Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-02 / 18. szám

80. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. indokolva, javaslatában az indítványt elvetette, melyhez az értekezlet hozzájárult. Ezután a mezőföldi ref. egyházmegye szabályren­delete került tárgyalás alá. Alapos megvitatás után el­fogadtatott. A lelkészi szolgálati naplót, az értekezlet, mint kötelező erővel bírót, nem helyesli s így nem is fo­gadja el. Jakab Áron nagypiriti lelkész indítványára, Örffy Imre nemzetgyűlési képviselő urnák, mivel a lelkészi korpótlék ügyében az állami költségvetésnél oly buzgón közreműködött, az értekezlet jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította. Az ülés tartama alatt érkezett dr. Szundy Károly, a „Helvétia“ c. lap felelős szerkesztője, kit az érte­kezlet szeretettel üdvözölt s ki a „Helvétia“ r.-társaság eddigi tevékenységét ismertette. Értekezlet az eddigi eredményes működéséért a legnagyobb elismerését nyil­vánította. Több tárgy nem lévén, elnök hálaadó imája után az értekezlet véget ért. Sz. E. Az üdvhadsereg és a magyar református egyház. Köztudomású, hogy milyen agilis propaganda mun­kát fejt ki hazánkban a Booth W. által alapított üdv­hadsereg. Magyarországon két évvel ezelőtt történt első fellépésök óta az akkori 4 katona mellé egész kis had­sereg lépett s nemrégen tartott tagavató iinnepökön 70 újabb tag fölvételét jelentették a hírlapok. Budapesten már 3, s Kispesten egy gyülekező helyök van, ahová az ügyes, nem egyszer bizarr reklám eszközeivel csalo­gatják s tömegestől gyűjtik egybe a minden új dolog iránt, talán kíváncsiságból is, érdeklődő sokaságot. Munkálkodásukat most már a vidéki városokra is szán­dékoznak kiterjeszteni s apostolaik — rendszerint rossz magyarsággal beszélő s rendezetlen vallási hozzátarto­­zásunak látszó egyének — felbukkannak hol itt, hol amott s ismertetik a szervezet célját és lassan-lassan előkészítgetik a közvéleményt föllépésök rokonszenvvel való fogadására. Legújabban már propaganda misszióra is kiszálltak a vidékre, s folyó évi március hóban — állítólag — egyik református templomban működtek szép sikerrel. Dunántúli egyházkerületünk egyik városi gyüle­kezetében is tettek ez irányban kísérletet, természetesen eredménytelenül, amint az alábbiak igazolják: ' „Nagytiszteletü Uram! Az üdvhadsereg mentő misz­­sziója X-en is óhajt propaganda előadást tartani. Az utolsó vasárnap például a g.-i református templomban működtünk szép sikerrel, március hó 22-én este 7 órakor a b. Luther evang. templomban tartjuk 70 üdv­katona felavatását a szent zászló alatt.“ „Miért is az Úr nevében nagytiszteletü lelkész urat is felkérem, hogy tegye lehetővé, miszerint ott is az üdvhadsereg megjelen­hessen. Nagy áldás és világosság fog ebből származni a bűnös városra. Kérem, hogy becses válaszát címemre mielőbb juttassa el, az Úr Jézus gazdagon meg fog fizetni érte. Előre is hálás köszönettel a lélekmentő munkában: (Név!) Üdvkapitány.“ Erre a megkeresésre a református lelkész (levelének nem közérdekű részeit mellőzve) ekként válaszolt: „Én az üdvhadsereget 34 évvel ezelőttről, Edinburghból ismerem, tudom, milyen értékes mentő munkát végez a bűnös világvárosok nyomorultjai és lezüllöttjei körül. S ezért a szociális munkálkodásaikért rokonszenvvel kísérem ügyöket“. „Hoz­zám intézett konkrét kérésüket illetőleg, hogy t. i. X-en is — esetleg a református templomban — propaganda előadást tarthassanak: egyházközségem világi vezető tag­jainak véleményével egyezőleg azon a nézeten vagyunk, hogy szent egyházunkat a jelzett célra nem engedhetjük által“. „Ugyanis, bár az üdvhadsereget egyenes értelem­ben nem könyvelhetjük el a szekták között, de műkö­désének mégis szektárius (baptista-methodista) látszata és színezete van. A valóság az, hogy a bűnösség tuda­tára és megtérésre indítás külsőleges eszközei és me­­thódusa nála majdnem teljesen ugyanazok, mint a fen­tebbi denominációknál. Legkiválóbb tagjai ezen fele­kezetek sorából rekrutálódtak s a magyarországi vezető­ségben tek. Kapitány úr fia az országunkban működő baptista főpapnak (X -j- J) úrnak. A vérszerinti össze­köttetés s a lelki neveltetés gyökérszálainál fogva ter­mészetes tehát, hogy a felekezeti korlátokon felülemelkedni akarás sokszor csak jó szándék marad, kárára a csupán szociális egyetemes célok szolgálatát valló szervezet­ned. Stb. Több mint egy hónapja ment el ez a levél az Üdvkapitány úrhoz, de — bizonyára bokros teendői miatt — nem ért rá az abban foglaltakra feleletet adni. Helyén való ezeket tudnunk az üdvhadsereg sippal­­dobbal való reklám-propagandájának mostani idő­szakában ! . . . * M—a. A neszmélyi ref. egyház köréből. Karácsonytól husvétig a második ünnepkört azzal kezdtük, hogy az Ó- és Uj testámentumot képekben a gyülekezet végig gyönyörködte. A belmissziói munka folyt tovább, amint október 31-én elkezdődött. Bibliakörünk a farsangban a „Keresztyén élet örö­meivel“ foglalkozott. Böjtben minden vasárnap és minden szerdán este istenitiszteíet volt. Helyettes lelkész 16 elő­adásban foglalkozott nagypéntekig a szenvedő Mester jellemével, megrajzolván a nagyhét nagy eseményeinek szereplő egyéneit. Vallásosestély két hetenkint volt. Előadás hangzott el hithőseinkről, a külföldi reformátusok életéről, a pogány misszióról, kiemelvén, hogy nekünk még mindig „csemegét“ jelent a külmisszióval való foglalkozás. Énekkarunk minden egyházi összejövetelen énekelt. Szeptember óta Kurucz Lajos tanító életre hívta. Március 15. ünnepünk három részből állott. Egyik a szabadban, a Dunaparton folyt le. Üzenetet küldtünk a túlsó partra: „Hiszek egy isteni örök igazságban“. Igen szép volt a gyermekek estélye, amelyet háromszor megkellett ismételni: „A kishuszárok“ és a kisgazda­asszonyok örömkönyeket okoztak. A gyermek psichét jól ismerő Kopasz Mária és Kurucz Lajos tanítóké az érdem. Gyermek bibliaóra csütörtökön volt. Karácsony óta „Kisemberek nagydolgaival foglalkoztunk“. Az iskolai év végéig vasárnapi gyermek istenitiszteleten „a gyermek lélek kertjét“ — öntözzük, gyomláljuk, az imádság palánkjával védjük. Olvasókörünk, ifjúsági egyesületünk az őszig be­fejezte esti összejöveteleit. A télen ügyes szereplői szín­darabot is adtak elő. Jövödelméből a tanítólakra kutat csinálnak s az egyház épületébe a villanyt vezeti be. A nyáron szeretné megcsinálni az „ifj. otthont“. Templom és iskola mellett, ennek a teremnek igen fontos sze­repe van. Nagy áldozatkészséggel — a hit erejének nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom