Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-12 / 50. szám
214. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. József tanítóképviselők, az egyházmegye presbiterei mintegy négyszázan s nagyszámú hívők. A konferenciát Gyalökay László esperes nyitotta meg, aki mélyenjáró beszédben emlékezett meg a protestáns egyházak vértanúiról és hithőseiről, akik között a rettenetes szenvedéseken keresztülment gályarabok felemelő példája örök időkre tisztelt marad. Nemcsak a kegyelet lerovása volt ez ünnepély célja, de okulás a múltak nagy eseményeiből és erőszerzés a hithez, amelyre az isten országa kiépítéséhez a lelkeknek szükségük van. Áldott emlékük világítson a hívek előtt és töltse be szivüket ragaszkodó szeretettel az Isten és egyház iránt. Az elnöki megnyitó után Mokos Kálmán madari lelkész szóló-éneke következett, aki régi egyházi éneket adott elő, mélyen meghatva szép énekével a gyülekezet tagjait. Az ünnepély kimagasló része volt az az előadás, amelyet Balogh Elemér püspök tartott a gályarabokról. A tudós főpásztor egy emberöltő óta foglalkozik a gályarabok történetével, személyesen felkereste mindazon helyeket, amelyek a szerencsétlen hitbajnokoknak szenvedéseire nézve valami adatot nyújthattak és e helyeken rendkívül értékes adatokat gyűjtött össze. Az összegyűjtött egykori emlékek között könyvek, levelek, rajzok és térképek vannak, amelyeket az illusztris előadó a gyülekezetnek is bemutatott és így szemléltetővé tette magas színvonalú történelmi előadását. Előadása végén lelkes szavakkal buzdította a híveket, hogy a gályarabok nagy példájához híven, tartsanak ki hitük mellett minden időben hiven és rendületlenül. És ne vezessen senkit a bosszú vagy gyűlölet szelleme, hanem becsüljük és szeressük egymást, embertársainkat, szeressünk mindenkit, aki az Istent imádja és szolgálja. A gályarabok már a mennyei gályákon elérkeztek az ő legigazságosabb Urukhoz, birájukhoz, mi is úgy éljünk, mint ők, hogy a mennyei gályán tiszta lélekkel érkezhessünk meg a kegyelmes Atyához. Legyünk hálásak dicső őseink iránt, tiszteljük emléküket és soha ne feledjük nevüket és holtig tartó hűségüket. A nagyszerű előadás feledhetetlenül mélyen vésődött a szivekbe, az illusztris előadó minden szava lekötötte a figyelmet és a gályarabok megrázó sorsának ismertetése alatt a meghatottság könnyei ragyogtak a szemekben. A nagyértékü előadást Kovács Alajos ig.-tanító szavalata követte, aki Váradynak „A gályarabok“ cimü költeményét adta elő, megragadó hatással. Ezután Mohácsy János dr. egyházmegyei világi főjegyző és tanácsbiró tartott előadást a ref. presbiterekről és azok kötelességeiről. A reformáció történetének és a vallásüldöztetések ismertetése után megrajzolta az üldözések korában az egyház vezetésére rendelt presbiter alakját, akinek a bebörtönzött vagy kivégzett lelkészek és tanítók helyett kellett az egyházról gondoskodni és a vallás megtartásáért fáradozni. Irányelveket állított föl a mai idők presbiterjeinek és őket az egyházhoz való ragaszkodásra és buzgóságra lelkesítette. A tetszéssel fogadott előadás után Puskás Lajos martosi lelkész olvasta fel a „Mult és jövő“ c. versét, majd Tóth István komáromi énekvezér saját szerzeményű, egyháztörténelmi vonatkozású müdalát énekelte el művészi kidolgozásban, melynek végeztével Tóth Kálmán t. esperes, az egyházmegye tiszteletreméltó Nesztora imádkozott igaz áhítattal. Végül még Gyalókay László esperes mondott köszönetét a rendezőségnek, a közreműködőknek, az egybesereglett díszes közönségnek, valamint a komáromi ref. egyháznak és ezután a konferenciát bezárta. BÁTORKESZI ISTVÁN EMLÉKEZETE.1 Honnan jöttél, Krisztus egyszerű szolgája: Az Igét hirdetni, a veszprémi várba ? Melyik vidék termett: bérc-e, vagy a róna ? Mint tanított ősi kálvinista Róma: Evangéliumra ?2 Akárhonnan jöttél, kebled lánggal égett, Ajkadnak beszéde lélek volt és élet. Várbeli vitézek örömmel hallgattak, Nemesek, polgárok tisztességet adtak: Szivükbe fogadtak. Ámde kivetette hálóját az ármány: Hitvesed, gyermekid itt maradtak árván. Vértörvényszék elé te is, hogy fölmentéi, Családtól, hívektől mikor búcsút vettél: Jaj, mit érezhettél ?! Kész volt, az ítélet, nem töprengtek sokat: Halál reád, vagy ne hirdesd vallástokat, Vagy csak azt hirdessed, mit tanít a pápa, Vagy bujdoss, kisérjen száműzetés átka: Idegen országba. Ám ţe is feleltél Nyugodtan és bátran: — En az Ítéletre reá nem szolgáltam. Bár kelljen börtönbe, s halálra is mennem, Emberi ítélet nem hajlít el engem: Bízom Istenemben! Három jó társával mindjárt vasraverték: Pozsonynak utcáin föl s alá kisérték, A többieknek is elrettentésére: Magyar hitvallóknak halál legyen bére, Hadd hulljon a vére! Rosszul számítottak. Hitvallók csapatja: All minden ostromot, hitét fel nem adja Es amit ők szántak szörnyű rettentésre: Lön buzdító példa hősi szenvedésre, Krisztus-követésre. Pozsony után Berencs, melynek börtönvára, Építve magas hegy meredek ormára. Rájuk még súlyosabb bilincsvasat raknak: így kell fölmenni a holtra kinzott rabnak, Irgalmat nem adnak. Sötétség szolgái, gyűlölettől égve: Vértanuk halála kiált fel az égre! Óh, nápolyi útnak bús Kálváriája! Óh, gályarabságnak véres Golgotája: Könnyben úszó gálya! Jött a hős Hollandi: te is szabad lettél. Hajh! de vissza többé sohasem térhettél! Bár e helyen téged Krisztusnak hiv nyája, „Magyarok végháza, vitéz Veszprém vára“•' Oly epedve vára! Hova sodort el a zord idők viharja ? Poraidat sirhant: hol, merre takarja ? Nem tudjuk, nyomot veszt itt az emlékezet: De így is őrizzük hiven emlékedet, Áldott emlékedet! Mert nem takarja el azt a múlandóság: Kinek az élete igazság és jóság. .. . Költő és hítvalló voltál: lélekember! Lélekhez enyészet hozzá férni nem mer, Közeledni sem mer! Élsz! Megtörött rajtad kemény pribék-dárda! Krisztusért életed sem volt néked drága. Ö lelt Igazságod, mely életet áraszt, Amelynek ereje halottakat támaszt: Sírból is feltámaszt! Boldog, aki tűrtél sok háborúságot, Az igazságért: sok üldöztetést, átkot. Élsz! El nem enyészik életed emléke, Neved fel van Írva az Élet könyvébe: Istennek szivébe! Szűcs József. 1 A veszprémi református templomban november 1-én tartott emléktábla leleplezési ünnepélyen szavalta Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkész. 2 Tanult Debrecenben.
