Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-21 / 12. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. ha mindjárt tengernyi vér, pusztulás árán is. Ő a min- I denség központja, amelynek egészen az ő puszta fizikai létét kell szolgálni. Nem érzi, nem tudja, hogy ember és természet egy fensőbb, magasabb világnak megalkotására szolgáló eszközök. Külső, természeti erők rászorították arra, hogy higyjen saját magánál nagyobb hatalmakban: természeti erőkben s felruházza azokat hasznos vagy kártékony hatáskörrel; csírázni kezdő lelki erejével próbál felemelkedni, de ösztönös erői folyto- | nosan lekötve tartják. Ez az ember a természeti ember! Ennek az embernek életében nem lobognak fel a lelki világ győzelmes erői, aminők a közjó szolgálata, az önfeláldozás, a könyörület vagy ha igen — nem lelki j szükségletnek, hanem puszta utilitárisztikus szempontnak eredményei azok. A fejlődés csak lassan indul meg s hosszú időn át csekély az eredmény. Ha Pláton idealizmusa szolgáltat is lökő erőt az istenség légkörébe magasodó élet kialakítására, korszakos fordulat akkor áll be, amikor a kinyilatkoztatás embere, a lélek embere lép előtérbe. Ekkor indul meg az egyén, az emberiség tökéletesedéséért az az apokaliptikus küzdelem, amelynek során új meg új próféták, apostolok, martirok termelődnek, szent intézmények születnek, akik s amelyek magasra emelik az emberiség életét. Hiába rikolt bele a fejlődés folyamatába a genfi bölcselkedő, hiába átkozza a kultúra minden vívmányát, hiába zokogja vissza az ember ősi, természetes állapotát. Hiába! A kinyilatkoztatás embere, a lélek embere szilárdul megvetette már lábát, s folytonosan új meg új csatárok születnek, akiken nem puszta máz a divinitás, de lelkűk szinaranyával vonták be tevékenységüket, egész életüket. Ezeknek életük sem drága, csakhogy elvégezhessék a szolgálatot; csak tehessenek és áldozhassanak annyit, amennyit ember tehet és áldozhat. Ezek nyomán folytonosan csendesedik a sírás, lassanként elhal a panaszló kétségbeesés, hamuvá. lesz a gyülölség lángja, a társadalom lesz irgalmas samaritánus, az egész emberi élet pedig versenymezője a megszentelődött munkálkodásnak, erényeknek! Tekintsünk most magunkra, magyarokra! Cselekedjük-e a mennyei Atya akaratát? Járjuk-e a lelki magasság ösvényét ? Lelki fejlődésünknek, egész életünknek győzelmes erői világítanak-e? A magyar feltámadást, amelyet várunk — imádkozzuk-e szívből igazán s lelki emelkedettségünkkel munkáljuk-e ? A kinyilatkoztatás, a lélek emberei vagyunk-e ? Jól vigyázzunk! Véssük tudatunk mélyére azt, hogy erkölcsi és kulturális fejlettségünk túlsúlya fogja végre is jobb belátásra bírni irántunk azokat a győző nemzeteket, akiknek szemében az emberiség erkölcsi és kulturális fejlődése az egyetemes történelmi evolúció elsőrendű faktora s ezért ők maguk is történelmi fejlődésük során sok-sok áldozatot hoztak. Gondolják meg jól, hogy erkölcsi, értelmi s anyagi erőink fokozása adja meg nekünk azt az expanzív erőt, amely ki fogja tolni e csonka ország önkényes határvonalát a régi mesgyére! Ne feledjük, hogy fegyvereinknek sem lesz ereje, ha nem leszünk mindnyájan a lélek emberei! Azért hát fel a szivekkel! A mi^lelkünk látta mindig az édes anyák könnyét, az édes apák barázdás arcát, a lánglelkü ifjúság szent eszményeit, martirok, hősök siralmait! Lássuk mindig a kötelesség fénylő arcát s érezzük mindig az erények ellenállhatatlan erejét! Szenteljük meg összes erkölcsi, szellemi és anyagi erőinket úgy, hogy pazar bőséggel rakjuk az áldozati oltárra akkor, amikor erkölcsi és kulturális életünk termő erejének fokozásáról avagy arról van szó, hogy pusztító vihartól, elemi csapásoktól sújtott magyar véreinket talpra állítsuk! Ezt követeli tőlünk az egyén méltósága, a nemzet becsülete, magyar fajunk jövője. így lesz magyar feltámadás! 1 VEGYESEK I ® @> — Dr. Antal Géza püspök úr március 23—24-én a győri ref. egyházat látogatja meg. A látogatás minél emlékezetesebbé tételére a győri presbitérium élén Rostetter János főgondnokkal és Czeglédy Sándor lelkésszel széleskörű előkészületeket tesz. — Gyászhir. Kelemen János nyug. ref. lelkész, életének 81-ik évében f. hó 14-én, Ácson elhunyt. Temetése 16-án volt nagy részvét mellett. A megboldogultban Kelemen Béla ácsi lelkész édesatyját gyászolja. A hű munkás emléke áldott! — A pápai egyházmegye március 25-re hirdetett lelkészértekezlete, közbe jött akadály miatt április 9-én lesz. — Március 15-én délelőtt 9 órakor a kerületi tanintézetek tanári karai és ifjúságai a pápai ref. templomba vonultak, ahol lie. Rácz Kálmán főg. vallástanár mondott bensőséges imádságot. Az Ifj. Képzőtársaság ünnepélye a mult számunkban közölt programm szerint folyt le minden részletében igen sikerültem — A Nönevelö-Intézet ünnepélyén, bár csak tisztán iskolainak szánták, mégis nagyszámú közönség vett részt, az ünnepi felolvasást Gaál Olga V. tk. int. növendék tartotta. Gáty Zoltán ez alkalomra írt szép Króniká-ját a képzői énekkar énekelte nagyon hatásosan. Németh Piroska és Horváth Sári V. tk. növendékek zongoráztak, Medgyasszay Katica III. tk. és Frank Erzsi II. tk. növendékek szavaltak, a III.—IV. polgáristák, Krausz Kató ének- és zenetanárnő vezetésével énekeltek. — Gyülekezeti székház Kaposváron. A kaposvári városi tanács a ref. egyház kérésére a ref. templom szomszédságában 750 négyszögöl nagyságú telket adott gyülekezeti székház építésére. Az építkezési költségekre fedezetül eddig mintegy 100 millió korona gyűlt egybe. — Harangavatás Szendén. Magasztos és szép ünnepe volt március 7-én a lélekszámban csekély, de hitben és áldozatkészségben erős, kicsiny szendi gyülekezetnek. Akkor avatta fel ugyanis az egész gyülekezet jelenlétében Löké Károly esperes, a majdnem 200 kg.-os harangjukat. A harangavatási istentisztelet után Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző úr tartott értékes' és érdekes hitébresztő előadást. — Dr. Szigethy Gyula Sándor kaposvári kórházi főorvos, egyházi főgondnok 25 éves jubileumát ünnepelte a kaposvári egyház rendkívüli presbiteri gyűlés keretében tartott szép ünnepélyen. A gyülekezet nevében Cserfán Márton lelkész köszöntötte a ■ jubilánst, ki meghatottan köszönte meg a szép ünneplést, válaszában is bizonyságot téve arról, hogy az orvosi pályán munkálkodónak is legnagyobb erőssége a hit! Mi is szívből köszöntjük Szigethy Gyula Sándort, s kérjük a Mindenhatót, hogy sokáig tartsa meg Őt egyházunk javára! — Belmissziói napok a drégelypalánki egyházmegyében. A szokolyai, diósjenői és nagymarosi egyházak lelkészei gyülekezeteikben közös belmissziói napokat tartottak és peciig Nagymaroson márc. 4-én, Szokolyán márc. 10-én és Diósjenőn márc. 11-én. Mindhárom gyülekezetben megjelent mindhárom lelkész és együttesen töltötték ki az ünnepélyek programpontjait olyképen, hogy a helybeli lelkész imádkozott, a két vendég-lelkész pedig prédikált, illetve felolvasást tartott. A felolvasások tárgya a gályarabokról való kegyeleíes megemlékezés volt. Szokolyán Kánai István szavalata és az iskolás gyermekek énekkara, Diósjenőn az Egyházi Dalárda énekszámai, mindhárom helyen Tóth István nógrádverőcei igazgató-tanító gyönyörű szóló-énekei járultak hozzá az ünnepélyek változatossá tételéhez és építő hatásához. Dacára annak, hogy az ünnepélyek hétköznapokon tartattak s dacára a szorgos tavaszi munkáknak, mindhárom gyülekezetben nagy számmal gyűltek össze a hivek és zsúfolásig megtelt templomok tettek ékes bizonyságot a híveknek buzgóságáról, egyházukhoz való ragaszkodásáról s a hithű ősök iránti kegyeletéről. A csekély lélekszámú nagymarosi egyházban az ünnepély alkalmával 540.000 K perselypénz gyűlt össze az egyház orgona-alapjára, amely alap
