Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-31 / 44. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Krisztus üzenetét elvinni e nemzetnek református egyházunk egyik legnagyobb megbízatása. Ezért 1926-ban október 31 szivek mélyéig ható felhívás az evangélium hű szolgálatára és propagálására. Gy. E. Az (»"testamentum vallási értéke és jelentő" sége a keresztyén egyház szempontjából.* (Folytatás és vége.) Harnack — amint láttuk — nem akarja elvetni az ótestamentumot, hanem annak kanonikus tekintélyét szeretné megtagadni. De támadása már ezért is erőtlen, mert maga is bizonytalanságban van a felől, hogy mit értsen kanon fogalma alatt. Mert mig idézett munkája egyik oldalán (254) az ótestamentumra vonatkozólag megállapítja, hogy az szent és csalhatatlan irat, addig ugyan azon oldal közepén az újtestamentumra vonatkozólag a kanon fogalmát úgy határozza meg, hogy az egy olyan írás gyűjtemény, mely azt mutatja meg, hogy mit kell e szó alatt értenünk: keresztyén... Tehát amig az újtestamentumnál a kanon fogalmát revideálva csak irásgyüjteményként és nem csalhatatlan írásként fogja azt fel, addig az ótestamentumnak kanonikus tekintélyét ilyen felfogás mellett hajlandó megtagadni. Pedig az ótestamentumnak is reánk nézve csak annyiban van jelentősége, amennyiben az is kapcsolatban marad ez irásgyüjteményből megismert keresztyénséggel. Harnack tehát nagyon vitathatóvá és szűkké teszi a kanon fogalmát. Az ő meghatározása is ép úgy nem meríti ki ezt, amint az a másik szokásos sem, mely a biblia jelentőségét abban látja, hogy az bizonyos tanításoknak forrása, hogy az építő és történeti könyv. Talán a kanon fogalmának meghatározásánál legközelebb jár az igazsághoz Kähler, aki Zur Bibelfrage (1907) c. munkájában azt állítja, hogy a bibliából az egyesekhez és az egyházhoz az Isten szava hangzik . .. engedelfnességet követelve, megtörve az emberi akaratot és hitet támasztva, szóval ebben egy más világból eredő hang szólal meg, mely megragadja mindenki szivét. Az a hang annak az Istennek hangja, aki magához akarja vonni az embert és az egész emberiséget, ki leghatalmasabban annak az alakjában és beszédében jelentette meg magát, kiben szeretete mutatkozott meg a bűnös világhoz, az ö egyszülött Fiában. És ha a kanon ezt jelenti nékünk, lehetséges-e az ótestamentumot elválasztani az újtestamentumtól, Lehetséges-e ezt tennünk, mikor tudjuk, hogy Jézus és az apostolok is abból mindig a mennyei Atyánk eme irányt kijelölő hangját hallották. Nekik nem jutott soha eszükbe, hogy e reájuk maradt Írásokat saját írásaikkal pótolják. Jézusnak és tanítványainak: Máténak, Péternek és Pálnak emez ótestámentummal szemben elfoglalt álláspontjuk, kell, hogy döntő befolyással legyen mindenkor a keresztyéneknek e kérdésben elfoglalható álláspontjára is. Helyesen állapítja meg Sellin, hogy ép úgy ellentétben állanak Jézus és az apostolok felfogásával azok is, akik az ótestamentumot a maga egész teljességében isteni kijelentésnek tekintik, amint azok is, akik emberi munkaként onnan kiutasítani szeretnék. Harnack tételével szemben hadd állítsak egy másik tételt amely így hangzik: Az ótestamentumnak a XX. században a kanonikus könyvekből való kikapcsolása nemcsak Jézus és az apostolok bizonyságával lenne el* Irta és a pápai ref. theol. akadémia tanévmégnyitó ünnepélyén, 1926 szeptember 16-án felolvasta Tóth Lajos akad, igazgató. lentétben, kik abban mindig az Isten akaratát és Ígéretét találták meg, de kiszámíthatatlan következményű lenne vallási tekintetben is. Nem látják-e azok, akik az ótestamentummal ilyen röviden leszámolnának, hogy az szellemi kultúránknak sok tekintetben való elszegényedését idézné elő? Nem látják-e azokat az impulzusokat, amelyek belőle fakadtak? Gondoljanak csak Michelangelo Mózesére, kinek alakjában ma is minden szemlélő az isteni akaratnak erőteljes kifejezését látja, vagy Rembrandton át a modern festészetnek sok-sok remekére, melyek mind az ótestamentum istenes embereinek ihletése folytán állottak elő. Vagy szóljak-e Palestrina, Händel és mások zenéjéről, emlékezzek-e Milton elveszett paradicsomáról, Gőthe, Klopstock, Herder pompás költeményeiről ? Vagy reá mutassak-e azon fenséges himnuszoki a, dicséretekre, melyek az ótestamentumnak, de főleg a zsoltáriróknak a prot. egyházra való hatásai gyanánt állottak elő. S ki tudná felsorolni azon fenséges bizonyságtételek hosszú sorát is, amelyek az ótestamentum egy-egy megkapó helye vagy szívhez szóló hangja adott indítékot. Épen azért ne az legyen a mai keresztyénség törekvése, amit Delitzsch és Harnack akarnak: az elszakadás, hanem, hogy irányítsuk egyre jobban reá figyelmünket és törekedjünk annak helyesebb megértésére és értékelésére . . . G y ű j t s ü n k ! (Folyt, és vége.) A legbuzgóbb templomlátogatok azután szívesen összejönnének a biblia közösségekben való tanulmányozására. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a szószéki igehirdetés mellett még számtalan megoldatlan kérdés és kétely marad a szivekben. Ezeket eloszlatni csak egyéni lelkigondozással és közvetlen közösségi beszélgetésekkel lehet, amikor őszintén feltárulnak a szivek. Az erős hitü, másokat is buzdítani, felvilágosítani tudó híveinket azután szolgálatra is nevelnünk kell. A hit a bizonyságtevésekben és szolgáló cselekedetekben erősödik igazán meg. Az ilyeneket kell beválasztanunk a belmissziói bizottságba, melynek a „Hit és Szolgálat“ mozgalmát gyülekezetivé kell tennie. Ennek a bizottságnak hivatása ápolni és számon tartani a hitéletet. De ez különösen nagyobb gyülekezetekben lehetséges. Ennek megoldására is van egy szerény tervem. Eddig csak az adófizetés nyugtázására voltak híveinknek könyvecskéi. Gondoskodnunk kellene olyan kis füzetekről, melybe minden család feljegyezhetné hitbeli kötelességeinek gyakorlását. Ezeknek ellenőrzését gyakorolná a belmissziói bizottság. Rovatait a következőkben próbálom feljegyezni: I. lapon: A családfő neve, foglalkozása, életkora, vallása, hitvestársának vallása, egyházi esketésük ideje, gyermekeik száma, vallása, életkora, egyéb családtagok (rokonok, cselédek) száma, vallása, életkora. Összes konfirmált egyháztagok száma, konfirmálatlanok száma. II. lapon és a következőkön tiszta hely lenne minden hónapra, melyre bejegyezhetné mindenki saját maga, hogy hányán és hányszor vettek részt a hétköznapi könyörgéseken, vasárnapi istentiszteleten, úrvacsoraosztáson, vallásos összejöveteleken. Hányszor tartottak családi istentiszteleteket. Minden lap alsó szélén jegyzet lenne a családban előforduló különösebb események: születés, eljegyzés, esküvő, betegség, csapás, haláleset, kiköltözés bejegyzése számára.
