Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-03 / 40. szám
Harminchetedik évfolyam. 40. szám Pápa, 1926 október 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........-............................................. —•.................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKl 3 MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. a Assisi Ferenc. Világszerte nagy fénnyel ülik e napokban a középkor e kiemelkedő alakja halálának 700 éves évfordulóját. A legkülönbözőbb módokon fejezik ki tiszteletüket Róma szellemi gyermekei. A középkor nagy „szentjei" közül ránk, protestánsokra a legrokonszenvesebb mindenesetre Assisi Ferenc. Sok olyan vonása van lelkületének, ami bennünket is megragad. Nem csoda, ha a szentnek protestáns tudós, Sabatier, irta meg egyik alapvető életrajzát. Életéből kiemeljük azokat a tulajdonságokat, melyek már Dante figyelmét is megragadták. A Paradicsom tizenegyedik énekében beszél Ferencről és kiemeli, mily boldogság áradt egész valóján. Ferenc, a maga módja szerint hitt Istenben és ez kitörő boldogsággal töltötte el egész életét. Ez a boldogság azután szent vidámságot lehelt Ferenc minden tettére. Nem is csoda, aki hisz Istenben, hogy Ő gondviselő, hogy megbocsátotta Fiáért a bűnös bűneit, az nem fog szomorkodni. És a keresztyén arról bizonyos lehet. Ferenc az volt és ezért örvendezett. Ezért tudta úgy szeretni a Természetet, ezért bocsátott meg Fra Assnak. Ránézve valóban a keresztyénség öröm által való üdvözülés volt. És mivel inkább prédikált életével mint beszédével, hatása óriási volt. „. . . A szent vidámság szent vágyat szórt a szemlélők szivébe.“ (Babits Mihály ford.) Az ő életében is igaznak bizonyult a régi tétel: a valódi külső sikernek is a titka a mély vallásosság. Ez az egyszerű ember ragály módjára terjesztette, adta tovább az evangéliumot. Egyszerű volt a hitvallása: Szeretni és Istent szolgálni. Egyik theológizálni szerető fráternek azt Írja: úgy magyarázd a theológiát, hogy az imádkozás lelke ki ne oltassék se benned, se másokban. Öt nem hatalmi érdekek mozgatták:a „hívek iránt való szereteted egyedüli célja az legyen, hogy jobb keresztyénekké tedd őket." Más helyen így szól: „Vigyázz, figyelmeztess, dolgozz, tápláld a nyájat, szeress, várj és félj." Nem véletlen, hogy hazánkban ép az ő lelki leszármazottai csatlakoztak elsősorban a reformációhoz. Isten levele volt Assisi, melyet minden ember ismerhetett és olvashatott. A büszke, gőgös zsarnoksággal szemben képviselte az alázatosságot. Tudta, hogy Isten üdvösségben részesítette, Krisztusban kimondhatatlan, drága javakkal áldotta meg a világ fundamentomának felvettetése előtt, de azt is tudta, hogy honnét ragadta ki őt ez a kegyelem s ezért mélyen alázatos maradt mindhalálig. Élete végén gyakran hangoztatta: Testvéreim, kezdjünk el most szolgálni Istennek, eddig még semmit sem tettünk érette A keresztyénre nézve tényleg minden új nap új kezdetet jelent. Hálával Isten iránt emlékezünk mi is róla. Egy láncszem ő is abban az evangéliumi láncolatban, mely Krisztustól kiindulva végig húzódik a keresztyénség egész történetén. Bizonysága annak, hogy Isten sohsem hagyta magát bizonyság nélkül. P i A szülői tekintélyről.* A szülői tekintélyről — az alábbiakban — ama sajnálatos és általános tünettel kapcsolatban szólok, hogy az életnek emez, egyik legnagyobb értéke veszendőben van, egyre veszít súlyából, sőt — nem akarok általánosítani — sok helyen egészen elveszett. Erre mutatnak az élet számtalan esetei közül az alábbiak. Hadiözvegy édesanya panaszkodott 11 éves egyetlen gyermekére, aki engedetlen, tiszteletlen, feleselgető, sőt — ütésre emelte kezét az édes anyára. Más eset: nyolc éves koráig egykének nevelkedett, leány gyermek féktelen szabadságban nőtt eddig. Sem a szülői, de semmiféle tekintélyt tisztelni nem tanult és nem tudott. Egyet azonban, annál határozottabban tudott, hogy ő a vagyonnak egyetlen örököse. Az említett korban váratlan vendégként megérkezik a kis testvér. A nagyobb, a leány most már nem csak tiszteli, de megveti szüleit. Ez nem mese. Az anya panaszkodta, hogy azóta semmire sem használhatja. Ótthon haragos, a testvért nem szereti, a felügyeletével meg nem bizhatják, mert — ezt is anyjától tudom — félnek, hogy megfojtja. Nem azért, mert a szülők szeretetében — ez előtte nem nagy érték — de a szesszióban egyenrangú osztozó fél. Ismét más A 14-ik élet évét alig betöltött leány, felhasználja az atya távollétét és megszökik az alig 17 éves ideállal. Más. Egy 25—30 évi házasság után özvegyen maradt atyát két leánya az utcára teszi, cselédsorsra kényszeríti, mert a magyar örökösödési magánjog szerint az özvegy férjet nem illeti meg a feleség vagyona után a haszonélvezet. Nem folytatom tovább. Nem szólok azokról a kis bűnösökről, akik nem csak az isteni és emberi törvényeken teszik túl magukat, de akiknek az „ügye" a gyermekkriminológiát foglalkoztatja, még pedig egyre emelkedő irányzatban. Nem folytatom tovább, a felhozott példák mellett az élet nagy számú tapasztalata is bizonyítják a tényt: a szülői tekintély destruálódott. A fiuk és leányok messze vannak, vagy hallani sem akarnak a törvény betöltéséről: „Tiszteld Atyádat és Anyádat". Messze vagyunk — nem csak időben — de felfogásban is a mózesi kortól, amelyben a szülői * A belsősomogyi ref. egyházmegyei tanítóegyesület közgyűlésén tartott előadás.
