Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39. oldal. érdemelné részünkről a legteljesebb érdeklődést, nemcsak azért, mert igen ritka (3 példányban ismeretes) és éppen ezért nehezen hozzáférhető, hanem azért is, mert behatóan tárgyalja a magyar gályarabok ártatlanságát s meggyőzően fejtegeti, hogy ezek nem politikai okok, hanem vallásuk miatt üldöztetnek. Nekünk ezt a kútfőt, amelyet eddig csak rövid ismertetésekből ismerünk, a maga teljes egészében ismernünk kell s magyar fordításban a nagyközönség körében is közkézen kell forognia. Kocsi Csergő szerint ennek nagy hatása volt Lipót királyra. A kötet végén 10—12 eddig kiadatlan levél olvasható. — A Thaly által kiadott verses emlékek számát is gyarapítanunk kell az eddig kiadatlanul heverő jellegzetes emlékek, jeremiádok sajtó alá rendezésével. így pl. kezeim között van egy terjedelmes költemény 1674-ből. Cime : „A nápolyi gályáztatás előtt Pozsonyban 1674-ben citáltatott bizonyos papnak versei az ő pozsonyi vexáltatásokról“. Ez is méltó volna a kiadásra. A sárospataki főiskolában tanult s Pápán lelkészkedett Séllyei M. István zürichi búcsúbeszéde, melyben háláját és köszönetét fejezi ki a városnak és egyháznak, már megjelent magyar fordításban (Czelder-féle Figyelő 1884). Vagy milyen értékes volna olvastatni tanítványainkkal magyar fordításban Turretinus Ferenc genfi lelkész és tanár beszédét, mellyel az odaérkezett gályarabokat üdvözölte 1676 julius 18-án. Ezekhez kellene csatolni Heidegger János Henrik zürichi professzornak orációját magyar fordításban, mellyel az 1676 febr. 11.-én kiszabadúlt s május 29-én Zürichbe érkezett magyar gályarabokat másnap : május 30-án az egyház épületében, a magistrátus, az iskola, az egyház s a városi polgárság jelenlétében omló könnyek között, leírhatatlan örömmel üyvözölte. Csak rövid széttekintés után is egy 100—120 lapra terjedő kötetet lehetne sajtó alá rendezni. Vajha Maecenás akadna e kútfők kiadására ! Sárospatak. Harsányi István. th. tanár. @ @ I VEGYESEK | I I NAGY KÁROLY. Megihletődve értesültünk az "erdélyi református egyházkerület és az erdélyi magyarság nagy gyászáról: Nagy Károly erdélyi püspök meghalt. Az erdélyiek gyásza a mi gyászunk is. Siratjuk Nagy Károlyban a kitűnő egyházkormányzót, a nagyeszű tudóst, a jeles szónokot és a törhetlen magyart. Kisborosnyón (Háromszék vármegye) 1868 október 27-én született. Külföldi tanulása után Brassóban és Nagyenyeden lelkészkedett; 1895. óta a kolozsvári theológiai fakultáson a rendszeres theológiai tanszéket töltötte be. 1908-ban egyházkerületi főjegyzővé, 1918-ban Kenessey Béla halála után püspökké választották. A megszállás óta rengeteget dolgozott és fáradt. Sokat zaklatták a román hatóságok, de ő férfiasán állta a harcot. Súlyos betegségére Budapesten keresett gyógyulást, ahonnét, mivel állapota reménytelen volt, hazaszállították Kolozsvárra, ahol rövid idő múlva meg is halt. A hű munkás emlékezete áldott! Haláláról az erdélyi egyházkerület a következő gyászjelentést adta ki: „Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa, az egyházkerület és annak összes hatóságai és hivatalosai nevében mély megilletődéssel és a súlyos gyász csapása alatt egyedül Isten kegyelmére támaszkodva, szomorúan jelenti, hogy Főtiszteletü és méltóságos Nagy Károly atyánkfia erdélyi református püspök, egyházkerületi főgondnok, a kolozsvári egyházközség egyik lelkipásztora, a Senatus tagja, a Román Korona Rend Főtiszti Keresztjének tulajdonosa, életének 58-ik, papi szolgálatának 36-ik, püspökségének 8-ik évében, folyó évi február hó 16-án reggel fél 6 órakor, nagy szenvedések hosszú megpróbáltatásai után az Urban elhúnyt. A hit titkainak tudós sáfára és ékes zengőszavú bizonyságtevője volt a tanári széken és a templomi katedrán, egyházának bölcs, messzire néző, a kicsinyeket is számontartó, erőskezü, hűséges gondviselésü kormányzója és főpásztora ; minden szolgálatát Anyaszentegyháza és nemzete iránti izzó, odaadó, magát felemésztő szeretet lelke táplálta. Neve, személyisége, munkássága feledhetetlen, áldott hatásokkal íratott bele Anyaszentegyházunk és a romániai magyarság történetébe. Az a szeretet, amellyel ő lángolt, munkált, szenvedett és diadalmaskodott, átalvitte őt a halálból az Életbe, legyőzvén a bűnt és halált. Most már hallja az ő Úrának édes szavát: „Jól vagyon jó és hív szolgám ! (Mát. ev. 25.21.) „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többé onnét ki nem jő; és felirom reá az én Istenemnek nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét... és az én új nevemet!“ (Jel. 3.12.) Porsátorát a református theologia dísztermében ravataloztuk fel, ahonnan csütörtökön délben visszük át a templomba. Temetése folyó hó 18-án, csütörtökön délután 3 órakor a Farkasutcai református templomban lesz, ahonnan porrészei a köztemetőbe kisértetnek ki. Koszorúk megváltását a kolozsvári református leánynevelő-intézet javára kérjük. Legyen áldott emlékezete, csendes pihenése, boldog feltámadása! Cluj-Kolozsvár, 1926 febr. 16-án. — Dr. Antal Géza püspök úr e héten Budapesten járt és a különböző minisztériumokban iskolai és egyházi ügyekben tárgyalásokat folytatott, 18-án pedig részt vett a konventi elnöki tanácsülésen. — A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése április 11-én nyílik meg. A közgyűlés első napján délelőtt Révész Imre emlékére ünnepély lesz. Az emlékbeszédet Pokoly József egyetemi tanár mondja. — A dunántúli ág. h. ev. gyülekezetek márc. 21-én emlékeznek meg a gályarabok kiszabadításának 250-ik évfordulójáról. — A Debreceni Protestáns Lapban Makláry Károly nagyérdekü lelkészválasztási és lelkészjavadalmazási törvénytervezetet tett közzé. — A budapest-tisztviselőtelepi ref. misszió egyház a nagy háború hősi áldozatainak emlékére akarja felépíteni az „Emlékezet Templomát“. A templomépítésre való lelki előkészület céljából a gyülekezet egyhónapos bünbánatot tart, s a könyörgésekre való hathatósabb előkészület céljából, őskeresztyén és régi kálvinista példa szerint, bünbánatát böjttel köti össze. A gyülekezet már tavaly is bőjtölt és Isten gazdagon megáldotta buzgóságukat. Az idei bojt alkalmából tartalmas füzet jelent meg, mely érdekes adatokat tartalmaz a magyar kálvinista egyháztörténelemből a böjtre vonatkozólag.
