Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-09 / 19. szám
Harminchetedik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1926 május 9. DDNÁNTÜII PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .........-.............................................. .......................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÂCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jk FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Hit és Szolgálat. Az isteni gondviselés úgy látta jónak, hogy a vesztett háború s nemzetünk kimondhatatlan szenvedései után súlyos felelősséggel teljes, de egyúttal reményekben is gazdag korszakba vezesse el református egyházunkat. Az egyházi élet minden elfogulatlan szemlélője világosan látja, hogy mintha a mi gyarló szolgálatunk felett az egyházunk életében állandóan ható és munkáló isteni kegyelem új erővel avatkozott volna bele a dolgok folyásába, a hitbuzgóságnak, az egyház és szent vallásunk nagy ügyei iránt való komoly érdeklődésnek reményt keltő új jelenségei mutatkoznak. Akármerre járunk, lelkésztestvéreink s világi férfiak egyaránt arról beszélnek, hogy a templomlátogató hívek, a kegyes családok s az önkéntes adakozók száma hatalmasan megszaporodott. A Magyarországon működő bibliatársulatok igen érdekes adatokat nyújtanak afelől, hogy híveink körében a bibliavásárlók száma rövid idő aiatt hogyan emelkedett eleddig ismeretlen magaslatra. Az isteni kegyelem új, nagy ígéretekkel teljes tavaszt adott nekünk. Eljött a kor, amikor a magyar ref. egyház minden buzgó hívének azért keil könyörögnie, hogy ennek az Isten által adott tavasznak minél több virága legyen gyümölccsé s minél több ígérete valósuljon meg. Ha volt kor, amelyben a magyar református egyház minden jóravaló erejének össze kellett fognia az Űr és az ő szent ügye érdekében, a mi korunk bizonyára ilyen. Mindnyájan érezzük, hogy ha most alázatosan és készségesen Isten áldott Lelkének rendelkezésére bocsátjuk magunkat, rendkívül nehéz viszonyaink közepette a megpróbáltatásokkal teljes egyházi helyzetünkben is dicső jövendő szilárd alapjait rakhatjuk le. Viszont nyilvánvaló, hogy amit ezekben a felelősségtől terhes időkben könnyelműen elmulasztunk, azt soha többé pótolni nem lehet. A Hit és Szolgálat mozgalma teljes erejével azon van, hogy a maga lobogója alatt mindazokat a komoly, áldozatkész buzgó lelkeket egyesítse, akik, az anyaszeníegyházban elfoglalt hivatalos állásukon túlmenőleg is szivvel-lélekkel, anyagi áldozataikkal is hajlandók oda állani a magyar ref. egyház megújhodásának Isten Lelke által akart munkája mellé. Hiszünk az Atya Isten Krisztusban kijelentett örök kegyelmében, hiszünk ennek a mi nagy megpróbáltatásokon átment szegény édes anyánknak, református egyházunknak múltjánál is dicsőségesebb jövendőjében s a boldogabb hit áldott kényszerétől hajtatva igaz szívvel szolgálni akarunk. A Hit és Szolgálat mozgalma szent kísérlet akar lenni arra nézve, hogy a Krisztus nagy ügyéért fáradozó lelkek szerteszét folyó, izolált munkájába Urunk isteni akaratának megfelelő rendet s magasabb tervszerűséget vigyünk bele, a meglevő erők egymáshoz való viszonyát Isten színe előtt, Isten Leikétől vezettetve tisztázzuk, mindenkit a maga helyére juttassunk, a magyar református nép lelkében mélyen szunnyadó hatalmas vallásos erőket felébresszük s a meglévőkön túl új munkások egész seregét állítsuk oda a Krisztus anyaszentegyházának hűséges szolgálatába. Krisztusért s láthatatlan egyházán kívül az Ő látható földi egyházáért is mindent megtenni, minden áldozatot meghozni: ez a jelszavunk s tudjuk, hogy ez az Istennek tetsző jelszó minden, anyaszentegyházáért buzgón imádkozó és fáradozó lélekben visszhangra fog találni. A Hit és a Szolgálat mozgalmának programmját kifejteni s eddigi eredményeit világ elé tárni e kis cikk keretében alig lehetne. Mi a magunk részéről a mozgalom vallásos jellegét óhajtjuk kiemelni. A Hit és Szolgálat a maga összes tagjaitól komoly, buzgó, Krisztus üdvözítésének örvendező s Isten színe előtt meghajló vallásos életet kíván. Minden eredményünket a legtisztább erővel, alázatos szívből fakadó imádsággal s Isten akaratához idomult akarattal akarjuk elérni. Tudjuk, hogy Isten nagy dolgokat bizott ránk s a nagy feladathoz Isten kegyelmes támogatásával szeretnénk mind halálig hívek maradni. A Hit és Szolgálat zászlójának a mi egyéni gyarlóságainkon nem szabad elbuknia. Végtére nem a mi ügyünkről van szó, hanem az élő Istenéről, aki bennünket, durva vasdarabokat finom rugókká, vagy erőteljes vasgerendákká alakíthat jó tetszése szerint az ő nagyszerű gépezetében. A megismert isteni akaratnak agyunk minden gondolatával, szivünk minden odaadásával, életünk teljes elszánásával engedelmeskedni akarunk. Nem keressük a magunk dicsőségét, de boldogok vagyunk, ha egész életünket oda tehetjük az Ő dicsőségének s az Ő anyaszentegyházának oltárára. A Hit és Szolgálat minden eddigi komoly evangéliumi törekvés mellett még mélyebb hitet, még odaadóbb buzgóságot, még nagyobb felelősségérzetet óhajt jelenteni. Az Élő Isten adjon nekünk ehez.erőt a Jézus Krisztus által! Ha eddig érdemünkön felül való sikereket értünk el, mindnyájan tudjuk, hogy ezt Isten szent orcája előtt elmondott alázatos és testvéries imádságainknak köszönhetjük s ez az igazi alap, amelyre a jövendőben is mindent rá akarunk építeni. Mindazok, akik a református egyház életének belső alkatát ismerik, tudják, hogy a Hit és Szolgálat előtt a feladatok mily óriási tömege áll. Mindezeknek elvégzésére képtelenek volnánk, ha már eddig is több alkalommal nem éreztük volna, hogy általunk, szegény és gyarló földi emberek által maga az Isten akar nagy munkát végrehajtani a református anyaszentegyház fölvirágoztatására. Amire mi képtelenek vagyunk, arra képes az Isten az Ö lelke diadalmas ereje által. S ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ? Czeglédy Sándor.
