Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-03 / 40. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. tekintélyt, mint szent, nagy értéket védi a törvény: „Mikor valakinek engedetlen fia leend, ki az ő atyja és anyja szavának nem enged . . . akkor annak a városnak minden emberei megkövezzék azt és meghaljon“. A pogány khinai birodalom felfogása is igen szigorú e tekintetben. A szülők iránti tiszteletet, kegyeletet intézményesen védi, a szülők megbántását keményen bünteti. Olvastam esetet, hogy egy fiú anyját megvervén: a fiú halálra ítéltetett, az anya száműzetett, a ház ahol a szülő iránti engedetlenség és tiszteletlenségnek eme példája történt, földig leromboltatott, az udvara felszántatott, sóval behintetett, hogy arra, mint átkozott földre többé semmit építeni nem szabad. A mózesi törvényben és a khinai szokásban, nem az embertelen kegyetlenséget csudálom, de azt a hatalmas elvet, amely védi a szülői tekintélyt, mint a vallásnak és minden szép erénynek alapját. A szülői tekintély, ez az erős fundamentom megrendült. A ráható, két nevelési tényező: az iskola és a szülői ház, mint két ellenható erő egymás hatását megsemmisítik. A megingott tekintély megerősítéséhez vezető utat, — nem habozom kijelenteni — az iskola járja. A célravezető eljárást az iskola követi, munkájának tengelye lévén, ezekbe a szavakba sürített krisztusi nevelési program: „Neveljétek a ti gyermekeiteket a tudományban és az Úr beszédinek intésiben“. A szülői ház ettől az elvtől elkanyarodott. Vagy kompromisszumos eljárást követ: megtart ebből is, kölcsön vesz a világtól is valamit, vagy pedig nyíltan megtagadta az iskola programmját és neveli a gyermeket egészen: a világ szerint. Élelmes embert akarnak nevelni. Aki nem hagy kifogni magán senkinek, akinél a pénz becsület, a ruha tisztesség, aki szerint szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. Aki magánál jobban nem szeret sem Istent, sem embert, magánál előbbrevalót nem ismer sem égen, sem földön. S ha ezekhez a jeles és sikerült nevelési elvekhez hozzávesszük a példát, amit a gyermek lát: akkor nyilvánvalóvá válik, hogy sokszor éppen a szülők azok, akik gyűjtik fejükre az eleven szenet. Szembeszökő az ellentét a két felfogás, az iskola és az otthoné között. Egy láthatatlan harc folyik itt, az iskola nevelési elve és a szülői ház kompromisszumos, vagy az iskoláéval nyíltan ellentétes felfogása között. Az erők, amelyeknek együtthatóknak kellene lenniök, mint ellenhatók működnek s emésztik egymást. Az eredmény nem lehet kétséges. A nap 24 órájából, csak 6 óráig érvényesül közvetlen az iskola s a többiben az otthon és környezet ellenhatása. Csak az a szomorúan érdekes, hogy a gyermek tiszteletlenségéért s engedetlenségéért az ódium majdnem mindig egészében az iskolát terheli. Itt tenni kell valamit. Sürgősen kell cselekedni. A szülőre: élet, tanítóra és iskolára: presztízs kérdés, hogy a szülői tekintély teljes súlyában és erejében helyre álljon. Mi itt a teendő? A szülőnek közeledni kell az iskola felfogásához. Vissza az elhagyott, régi mesgyéhez, a megtagadott, vagy lealkudott krisztusi nevelési programmhoz: „Neveljétek a ti gyermekeiteket a tudományban és az Úr beszédinek intésében.“ Rinyaújnép. Gárdonyi János (Vége kÖV.) preoráns-ianító. Újvári János gályarab prédikátor. Gályarabjaink életét még mindig igen nagy homály fedi. Némelyikéről nagyon eltérő tudósításokat olvasunk s csak nagyon kevésnek életére tud bizonysággal rámutatni a történelem. Még az olyan tekintélyes és szerte e hazában ismert személyzet, mint Séllyei püspök s Kocsi Csergő rektor professzor életét is csak nagy vonásokban ismerjük, hát még az olyan sokkal jelentéktelenebb szereplő életét, mint Újvári János mezőőrsi prédikátorét! Rácz Károly a maga hatalmas nagy munkájában több mint egy oldalon irja le Újvári János .életét, elmondván róla, hogy a hazába való visszatérése után újra mezőőrsi lelkész lett, majd Tápra került lelkipásztornak, hol 1694-től 1698-ig, — vagy még tovább is működött. Ez adatai igazolására felemlíti, 1. a mezőőrsi prédikátorságra, hogy Czuzi Cseh Jakab 1682-ben Újvárinak, mint mezőőrsi prédikátornak ajánlotta az Edom ostromához fűzött egynéhány elmélkedéseit; 2. a tápi prédikátorságra, hogy Tatai János és Farkasdy Judit eljegyzésén 1698-ban jelen volt Újvári János tápi lelkész.1 Harsányi István: A gályarabok és a sárospataki főiskola cimü cikksorozatában Újváriról a fenti adatokat ismétli meg.1 2 3 Zsoldos Sándor a mezőőrsi ref. egyház történetének írója az egyház XVII. századvégi lelkészeiről irva a következőket mondja: „ . . . Bereczk Márton két lelkészt nevez meg, Némedit és Újvárit, de Újvári János nem lehetett, mivel az már 1674-ik évben gályarabságra vitetett, onnan való megszabadulása után nem jött vissza Mező-Eőrsre.“ Emez állítását semmivel sem bizonyítja.8 Thury Etele a Dunántúli Protestáns Lap 1897. évf. 803. lapján Újvári hazatérése utáni életét igy állítja össze: 1678 —1684-ig Szerecsenben, 1710-től elüzetéséig Mezőőrsön ; 1712-től haláláig (1713-ig) Tevelen lelkészkedett. Mindezeket pedig részben Pethő György és Újvári János egykorú feljegyzései, részben saját kombinációi alapján. Ezek az előadások tehát néhol nemcsak eltérnek egymástól, (je több helyen ellenmondanak egymásnak. Újabb adatnak kellett előkerülni, mig a kérdésre bizonyosság derül. A gályarabok történeteinek nagy kutatója dr. Thury Etele hátrahagyott kéziratai gyűjteményében találunk néhány levelet, melyek egyfelől megszüntetik ez ellenmondásokat, másfelől meggyőznek bennünket affelől, hogy a fenti adatok állandóan két Újvári János életét fűzik össze.4 * íme az említett levelek bizonyságai: Harsányi István rimaszombati lelkész irja 1678 augusztus 5-én dr. Heidegger zürichi tanárhoz intézett levelében, hogy társaival együtt hazatérve, ismét elébbeni gyülekezeteik élére állottak. Otrokócsi Föris Ferenc irja 1682 ápr. 30-án dr. Heideggernek egyebek közt: „ . . . Porro iám e nostra societate a vobis non solum visa sed et liberalissima sustentata quattuor in Domino ad hunc usque diem obierunt, utpote:...........................................et Johannes Újvári.................“ Dr. Csuzi Cseh Jakab Debrecenből irja 1685-ben dr. Heideggernek :„ ... Ex numero captivorum quondam (iam) abdormiverunt in Domino:.................Johannes Újvári . . . .“ Kocsi Csergő Bálint Lepsényből 1692 nov. 13-án irja Heideggernek: „. . . Viri Venerandi, hospites olim vestri, post reditum suum ab exilio etiam emenso 1 Rácz K.: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. II. Bővített kiadás. Lugos, 1899. II. Füzet 214—215 11. 2 Harsányi id. cikke megj. a Sárospataki Református Lapok 1926 március 21-i (XXI. évf. 12) szám. 54. oldal. 22. Újvári János. 3 Zsoldos: A Mező-Eőrsi evang. reform, egyháztörténete. Pápán, 1895 5. 1. 4 A levelek másolatban megvannak, a pápai ref. főiskola könyvtárában. (Thury-féle kéziratok)
