Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal. A magyar történelemnek vannak tisztázatlan kérdései. Néhol az adatok hiánya okozza a homályt, máshol az ellentétes felfogások zivatarfelhői. A prot. gályarab-lelkészek szenvedéseinek történeti megítéléséhez elég tekintélyes forrás anyag áll rendelkezésünkre, mégse mondhatnék, hogy ügyük a magyar történetírás közmegnyugvásra elintézett kérdései közé tartoznék. Minden kornak meg van és meg lesz a maga történeti verdiktje, meg lesz a gályarabok dolgában is. De minden verdikt elé, mely bármikor és bárhol hozatik, oda mered ez a nehány meggondolás: 1. ) Keresztyén papok kerültek eladásra rés mancipi-gyanánt, 100 talléron fejenként; az eladók nem pogány császárok voltak, nem is a Krisztus utáni első században, hanem keresztyén monarcha felelős kormánytényezői, tizenhét századdal a szeretet megteljesedése után. 2. ) A gályára hurcoltak egytől-egyig papok voltak, nem akadt köztük egyetlen világi ember sem ; e mellett a tény mellett fonákul hat az a megokolás, hogy a gályarabok nem vallásukért, hanem lázadásuk miatt kerültek láncra az evezőpad mellé. 3. ) A gályarabok neveit olvasva, nehéz a gyanút elcsititani, hogy a prédikátorok elnémitásában magyar irtást ne lássunk. A gályarabok gyötrelmes sorsa nemcsak a magyarországi protestantizmus számára tartható próbának, hanem a magyar nemzetiség számára is. A jövendő számára úgy szeretnők megőrizni a prédikátorok korát, mint ahogy a hajós ügyeli éjjel tengeren a világító tornyot, amely zátonyt jelez. Figyeljük a tornyot, buzgón vizsgáljuk, hogy minél messzebbre elkerülhessük. Zsinka Ferenc. * Istennek olykor tetszik, hogy kicsiny, egyszerű és jelentéktelen életeket kiválaszt, ügyének hordozóivá tesz s ezáltal az emberi, külső romlás, talán szerencsétlenség, baj, kár, szenvedés dacára beölel az örökkévalóságba. A magyar reformáció története ezt a magaslatot éri el a mi gályarabjainkban. Hitvallóink alázatos, megkinzott alakjain az örök dicsőség fénye ragyog. Marton János theol. tanár. Amint igaz az, hogy a magyart a kath. keresztyénység keze tartotta Szent István idejében, úgy igaz az is, hogy a mohácsi vész után a reformáció kezébe tette le Isten a magyarság sorsát. Ez a kéz erős volt és megszentelt. A katholicizmus arra erős volt, hogy vésztörvényszékeket és gályákat készítsen, de arra gyenge, hogy a nemzet sorsát hordozza. A magyar református egyházat azért nem lehetett sem tűzzel, sem vassal, sem csellel, sem kelepcével azóta sem kiirtani, mert gályarabjai voltak, akiknek kiserkenő vére csörgött ennek az eklézsiának és a kiperzselt magyarságnak zsendülő vetéseire. Ez az örökség az, amely kezünkre van bízva. A 250 éve gályapadjukról megszabadult papok üzenik az akkorihoz hasonlóvá lett Magyarország fiaihoz: „Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat“. Szabó Imre budapest-fasori lelkész. Amikor a gályarabok megszabadítására gondolunk, emlékezzünk meg a szabadulás felséges mély lelki alapjairól is ezekben a hetekben. Szóval ne maradjunk meg csak az osztrák és Habsburg zsarnokság kegyetlenségének, továbbá a rom. kath. türelmetlenség egyébként soha eléggé meg nem bélyegezhető szörnyűségeinek rajzolásánál. Mert akik szenvedtek, hitből és hitükért szenvedtek és bár szörnyűségesen, de nem csak hősies módon, hanem hivő lélekkel Krisztusért, mint Királyukért is szenvedtek. Akik a szabadulást hozták, nemcsak külső fegyverrel és hatalommal jöttek, hanem a Krisztusban való közös hit testvériségének borát és olaját is öntötték a gyötrődök sebeibe, hogy meggyógyuljanak. Legyenek tehát ezek az emlékünnepek a szabadító Isten dicsőítésének, a Krisztusba vetett hit erősödésének, mártír lelkű gályarabjainkról való hűséges megemlékezésnek s a nemes szivii holland nemzet iránt való testvéri hálának komoly és elmélyedő alkalmai. Dr. Sebestyén Jenő. * ©Krisztus keresztje, a yáfyaraSok Bilincse és as aradiak akaszíófája as Sszme meydicsőífése szempoufjáBól annyira cyyíényeyü, ltoyy csak fokosafi külonßséy ran köztük. ©J3allaqi (Aladár. * MAGYAR GÁLYARABOK SZABADULÁSA ! Mily csodálatos történet cime ez a pár szó! Lelki bilincset, félreértést( elfogultságot és sátáni gyülölséget kellett előbb széttörni, eloszlatni, leleplezni és megoltani, amíg a nápolyi gályákon a rabok kezéről lehullt a bilincs. Mennyi hívő léleknek kellett megmozdulnia, hány imádságnak kellett találkoznia Isten trónja előtt, és hány önfeláldozó szeretetnek kellett összeforrna e nagy szabadulás érdekében, Ki hozta mozgásba ez áldott erőltet és lelkeket ? A kegyelmes Isten készítette ezt a szabaditást. Megkezdette ezt nem csak akkor, amikor Ruyter édesanyja kimentette kisdedét az égő házból, hanem sokkal előbb, amikor megjelent a nagy Szabadító, amikor a Lélek a világ fundamentumának fölvettetése előtt elvégező, hogy az Ö szeretetén és választottai hitén a pokol kapui sem vesznek diadalmat. Mi, késő utódok, tanuljuk meg, hogy minden szabadítás Isten munkája. A szabaditás meg van, mielőtt mi kérnénk. Keressük és fogadjuk el ez ajándékot állhatatos hittel, meg nem restülő imádsággal, önfeláldozó szeretettel! Sárospatak. Forgács Gyula lelkész. * „ddmisfianum est in mundo exulare, in crace exultare, in corde £Deum exaltare, in iHfiristo So'oronam qloriae expeefara.“ ©Karsáityi Usíoán gáfyaraB lelkipásztor etnléksorai, amelyeket ©Kaeyius S'ffensi félkésznek irt züricíii tartózkodása afaíí. ^fCiuf mindenkor2 időszerű mondást, a deßreceni kollégiumi anyakönyuíárBan őrzött eredetiről közli: ©r. érdős ©Karoly. Gályarab-lelkészeink emlékezete. Az emberiség fejlődésében a martirok és konfesszorok emlékei a határmutató kövek. A múlt és jövő szerves kapcsolatát a martirok vére teszi minden kőnél keményebbé és a jövő egészséges fejlődésének az a tanúbizonyság a pecsétje, mely-
