Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-17 / 42. szám
Harminchetedik évfolyam. 42. szám, Pápa, 1926 október 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................—• MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..................................................■•»••• .........................................................—.........- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ....................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONQRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. öw a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. a A Baldácsy-alapítvány jubileuma. Ez év október 19-én lesz ötven esztendeje, hogy báró Baldácsy Antal mint ajándékozó, másrészről a magyar korona területen levő protestáns egyházak meghatalmazottjai aláirták a nevezetes örökalapítványi ajándékozási szerződést, melynek értelmében ma 7000 kát. hold területből álló birtok szolgálja az ajándékozó által megjelölt célokat. A szerződésben megjelölt célok felsorolása betekintést enged vetnünk báró Baldácsy lelkivilágába : „Én báró Baldácsy Antal látva a magyar korona területén lévő protestáns hitfelekezeteknek nyomasztó anyagi körülményeit, főpapjaiknak magasztos hivatásuk és előkelő állásukhoz aránytalanul csekély díjaztatásukat, — valamint a lelkészi, özvegyek és árvák ínséges állapotát, mindezeknek segélyezése és némi enyhítése tekintetéből, — mint családom utolsó sarjadéka indíttatva érzem magamat vagyonom nagyobb részéből egy alapítványt tenni, mely „Baldácsy-alapítvány“ nevezete alatt az egyetemes protestáns egyházban osztatlanul és összegében elidegeníthetetlenül örök időkre fennmaradjon és fennálljon.“ A római katholikus főur, aki nyitott szemmel olvasta a nemzet történelmét, meglátta mily nagyfontosságú missziót teljesített hazánkban a protestantizmus, életének az lett tehát becsvágyává, hogy ezt a protestantizmust erősítse, annak munkáját anyagi erők felajánlásával megkönnyebbítse. Ő maga buzgó római katholikus volt, de annyira szerette magyar hazáját — amiben egész bizonyosan nagyhatással volt rá erdélyi származású édesanyja — hogy kénytelen volt meglátni a magyar protestantizmust „mint a nemzetiségnek századokon keresztül legerősebb védbástyáját“. Ötven esztendő alatt sok milliárdra rugó összeget kaptunk a nemes keblű ajándékozó alapítványából. Sajnos, a szegénység ma is sok nagyszabású terv megvalósítását késlelteti egyházunkban. A lelkészözvegyek és árvák állapota ma is siralmas. Áldjuk a jóságos Istent, hogy nem felejtkezett meg a magyar Sionról, hanem imer ez alapítvány létrehozásával is megbizonyította, hogy Ő gondot visel övéire. Mi dunántúliak különösen is hálásak vagyunk Baldácsynak. A Főiskolát többízben támogatta, nagy értékű metszet-gyűjteménye ma is egyik dísze gyűjteményeinknek. Az esztergommegyei Bélán lakó földesúr az ötvenes és hatvanas években jóbarátságban volt egyházkerületünk és főiskolánk akkori vezetőivel. Áldassék emlékezete örökké ! p. j. Hirdessen a Dunántúli Protestáns Lapban. Az (^testamentum vallási értéke és jelentőssége a keresztyén egyház szempontjából.* Az utóbbi időkben az ó-testamentum mind inkább heves harcok középpontjába került, mig egyesek általában annak vallási értékét, mások a keresztyén egyházra való jelentőségét vitatják. Ez az ó-testamentum körüli harc azonban nem most indult meg először. Már a II. században Marcion, ez a keresztyén gnosztikus tudós, meg akarta szabadítani a keresztyén egyházat attól a könyvtől, melynek szerinte egészen más istenhit képezi alapját, mint az evangéliumnak. A reformáció korában meg Luther egyik tanítványa, Agricola helyezkedett szemben az ó-testamentummal, azt mondván, hogy a Decalogus nem a szószékre, de a városházára való s helytelen, hogy ha Jézust Mózessé akarják tenni. A törvény Istennek csak egy kísérlete volt, hol fenyegetések által akarta vezetni az emberiséget. . . Innen már csak egy lépés volt az ó-testamentum kanonikus tekintélyének elvetése. Egy alkalommal maga Luther is, midőn a zwickaui rajongók ellen harcolt, hasonló álláspontot foglalt és így szólt: Mózes egyedül a zsidó népé, reánk keresztyénekre s a pogányokra az egyáltalában nem vonatkozik. Nekünk van új-testamentumunk, az Evangélium. Ha belőlünk Mózes által zsidókat akarnak nevelni, nem türjük . .. De csakhamar szembe került Agricolával is, midőn legnyomatékosabban az egész bibliát istenigéjének jelentette ki. A felvilágosodás korának kezdetén pedig Morgan egy kér. deista és kér. zsidó között folytatott dialógusában az ó-testamentum istenét oly nemzeti istennek tüntette fel, kinek munkáját Jézus már rombadöntötte. A múlt század eleje táján meg Schleiermacher próbálta meg az ó-testamentum és új-testamentum közötti kötelékek széttépését, megállapítva, hogy Jézus egészen új istenfogalmat hozott s az előtte levő istenfogalomnak — eltekintve a messiási jövendölésektől — a keresztyén valláshoz semmi köze sincs. A keresztyénségnek ugyanaz a viszonya a zsidósághoz, mint a pogánysághoz. Mindezen támadások mellett is az evangéliomi egyházakban megmaradt az ó-testamentum megbecsülése, sőt meg volt az még a XVIII, században megindult történetkritikai vizsgálódás, majd a múlt század vége felé egyre általánosabbá lett vallástörténeti kutatás mellett is. A régi harc azonban tovább tartott, mert mindig voltak egyesek, akik a régi dogmatikus felfogás mellett kardoskodtak, mások meg tiltakoztak egy idegenfajú nép vallási befolyása ellen (Lagarde, Chamberlain). Még komoly theológus körökben is akadtak, akik meggondolandónak tartották oly könyv használatát vallás* Irta és a pápai ref. theol. akadémia tanévmegnyitó ünnepélyén, 1926 szept. 16-án felolvasta Tóth Lajos akad. igazgató.
