Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-24 / 4. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. visszhangot ver a lelkűkben vallásuk minden tanítása s eljutnak az újjászületés boldog titkára: kegyelemből hit által ? Szóval érzik-e, hogy vallásra pótolhatatlan szükség van, s hogy ezért van szükség arra és hogy ilyen vallásra van csak szükségük ? Van-e éhség népünk lelkében az Ige után, sóvárogja-e epekedve annak naponkénti olvasását, mint amelyben Istennek üdvözítő akarata nyilvánul meg s mint amelynek szavaival maga Isten felel az ő kereső hitének gügyögő beszédeire ? Egyedül üdvözítőnek tartja-e magára nézve kálvinista hitét, tud-e hítvalló, bizonyságtevő lenni, s örökölte-e azt a drága reményt, hogy mert maga fölött boldogan tapasztalja Istene uralmát, bízik rendületlenül az Ő egyetemes diadalában, s munkál odaadással az Ő uralma érdekében? Egyházát pusztán jogi szervezetnek tartja-e, mely a nemzeti életnek egyik előkelő kulturfényezője is, vagy élő, ható üdvközösségnek, melynek fundamentoma Krisztus, lelke az evangélium, boldogító és hódító szelleme egyetemes ? Világ-és hittudata összekapcsolódott-e annyira, hogy értelmének világa a hit felszabadító fényében tárul ki, mennyei távlatok megvilágításába kerül, hogy rajta keresztül lépjen Isten a világba s uralma alá hajthassa azt? Nyomomorúlt önzés helyett életének minden ténye az Isten akaratához képest nyer-e értelmet, fontosságot és értéket, proklainálván ennek az akaratnak világuralmát? Kerpsztyén-e a kultúrája is? A bűn szolgálatában áll-e, vagy innét kiszabadulva s Krisztus által megszentelve, Isten hódító harcának diadallal koszorúzott kardja gyanánt ragyog ? A magyar vallás hivei jó magyarok-e, kiíc érzik'öntudatos hitre és a tettek keresztyénségére való hivatottságukat, tudván, hogy csak az Istenhez imádkozó és a Krisztus keresztjének szellemében újjászületett nemzet lehet boldog és erős? Van-e híveinkben ilyen hatalmas és ilyen szines kálvinista öntudat? S van-e bennünk is, világi és lelkészi vezetőemberekben ? . .. Pedig nem erre van-e először és égetően szükség? Egy gyönyörű munkából vettem az utóbbi gondolatokat, dr. Makkai Sándor „Öntudatos kálvinizmus“ cimű füzetéből. A páratlan termékenységű író emlékezetes karácsonyi ajándéka e füzet Erdélyországból a magyar református intelligenciának. Alaposan és sokoldalúan képzett papot, mélyen és világosan gondolkozó filozófust, színesen és fordulatosán stilizáló iróembert tükröz e kis munka, annak a Makkainak a képét, aki egyik legnagyobb értékünk. 67 oldalas mindössze az elegáns kis füzet, de kombinálva benne mindaz, amit egy lelkipásztornak, egy tanúit kálvinista világi embernek tudni elég s a jelen modern kor eszmeáramlatai között ismerni szükséges. Mert amikor — mint Makkai írja — ma a kálvinizmusnak legfennebb az ösztönéről beszélhetünk; amikor még a lelkipásztorok is megexaminálhatnák magukat, hogy miért is vagyok én kálvinista, miért is oly becses és halálosan komoly rám nézve az én őseimnek hite és életeszménye ; amikor a magyar reformátusság csupán homályos ösztönével is a legcsodásabb teljesítményeket tudta produkálni, — kinek a szíve ne rendülne meg a boldog sejtelemtől : mivé lehetnénk, miket tehetnénk, ha végre el tudnánk indúlni törvényes ősi örökségünk öntudatos visszafoglalására ! ? Akikben legalább egy parányi kíváncsiság él arra, hogy mi is valójában a kálvinizmus sajátos vallásos tartalma, bibliai, hítvallási és theológiai jelleme, világnézeti típusa, erkölcsi eszménye, kulturális koncepciója és nemzeti missziója, — másszóval, hogy kik is ők voltaképpen születés,és örökség szerint,- mire vannak elhíva és kötelezve ebben a kavargó, ködös, szomorú világban, azok megszerzik e füzetet s odateszik a bibliájuk mellé, hogy naponként lássák, olvassák, tanúljanak belőle, épüljenek általa s legyenek a „Hit- és Szolgálat Mozgalmáénak öntudatos harcosai Istennek dicsőségére. Küldjünk forró köszönetét könnyfelleges Erdélyünkbe Makkainak ezért a becses ajándékért. Izsák Aladár. — Emlékbeszéd Németh István dunántúli református egyházkerület volt püspöke fellett. Tartotta: Pongrácz József theol. akad. tanár. Pápa, 1926. 10 1. — Felelős szerkesztőnknek az őszi egyházkerületi lelkészértekezleten tartott megemlékezése. A körmendi gyülekezet e télen is megkezdette a vallásos estélyek rendezését a tavaly villanylámpákkal felszerelt templomban. A nov. 22-én rendezett estély közénekkel kezdődött és végződött. Imát és megnyitó beszédet Fülöp József lelkész mondott. Tantó István tanító a könyvnyomtatás feltalálásáról s jelentőségéről, Szőke Károly s.-lelkész pedig a könyvnyomtatásnak a reformációban való kiváló szerepéről tartott felolvasást. Az ifjúsági énekkar karéneke, szólóének s két polg. iskolai növendék szavalata tette az estélyt változatossá. A dec. 6-án tartott vallásos estély is közénekkel kezdődött és végződött. Imát s a belmisszió fontosságát méltató megnyitó előadást Fülöp József lelkész mondott. Az őskeresztyén egyház belső életét, diakoniáját Szőke Károly s.-lelkész ismertette egy felolvasásban. Az ifjúsági egylet és a leányegylet énekkara egy-egy karéneke, továbbá három szavalat egészítette ki a jól sikerült estélyt. Dec. 20-án a gyülekezet nőegylete tartott karácsonyfa ünnepélyt, melyen az iskolás gyermekek vallásos iratokat, irkákat, Írószereket s kis karácsonyi csomagokat kaptak. A szegénysorsú gyermekek között 10 pár cipő, 14 pár harisnya osztatott ki, 4 fiú és 3 leány meleg ruhát kapott. A karácsonyi ünnepek alkalmával a gyülekezet szegényei között 700.000 kor. és liszt került kiosztásra. Az adventi időszakban minden kedden és pénteken este-6 órai kezdettel bibliamag) arázatos istentiszteletek tartattak, miket a hívek igen szép számmal látogattak. A gyülekezet és lelkipásztora egyformán úgy tapasztalták, hogy ezek az estéli istentiszteletek nagyon építő hatásúak és nagyon alkalmas időben tartatnak. I VEGYESEK 1 © K) — Iskolalátogatás. Dsida Ottó tanker, kir. főigazgató, miniszteri megbizott e hó 15—21. napjain végezte hivatalos látogatását pápai gimnáziumunkban. A szokásos bizalmas értekezlet 21-én volt, mely alkalommal nevezett miniszteri megbizott a legnagyobb elismerését fejezte ki Faragó János igazgató előtt s a tanári kar előtt az intézetben észlelt jó rendért, tisztaságért s a tanulóktól fölmutatott szép eredményért. — A Pápai Református Nőegylet jan. 24-én az édesanyák tiszteletének ápolása végett a szegények felsegélyezésére estélyt rendez, melyen megnyitó beszédet mond dr. Vass Vince theol. igazgató, az édesariyák tiszteletéről előadást tart Szenthe Károly nyug. postafőfelügyelő, Bibliát magyaráz Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző. — Értesítő kiosztás. Pápai gimnáziumunkban 1926 február 1-én fogják kiosztani az I. félévi Értesítőket. A vidéki tanulók szülőinek az igazgatói iroda küldi el a Tanulmányi Értesítőket, melyeket a szülők, illetőleg gyámok aláírás után 1926 február 10-ig küldjenek vissza az igazgatói irodának. Ha közönséges levél gyanánt jön vissza a Tanulmányi Értesítő, 7000, ha pedig, ajánlva, 9.500 K-ás bélyeget tessék ragasztani a Tanulmányi Értesítőhöz mellékelt borítékra. — A Magyar Evangéliumi Keţ*. Diákszövetség 1926 január 31—február 2. napján Budapesten tartja szokásos téli diák-nagygyülését. A konferencia teljes gyűlésén előadássorozatok hangzanak el, a következő címeken: „A Pro-Christo-programm.“ (Mit jelent nemzeti, egyházi és egyéni vonatkozásban?) „A diákság és az Élet Könyve.“ (A bibliás diák a magyar múltban, — a mai nagyvilágban, — a mai magyar főiskolán.) Egymással párhuzamosan tartandó csoportgyűléseken a következő tárgyakról tartatnak előadások és megbeszélések: I. csoport. „Az ember útja Istenhez.“ (Hogyan ismerhető meg Isten? — Hogyan tapasztalható meg
