Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-10 / 41. szám
178. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. gernek — a bűnöknek — viharzó hullámai választják onnan el ? Ezekkel mi lesz ? Parton marad a te keresztyénséged ? Elmarad a te útrainduló segedelmed ? Ne felejtsük el, hogy mindenkihez nem hallik el, ha bárhogyan kiáltunk is a templomból. Oda kell menni közel a süket füléhez, hogy bele kiáltsuk, hogy mindenkinek szabadulása saját szivében terem. Olyan szívbe nem vethetünk, melyet tőlünk egy tenger választ el. A szeretetnek találékonyságával kell megközelítenünk a hajótörött szivet és megértetni vele, hogy bűneiknek sivár szigetjén életük terméketlenül, élelem nélkül pusztái el „hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével“ (Lk. 4:4). Az Ige nemcsak a templomban hangzik a maga helyén, hanem mindenütt, ahol nélkülözik a bűnöktől szabad, isteni. Életet. Ige és Élet egy fogalom. Az Igében Élet van és igazi Elet csak az Ige által lehetséges. Amikor az Életet nélkülöző szívekhez közelítesz, ne felejtsd el, hogy új életre csak az Igében megnyilatkozó Szentlélek mentheti meg őket. Református egyházunknak megújulása csak a helyére jutott Ige által lehetséges. A kegyelem útján, ahol, igazán Isten szólal meg, ott mindenütt megterem az Élet. Emberi bölcseség tolmácsolhatja, de nem helyettesítheti ezt. , Ahányszor szólott az Úr, annyiszor támadt Élet. Mondá legyen és lett világosság, lett föld, lett növényzet, lett állatsereg, lett gyümölcsözés, lett Isten képére teremtett emberi élet. „Isten vala az Ige, minden Ó általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az Élet“ (Ju. 1 : 1—4). Annyi bizonyos, hogy mindenki csak annyi Életet sugározhat ki, amennyit Isten teremtő szavára sajátjává tett. A próféta csak akkor szólal meg, ha, meghallotta Isten szavát, mikor elmondhatja: „lön az Úr szava hozzám mondván . . . “(Ezék. 3 :6 sk.). Gondolsz-e arra, hogy először a saját szívednek kell az Ige számára jó földnek lenni, hogy a termés híveidben megsokszorozódjék? „A mag az Isten beszéde“ (Lk. 8:11). Számára fel kell szántanunk a bűnbánat ekéjével megkeményedett sziveinket, hogy a maga helyére jusson az Ige. Aztán ne félj testvér, ha e talajba jutott az Ige és naponként öntözöd az élet vizével és növeled az imádság melegével, gyökeret hajt mélyen a szívedben. Csak egy kis mag az Örökkévaló Életből és gyökerei a követ szétporlasztják, élettelen anyagok élő energiává válnak. Aztán a mag nem elégszik meg azzal, hogy befelé bocsátkozzon, kifelé is szárba szökken, amily mélyre jutott, oly magasan virítni fog, mutatva, hogy itt az Úr szólott, Élet támadt és az éhezőknek eledelt hozott. Megsokszorozódik az Ige magva az élet gyümölcseiben és a gyümölcsök termője igazi magvetővé lesz. A termelt magok megnemesítik az eddig csak gyomot termő szíveket és az elrejtett jó földeket termővé teszik. Termőföld nélkül sorvad a mag élete, az Ige ereje kihasználatlan marad. A temetőföld nem tudja mire vár, de tudja az, aki szeretetével rátalál. Élettelenségből Élet lesz, beteg szivek ujjáteremtődnek, gazos, poshadt tájakon áldás virúl fel, trágyából illat terem, az Isten szerint való szomorúságból öröm születik és a hajótöröttek saját szivükön keresztül látják meg a Mennyei Kánaánt. Belmisszió? Rémed ez a szó? Pedig nem akar mást jelezni csak azt, hogy vesd be az eddig parlagon heverő, vagy gyomot termő földeidet. A hajótörött sziveket sivár életüknek bűnöktől szaggatott, fogyó szigetjéről a szív örökkévalóságtól érintett, termő tájaira segítsed, hogy Életté válhasson az Ige. M .. os. A mohácsi református nap. Gyönyörű befejezése volt a mohácsi ünnepségeknek a „Hit és Szolgálat“ által rendezett, szept. 29-én lefolyt református nagygyűlés. A magyar reformátusság élesztette fel utoljára az emlékezés tükrét, hogy ennek fellobbanó fénye rávilágítson a mohácsi síkon domboruló hősi sírokra és megvilágítsa azt az utat, mely a sötét magyar jelenből a boldog, áhított jövőhöz vezet. A résztvevő 2500 református részint az e célra megrendelt hajón, részint vonaton érkezett az ország különböző pontjáról, a nagy magyar zarándok helyre, hogy bemutassák szivük áldozatát a gyásznap emlékére. A hajón érkezőket dr. Ravasz László dunamelléki püspök és a város polgármestere, dr. Margittay üdvözölte. A templom előtt felállított diadalkapunál Mányoki Sándor mohácsi lelkész és az egyház gondnoka fogadták a vendégeket. Ezek után a közönség egy része a templomba vonult, a másik része, — akik ide nem fértek be — az iskola udvarán gyűlt össze Istentisztelelre. A templomban dr. Ravasz László püspök, a künn maradottaknak Czeglédy Sándor dunántúli kerületi főjegyző hirdette az igét. Istentisztelet után megkezdődtek a konferenciai előadások, melyeket a templomban dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök, a színházban dr. Sebestyén Jenő budapesti theol. akad. professzor nyitottak meg. A délelőtti előadások során tartotta meg előadását dr. Vass Vince pápai theol. akad. professzor a magyar jövőről. Megrázóan mutatott rá a jelen gyászos helyzet okaira és rajzolta meg jövendő útját. Czeglédy Sándor ismertette a jelenlevőkkel a „Hit és Szolgálat“ mozgalmát. Majd Muraközy Gyula kecskeméti ref. lelkész előadása következett: „Nemzeti csapás és nemzeti újjászületés“ címen. Hasonló témáról beszélt Bogdán Gyula vekerletelepi lelkész. Délben közös ebéd volt, ahol dr. Ravasz László szólt remek szavakkal az ott levőkhöz. A délutáni előadásokat a színházban dr. Ravasz László, a teplomban dr. Baltazár Dezső nyitották meg. Ez alkalommal Benkő István ref. lelkész tartott előadást a másoknak való szolgálattétel életbevágó fontosságáról. Czeglédy Sándor az imádságról szólt, közvetlen meleg hangon. „Az Ige utjá“-ról a templomban dr. Baltazár Dezső, a színházban Nyáry Pál pécsi lelkész tartottak előadást. Bogdán Gyula a református sajtó fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét. A nagygyűlés dr Vass Vince imájával és dr. Ravasz László áldásával végződött. Az egész nap gazdagon megáldott volt, hisszük, hogy nem maradnak el a gyümölcsei. ® VEGYESEK — A La Fontaine-Társaság A. S. C. Wallis holland Írónő, férjezett dr. Antal Gézáné, püspökünk áldott emlékű felesége emlékezetére ünnepi ülést tartott. Az előkelő közönség körében megjelentek: Wlassics Gyula báró, Fledderus holland fő konzul, a holland konzulátus tagjai. Csengery. János elnök lendületes szavakkal nyitotta meg az ünnepi ülést, köszöntötte a megjelent holland vendégeket. Vikár Béla főtitkári előterjesztése után Vidor Marcel rendes tag ünnepi költeményt szavalt, amelyet A. S. C. Wallis emlékére irt. Utána Szalay Károly dr. tag emlékbeszéde következett. Vázolta Európa irodalomtörténeti fejlődését, s rátért Hollandia irodalmi izoláltságára, amelyből csak nagynehezen a közelmúltban szabadult, s vette át az európai áramlat
