nem élhet. Mintát irhát a minták után, de nem irhát, igazi jó prédikációt. * Szűcs József. (Folyt, köv.) Harangszentelések I. Kadarkutou. A belsősomogyi egyházmegye egyik legnépesebb gyülekezetében Kadarkuton a mult év nov. 22-én volt a harangszentelés, mely alkalomra a mult nyári nagy szélviharok által megrongált templomtornyot is nagy áldozattal kijavíttatta s az egész templomot ünnepi külsőbe öltöztette a gyülekezet. A szép nagy templomot zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség. A helybeli önkéntes tűzoltók diszruhás sorfala között vonultak be a lelkészek: Mozsonyi Sándor kér. tanácsbiró helybeli, Németh József hedrehelyi, Sári Imre hencsei, Pap József lábodi lelkész és Bujáky Miklós s. lelkész. A felavató imát és az ünnepi beszédet a hedrehelyiek ékesszavu papja, Németh József mondotta Lukács ev. 15. r. 8—9. v. alapján meggyőző erővel, nem egyszer könnyeket fakasztva a sziventalált hallgatóság szeméből. Az ima és a hatalmas beszéd előtt a gyülekezeti vegyeskar énekelte a „Mester, a bősz vihar dühöng“ c. Hozsánna éneket Czuni József tanító mesteri vezetésével. Ugyancsak az ő vezénylete és Mózner Ferenc ny.
