Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. elégítette ki. Anyja, aki előkelő indiai nő volt, sem, tudhatta előbbre segíteni. Az iskolában a keresztyének Bibliája kerül kezébe, de mint büszke sikh széttépte és tűzbe dobta az ismeretlen Krisztusról szóló könyvet. Azonban a megkóstolt Életnek az ízét nem feledhette. Sóvárgó lelke újra annak a könyvnek és életnek vonzókörébe kerül, amelyről boldogan hitte, hogy örökre „széttépte és elégette“. „Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és én megnyugosztlak titeket“ — ez az ige balzsammá lett fáradt és sebes szívének. A kereszt történelme úgy átitatta lelkét, hogy barátainak gúnyja éppen a keresztyénség miatt, csak mélyebbé tette vonzalmát. Apját figyelmeztetik fia lelkiváltozásairól. Nem vette komolyan. „Anyja olyan erősen bevezette a sikh hit alapigazságaiba, hogy nincsen hatalom, amely onnan kiemelje“ — válaszolta az aggodalmaskodóknak. Sundar lelkében napfelkelte előtti hajnalpír támadt. Lelke a teljes fényű nap után sóvárgott. Lelkének sötét éjszakájából elég volt. János evangéliuma nem tévesztette el a hatást nála sem : „Úgy szerette Isten ezt a bűnös világot, hogy egyszülött Fiát adta érette“. Neki is megiratott ez ? Szeretettek közé tartozik ő is, ha Isten szerette ezt a világot ? Ezt nem tudta, nem is hitte. Hát kételyei örökké tartanak ? Szerette volna a döntést kierőszakolni. Az ősi ház kertje tövében minden reggel öt órakor robogott el a gyorsvonat Lunhiána felől. Ha ebben az. éjszakában nem találja meg lelkének békességét, akkor a reggeli szürkületkor a gyorsvonat elé veti magát. Mint pogány, ebben semmi bűnt nem látott. Tudni akarta azt, vájjon az Örökkévaló rendelkezik-e lelki békességgel. Az Ujtestamentummal kezében az éjszakát áhítattal, imádságos levegőben töltötte, szobája néma csendjében. A sötét éjszakától már búcsúzni készül, hogy köszöntse a hajnalt. Fényes ábrázattal töviskoronás Megváltóját látja, a Hajnalt, az Úr Jézus Krisztust. Meleg hangon szól hozzá. Egy kezet érez vállán, amely megfordítja útjában. „Miért kergetsz te engem ? Én a te Megváltód vagyok. Én meghaltam a kereszten teéretted is.“ Mintha Damaszkusz felé vérszomjasán, lihegve futó Pálnak szóltak volna e szavak ? Kétezeréves visszhang! Az a tekintet, amelyet ő megpillantott, teljes volt irgalmas szeretettel, hatalmas bizonyságával megbocsátó kegyelmének. Áz örök béke felragyogott életében, amelyet eddig hiába keresett. A gyorsvonat elrobogott a kertek alatt. Felemelkedett. A víziónak vége, de Krisztusa megmaradt, Néki szolgál ma is hatalmas erővel. Túláradó szívvel kereste fel a kora reggelben édesatyját, hogy kijelentse néki nagy elhatározását: „én keresztyénné leszek“. Apja nem vette komolyan, aludni küldte fiát, azonban a dolgon változtatni nem lehetett, az ifjú felébredt! Megtalálta Mesterét, a legszebbet, amit ember csak találhat. Ugyanahhoz a Mesterhez talált a 14 éves ifjú, akit mi reformátusok követünk s prédikálunk. Tövisen, borongós útakon, próbákon, áldozatokon keresztül haladt át, amig eljutott oda, hogy ma Indiának ez a fiatal prédikátora: „modern Pál apostola“, a ma élő református igehirdetőknek is joggal szóljon az, aki 1923-ban 33 éves korában Zürichben is elmondta „damaskusi útjának“ nagy jelentőségét, gyermekkorának drága emlékét. Heiler marburgi professzornak és Müller lelkésznek a „szent zarándokról“ irt tanulmánya nekünk magyar kálvinistáknak is értékes olvasmány. Timotheus. Dunántúli református püspöki hivataltól. 3206/1926. sz. Felhívás. Soproni, mintegy 400 lelket számláló kicsiny református egyházunk, egyházi épületeinek, köztük első sorban templomának megépíthetése céljából, kérő szóval fordult gyülekezeteinkhez s ezek támogatásával reméli, hogy Sopron vármegyében, melynek nagy területén ez idő szerint egyetlen ref. gyülekezetünk sincs, megalapíthatja az első ref. gyülekezetei s felépítendő templomában hajlékot ad a református igehirdetésnek, mely Sopron vármegyében egyetlen hasonló hajlékkal sem rendelkezik. A kisded, törekvő gyülekezetnek úgy is, mint a magyarság egyik végvárának kérő szózatát, a legnagyobb melegséggel ajánlom lelkészeink, presbitereink és gyülekezeteink tagjainak figyelmébe. Komárom, 1926 október 18-án. Dr. Antal Géza püspök. „VEGYESEK j ή®®®@®®®SXS@®SXS®®®®®®S)@®®(2®®®®®®®©®@@® — Gróf Tisza István első emlékszobrát nagy fénnyel, a kormányzó őfőméltósága jelenlétében leplezték le Debrecenben. Az ünnepélyen kerületünket dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok urak képviselték. A dunántúli ref. egyházkerület nevében dr. Antal Géza püspök e szavakkal helyezte el a szobor talpazatára a koszorút: „mélységes hálával az isteni gondviselés iránt, hogy őt egy évtizeden át vezérünkül adta s örökre követendő példányképünkül rendelte, helyezem el a koszorút, a hitben erős s az isteni akaraton egész a vértanuságig megnyugvó férfiú szobrára, soha el nem múló hálánk és kegyeletünk jeléül“. — A Közös Protestáns Bizottság f. hó 19-én Budapesten tárgyalta a püspöki birtokok ügyét. Ki volt tűzve az ülés tárgyául az egyházközségek részére a lelkészi és tanítói javadalmak emelésére szolgált birtokok ügye is. Erre azonban nem került sor az idő rövidsége miatt. A bizottság Geduly Henrik ág. h. ev. püspök és dr. Darányi Ignác református főgondnok elnöklete alatt tanácskozott. Előadó dr. Rásó Gyula volt. Az előadó igen alapos és részletes munkálatot olvasott fel. A bizottság el is határozta, hogy azt egész terjedelmében sokszorosíttatja és tagjai között kiosztja. Az előadó hangsúlyozva kiemelte, hogy az OFB által juttatott földek semmiképen se tekinthetők az 1848: XX. t.-c. végrehajtásának. A bizottság kívánja, hogy a püspöki birtokok teljesen ingyen adassanak az egyházkerületeknek, épületekkel és pedig minél előbb, mert a bizonytalanság idején a földek termőképessége folyton gyengül, az épületek is csak romlanak. Ahol épületet nem juttathat az állam, ott annyival több birtokot át, amennyi az épületek árának megfelel. Fölmerült a kívánság, hogy minél előbb állapíttassák meg az egyházközségeknek juttatott birtokok ára és azok kiegyenlítésének módja, mert a bizonytalanság sok kárral jár. Megbizattak az egyházkerületek elnökségei, hogy közösen járjanak el a kormánynál az ügy sürgős elintézése végett. A
