Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-14 / 11. szám
Harminchetedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1926 március 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... .......................................——-.....................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................—-............................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁRA, FŐ- « FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍ® a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Az egyházfegyelem kérdéséhez. Az „Ecclesia Dei“ Kálvin szerint a lelki fegyelem gyakorlását nem nélkülözheti. Amelyik egyházban ez nincs meg, az önmagát tagadja meg. Hasonlít az ilyen egyház egy nyitott városhoz (Bouwman), melybe az ellenség szabadon vonul be és még szabadabban végzi pusztító munkáját. Krisztus nemcsak feje az egyháznak, kiből az életerők áradnak szét, hanem királya is, aki azt akarja, hogy parancsai és rendeletéi szerint történjék minden az Isten egyházában. Ebben az egyházban tehát Krisztus királyi jogainak, azaz Isten igéje teljes uralmának érvényesülnie kell. Ha nem érvényesül, nem Isten egyháza többé, csak egy élet- és tartalomnélküli organizmus, mely évszázadok dicsőséges küzdelmeiből élősködik, s amelyik pillanatban kiesik az államhatalom segítő karjai közül, abban a pillanatban omlik össze körültámogatott épülete. Nincs olyan közösség, család, állam, egyesület, egyház, mely életrendjét ne a fegyelemre építehé. Amennyi az állam végrehajtó hatalom nélkül, annyi az egyház fegyelem nélkül. Fegyelem tehát a kálvinizmusnak édes testvére. Ez mentette meg Genfet; a szigorú holland református egyháznak ez az erőssége, a szektárius terjeszkedésnek ez a 'titka. A fegyelem apostoli eredetű (II. Thess. 36; I. Kor. 414; Tit. 28; Róm. 1617; II. Kor. 614_17), meg volt az ősegyházban; de, amint a keresztyénség nagyobb tömegeket hódított meg, gyakorlása mindig nehezebbé vált. A középkorban, a hierarchia szövevényes organizmusában puszta külsőséggé vált, a lutheri egyházban az elszíntelenedés jeleit mutatta, legerőteljesebb formában a kálvini egyházban bontakozott ki. Itt meg is volt egészen a XIX. század elejéig. Alig van egyház, hol a régi írások, kopott jegyzőkönyvek halvány betűi között meg ne találnánk az egyházfegyelem büntetési fokozatát az Ecclesia követéstől az egyházból való kizárásig. A nagy kérdés az, hol és miképen kezdjük meg a fegyelem gyakorlását a mai, sokszor elesett gyülekezetekben ?! A felelet nem lehet más — „önmagunkon“. Tartsunk mindennap magános áhítatot (1. Forgács Gyula Vezérkönyvét). Ez kezdetben nagyon nehéz. Tapasztaltam magamon ezt a nehézséget. Sokszor neki kell indulni, sokszor el kell határozni, mégis sokszor elmarad. De legyen az akaratom erősebb minden akadályozó körülménynél és végül mégis én diadalmaskodom. Ez már az önfegyelem eredménye. Ha ez a lelki ténykedés életem állandó alkatelemévé válik, hivatásom eszményi magaslatára emelkedtem és lelkem lassan megtelik a lelkipásztori elhivatás magasztos érzelmével. Ez a lelki ténykedés nélkülözhetetlen s kiapadhatatlan kútfő, melyből a mi lelkünk táplálkozik és a drága táplálékot adja tovább az éhező lelkek százainak. Ha így fogunk cselekedni, nem lesz olyan lármás az egymás fölé való emelkedés vágya, nem lesz olyan szégyenletes az elhelyezkedés küzdelme, hanem tisztább, igazabb, őszintébb lesz a szeretetünk, amely az egymás erősítésének, kölcsönös segítésének lesz a forrása. Ezt a fegyelmet aztán át kell adni a presbitériumnak. Ezer bajunknak és nyomorúságunknak egyetlen oka, hogy nincs lelki presbitérium. Alig találunk bibliát olvasó, kegyes életű presbitert, ellenben gyakran akad olyan, akinek fő gyönyörűsége a lelkész munkája elé akadályt gördíteni. A mai hitélet nélküli presbitérium nem alkalmas a fegyelem gyakorlására és továbbvitelére. Hiába a törvény és szabályrendelet! Örökös feddés és dorgálás biztosíthat valamilyen rövid életű eredményt, de teljes átalakulást nem eredményez, a szigorúbb fellépés pedig a gyűlölet egész folyamát zúdítja a lelkész életére. Én csak egy életmentő utat ismerek. Ez pedig nem lehet más, mint a llánevelés. Ezzel állunk, vagy esünk. Minden belmissziói munka ezt célozza, de ez még kevés. Meg kell szervezni a presbitériumot képző tanfolyamod minden gyülekezetben. Legkevesebb hat hónap legyen és két téli időszakra terjedjen. Csak az választható presbiternek, aki szorgalmasan végighallgatta és erősebb hitéletének, tisztultabb felfogásának, bizonyos határok közt mozgó ismeretének bizonyságát adja. Ennek a munkának megállapított programm és utasítás szerint halálosan komolynak és buzgóságtól megszenteltnek kell lennie. E nélkül minden küzdelmünk és gyötrődésünk csak fél úton való megállás, mert e nélkül nincs fegyelem és nincs lelki presbitérium. A gyülekezeti fegyelem is csak a presbitérium lelki tartalmával indulhat meg. Réthy László> A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek XIX. világkonferenciája. Helsingfors, 1926 augusztus 1—6. A Kér. Ifj. Egyesületek utolsó világkonferenciája óta 11 év telt el. Ez alatt az idő alatt majdnem minden országban rendkívüli változások történtek. Más világgal állunk szemben ma, mint álltunk 1913-ban. Problémái, szükségletei és alkalmai jobban, mint valaha, kívánják mozgalmainktól azt, hogy cselekedjenek. Igyekezni fogunk, hogy a helsingforsi világkonferencián megvilágítsuk, mekkora része van egyesületeinknek abban a nagy feladatban, amelynek az a célja, hogy az ifjakat és serdülő fiukat itt e földön megnyerjük Krisztus országának. Tudnivalók. Hely. Helsingfors, a szép Finnország fővárosa. Idő. Terv szerint a konferencia vasárnap, 1926 augusztus 1-től a rá következő péntek estig tart.
