Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-19 / 38. szám
1 62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Erre bizonyságok azok az évfordulók is, amelyek a Gondviselésnek a magyar jövendőn munkálását juttatják eszünkbe. Erről a helyről is szálljon ezer áldás a sokat szenvedett gályarab prédikátoroknak és dicső szabaditójuknak : de Ruyter tengernagynak nevére! Hálás kegyeletünk soha nem múlik, nem azért, hogy vallási gyülölséget élesszen rég letűnt küzdelmek emlékével, hanem, hogy magasztalhassuk és például vehessük hithűségüket és a bátorságot, amellyel a gyötrelmeket tűrték. Nem volt hiábavaló a nemeslelkü és nagy fejedelemnek : II. Rákóczi Ferencnek áldozatkész lemondása és nélkülözése. Elvhüségét és önzetlenségét éppen úgy csodálva tisztelem mint erős hitét, amelyről „Vallomásai“ tanúskodnak. A nagy férfiak, ha magasztos eszméért áldozzák életüket, — habár ez arasznyi földi létben nem is érnek el sikereket, holtuk után is tovább szolgálják fajukat, mert lelkűk mint életadó hatalmas tényező emeli, előre viszi, vezeti nemzetük jobbjait. Ez II. Rákóczi Ferenc éppen úgy Széchenyi és annyi más élettörténetének felemelő tanulsága. Nem elveszésre Ítélte a Gondviselés azt a nemzetet, amelynek olyan férfiakat adott, mint a gályarab lelkészek, II. Rákóczi Ferenc és annyi halhatatlan, akik az utolsó másfél században, illetőleg száz év előtt indulván életútjukra, halálukig a magyar nemzetnek erkölcsi és értelmi haladásáért dolgoztak. Most vasárnap, szept. 12-én méltán ünnepeltek Niklán, ahol a „romlásnak indult hajdan erős magyarénak halhatatlan költője 150 év előtt született. Áldjuk mi is haló porában a dicső férfiút, a „Legnagyobb Magyarénak is kedvenc költőjét, a gyönyörű ódákért, amelyek mindörökre nemzeti kincsek és a nemes erkölcsi tanításokért, amelyeket minden idők magyarjainak adott. Mennyire rászorulunk ma arra az igére: Minden országnak talpköve a tiszta erkölcs! Lévay József, Révész Imre és Gyulai Pál, habár más egyházkerületekben dolgoztak, az egész magyar hazában hervadhatlan babért szereztek maguknak. Lévay mint költő, iró, tisztviselő és mint magyar egyformán minő bölcs, nemes, szelíd, nagyszerű férfi és aggastyán volt! Lelkem mélyére fénysúgár hat, ha reá gondolhatok. És éltem alkonyán, hányszor érzem, minő megnyugvás, amit remek versében irt: „téli borúban ... Egy-egy szent könyvet venni elő S tenni sorsunkat annak kezébe, Aki felettünk gondviselő !“ ... Révész Imre mint egyházunk jogaiért küzdő, meggyőződéséhez tántoríthatlanul ragaszkodó nemes jellem és mint történettudós legyen sokak példányképe! Nemzetem javára kívánnám, bár akadnának késő századokban is, akikben újból életre kel Gyulai Pálnak erős egyénisége, éles ítélő tehetsége, lelkes tudományszeretete, bátor szókimondása, harckészsége és az a bölcsesség, amellyel a haza nagy érdekeit felismerve, frázisokkal szemben, lehetetlent soha nem kívánt! III. Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés! A gyásznap évfordulójára visszaemlékezve, a régi dicséret szavaival „adjunk hálát megtartó Istenünknek“, aki évszázadokon át annyi veszély közt megóvta nemzetünket; imádkozzunk, hogy a Mindenható szánja meg a magyart, akit annyi vész gyötört, mentsen meg bennünket és utódainkat a bűnöktől, amelyek újabb Mohácshoz vinnének 5 adja, hogy a vezetésre hivatottak szivükből szeressék és a helyes utón, önzetlenül pásztorolják a reájuk bízott dolgos jó magyar népet. IV. Én amint „szállnak az évek“, sokszorosan érzem felelősségem súlyát, mikor majd az örök Biró előtt számot kell adnom arról, hogy ebben a szerény hatáskörömben a rám bízott „talentomokkal“ miként sáfárkodtam. Kedvezőtlen jelenségek mellett is mint magyar embernek itt az idegen népek és ellenségek tengerében, legelső sorban egyet kell ismételnem. A jövő év tavaszán lesz minden idők egyik legnagyobb zeneköltőjének Beethovennek centenáriuma. Bár megközelíthetné valaki azt a művészetet, amellyel ő egy-egy zenei thémát variál. így kellene én nekem is variálnom azt, testvérem : rendületlenül ragaszkodjál hitedhez, kövesd a nagy elődök példáját, de emlékezzél Mohácsra és azokra a veszedelmekre, amelyek még nemzetedre várnak. Ne irigység, gyűlölet, hatalomvágy, pártoskodás vezessen, ne azt keresd ami szétválaszt és gyengít, hanem iparkodjál a művelődés és a nemzeti munka széles mezején párhuzamos munkatéren dolgozni azok mellett, akikkel dolgozni lehet. Lehet, hogy támadások fognak érni, de ne hallgass a szenvedély szavára, sőt amint gróf Tisza István lelki örökségül elénk szabta, (Gondnoki székfoglaló, 1902., 12—13. 1.) „győzd le azt, és abban keresd a védelmet ami — az egyházunk beléletében végzett munka által, — valóban erősebbé tesz bennünket“. Hiszen a jobb magyar jövendőnek oly sok feltétele van és a nemzet újjáépítésének munkáját még el kell végezni, hogy az emelkedés és egykor az újabb felvirágzás bekövetkezhessék. Hogy ezen a nemzeti munkatéren olyan férfiúval is együtt lehet dolgozni, aki más templomban imádja az Úr Istent, azt bizonyította az a bölcs egyházfejedelem és kiváló államférfi: Magyarország főmagasságú hercegprímása, aki néhány nap előtt jelen volt Esztergom és Komárom vármegyék közgyűlésén, ahol az ő arcképét gróf Tisza Istvánéval együtt leplezték le. Köszönjük neki ezt a kegyeletes elhatározását és köszönjük a Főtiszteletü Püspök úrnak ez alkalommal mondott szép beszédét. Sok köszönettel tartozunk a püspök úrnak fáradhatatlan és agilis munkásságáért, amelyet kifejtett abban a nehéz esztendőben is, amelyben nagy műveltségű élettársát elvesztette. Igaz részvétünkkel állottunk és állunk oldala mellett. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A békés munkának széles mezején óriási feladatok várnak a magyar nemzetre. Az egyházi belélet folytonos fejlesztése után mindnyájunkat legmelegebben érdekelnek a következők: Nagy aggodalommal tölt el bennünket nemzetünknek lassú szaporodása, amelyet a születések számának csökkenése és a pusztító betegségek, (első sorban a tuberkulózis) okoznak. Ezen a téren, valamint az elhagyott társadalmi osztályok (hadiárvák, hadiözvegyek, rokkantak, erkölcsileg elhagyott gyermekek, stb.) gondozása terén is lelkészi karunk és mivel egyetemes papság vagyunk, világi hivatott férfiaink irányítással, tanácsadással, a felebaráti szeretet munkájával álljanak különösen a falusi nép támogatására. A nemzetek békés versenyében iskoláinknak a tudomány művelésével, mindnyájunknak az újabb nagybecsű igazi nemzeti irodalom teljes értékelésével kell részt vennünk.
