Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-28 / 13. szám
Harminchetedik évfolyam. 13. szám Pápa, 1926 március 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •..................................................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................... ~..............................................................FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. -............................................-..................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- « FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®Í3 □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Virágvasárnapján. Kétezer esztendő szállt tova. A keresztyén népek milliói ünnepelnek ma Virágvasárnapot. Dicsőítő zsolozsmák csendülnek fel az ajkakon. Jézus evangéliumát magyarázzák ezer és ezer szószéken. És ha Jézus átvonulna a világon és látná a keresztyén népeket, vájjon most boldog lenne-e ez ünneplés láttára? Mit látna most ez ünneplés mögött? Látná a keresztyén népeket összetörve, megalázva egy borzalmas háború után. Látná a gyönyörben tobzódók mellett az éhező milliók nyomorát. Látná, hogy az emberi tudás hatalmával mint hódította meg az eget és földet, látná, hogy az emberiség mint emelkedett fel alig sejtett gazdagságnak és hatalomnak magaslatára és aztán látná, hogy tudása, hatalma, gazdagsága mellett is mint rohan a nyomor, a pusztulás, a kétségbeesés végzetes utján az enyészet felé. Oh a huszadik század keresztyénségének láttára méltán hullathatna könnyeket most is az isteni Mester, ajkán a fájdalmas panasszal: „Vajha megismerted volna Te is, csak e Te mostani napodon is, amik néked a Te békességedre valók?“ De hát mi az oka a keresztyén világ nyomorának? A tagadásnak hires filozófusa egyik iratában egy borzalmas történetet beszél el: „Nem hallottatok — mondja — arról az őrült emberről, aki világos nappal lámpát gyújtott és égő lámpával futkosott a piacon és szüntelenül kiáltozott: Keresem az Istent, keresem az Istent. Sokan állottak ott olyanok, akik nem hittek Istenben és ezek hangos nevetésben törtek ki ez ember láttára. Hát elveszett ? mondta az egyik. Elfutott, mint egy gyermek ? — felelték mások. Hajón ült és kivándorolt ? — szellemeskedtek a többiek. Az őrült ember közéjük lépett és éles tekintettel nézett a szemükbe. Hol van az Isten? kiáltott. . . Megakarom mondani néktek. Mi megöltük őt — Én és Ti, mi mindnyájan gyilkosai vagyunk.“ Ez az oka a világ nyomorának. Kiölték a szivekből az Istent. Jeruzsálem elvakult népe között ott állott a szeretet és békesség fejedelme, hogy Evangéliumának isteni erejével megújítsa és megszentelje a vesztébe rohanó népet. A hatalomra, dicsőségre törő népnek azonban útjában állott a szeretet királya. Keresztre feszítette tehát. És ma? A nagyságra törő népek szivéből is kiölte a hitetlenség az Istent, a Krisztust s mihelyt a lelkiismeret túl tudja tenni magát az Isten és emberszeretet törvényén, könnyű belerántani a világot egyik kárhozatból a másikba. Talán ismeritek Szabolcska Mihálynak „Krisztus-legenda“ c. költeményét. A csata megkezdésének estélyén szemben áll egymással az ellenséges sereg. Sötét éjjel kezdődik el a harc. Egész éjen át lőnek egymásra az ellenséges csapatok. Reggel azonban csodálkozva látják, hogy egyetlen egy sebesült sincsen a táborban. Az ellenséges csapat között állott a Krisztus keresztje. Minden golyó a Krisztust találta. Reggelre csak a kereszt romjai voltak láthatók. Amig közöttük állott a kereszt, addig sértetlenek voltak, mihelyt eltűnt közülük, megkezdődött a haláltosztó harc. Csodálatos szépen fejezi ki ez a költemény azt az igazságot, hogy nyugalom és béke nem lesz a földön, mig vissza nem állítják a hadakozók közé a hitet Istenben, a szeretetet, mely kész elismerni és tisztelni a mások jogait, segíteni a mások előhaladását. A rombadölt Izrael és a szenvedő jelen örök tragikumát fejezi ki a jézusi panasz. S a szabadulás egyetlen útja megismerni azt, ami a mi békességünkre való, megismerni azt, hogy egyesek és népek megújulásának csak egyetlen forrása van, a Krisztus. Vásárhelyi János. Keresztyén szépirodalom. Sajnos, hogy manapság így kell beszélnünk a szépirodalomról is: keresztyén és nem keresztyén. Volt idő, mikor a magyar szépiróknak eszükágában sem volt olyan dolgokat írni, melyek a keresztyén morál egyenes megtagadása és kicsúfolásaszámba jöhettek volna. De ma már ez nem így van. Az irodalom mindig a kor társadalmi életének és szellemi irányának hü kifejezője. Emelkedett szellemi és erkölcsi világnézet okvetlen tiszta erkölcsi eszméktől áthatott irodalmi alkotásokat eredményez és fordítva. Az erkölcsi felfogás tisztaságát pedig csak a Krisztusban gyökerező, hívő, keresztyén lélek tudja megőrizni lelkében, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy ma, mikor oly sokan forgatnak tollat, a legtöbben távol állva lélekben minden erkölcsi ideáltól, a mai hanyatló erkölcsiség közepette épen nem válogatósak sem a tárgy megválasztásában, sem annak feldolgozásában. S mi több ennél, épen azok az irodalmi termékek forognak sűrűn közkézen, amelyek erkölcsi és szellemi irányzatukban sok kívánni valót hagynak hátra. Előkelő folyóirataink alig tudnak nehány száz előfizetőt szerezni, hogy fenntarthassák magukat, mig a sikamlós tárgyban bővölködők százezrével kelnek el. Nem is említve regény- és szinmüirodalmunk sok mételyező terméke között Szabó Dezső erkölcsi torzszülöttjeit. Vájjon mindez nem az erkölcsi közfelfogás kificamodásának és elkeresztyénietlenedésének a kifejezője? Tehát van és kell lennie keresztyén szépirodalomnak, mely visszavezesse a megzavarodott emberi lelkeket egy tisztább erkölcsi világba, hol a becsület s az erény diadalát üli. Hol az emberek eszményekért tudnak lelkesedni, életüket magas, isteni célokra feltenni. Ennek az irodalomnak meg kell éreztetni az olvasó leikével, hogy ebben a világban a férfinak az életharc dicsőség, a nő pedig hivatásra vár, mert a mai nő sem anya, sem háziasszony nem akar lenni. Ennek az alakuló új világnak a kiábrázolása, megsejtetése sok tekintetben a szépirodalomra vár, mert ez könnyen be tudja lopni azok
