Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-09-05 / 36. szám

156. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. porsónál Hamar István theol. tanár tartott gyászbeszédet, majd délután négy órakor a farkasréti temető kertjében dr. Kovács J. István theol. igazgató búcsúbeszédet. Utánna Tóth Lajos pápai ref. theol. igazgató a ref. theol. akadé­miák, Gödé Lajos budapesti, Kálvin-téri püspöki másod­lelkész a presbitérium, Nagy Ákos theol. senior pedig a Theol. Akadémia hallgatói nevében búcsúztak a kedves halottól. A sírnál dr. Sebestyén Jenő theol. tanár olvasott a Szentirásból s mondott búcsúszavakat a boldog feltáma­dás reménysége alatt. Halála nagy veszteség egész ma­gyar református egyházunknak. — Az ORLE hajdúböszörményi konferenciája külsőleg is impozáns keretek között a megjelentek nagy érdeklődése mellett folyt le. Reméljük, hogy lapunk leg­közelebbi számában valamelyik dunántúli résztvevő tollából részletes összefoglalást adhatunk. — Választások. A bori lelkészi állásra egyhangú meghívással Veress Lászlót, a császári kántortanítói állásra szintén egyhangúlag Tóth Béla szomódi kántor­tanítót választották meg. Gratulálunk. — Öreg tanítók találkozója. Ritka szép találkozó folyt le mult hó 25-én városunkban. Azok jöttek össze diák­emlékeik felújítására, kik az 1876. évtől 1883-ig fennállott pápai református tanítóképző-intézetben szerezték meg ok­levelüket. Összesen mintegy 90 oklevelet adott ki 15 éves fennállása alatt ez intézet, s ime ezek tulajdonosainak majd negyedrésze jelen volt az emlékezetes találkozón. Reggel nyolckor a régi kollégium, ma nőnevelő-intézet udvarán jöttek össze a tanulótársak, s együtt vonultak a templomba, hol Tóth Endre theol. tanár mondott megható alkalmi kö­nyörgést. Majd a nőnevelő-intézet dísztermében volt a talál­kozók közgyűlése. Ezt Soós Gyula nyitotta meg magas­­szárnyalásu beszéddel, majd Németh Gyula mondotta el mű­vészi tollal megirt, mélyen megindító visszaemlékezését a régi képzőről, annak tanárairól, ezek élén az áldott emlékű Vályi Ferene igazgatóról és a volt tanulótársakról. Faragó János főigazgató a főiskola, dr. Kőrös Endre igazgató pedig a nőnevelő-intézet nevében üdvözölték a találkozókat. Na­gyon szép felszólalásokkal egészítették ki a tárgysort: La­katos Károly, ki a megszállt Komáromból jött át, Nagy Lajos és a református tanítók nesztora, Szalóky Dániel, ki bár nem itt végzett, szintén jelen volt a találkozón. Végül elhatározták, hogy volt igazgatójuk, Vályi Ferenc nevére alapítványt tesznek, melynek kamatait elsősorban a pápai ref. tanítóképzőben végezett tanító-lány kapja. Az alapít­ványra majd 4 milliót aláírtak, s ebből 2,660.000 K-t azon­nal be is fizettek. Miután az intézet udvarán lefényképez­­tették magukat, felkeresték az alsóvárosi temetőben nyugvó tanáraik: Vályi Ferenc, Tóth Dániel, Kiss János, Szilágyi József, Csekő Gusztáv és Farkas Dezső sirját, s ott kegye­­letes szavakkal áldoztak emléküknek. A Böröczky-vendéglő­­ben megtartott, s számos szellemes felköszöntővel fűszere­zett társas-ebéd fejezte be a találkozót, amelyen az eddig megnevezetteken kívül jelen voltak: Kalmár Péter, Balassa Kálmán nejével és főhadnagy fiával, Győrffy Kálmán, Kar­dos Ferenc, Harák Béla, Baráth Dániel, Sárközi Albert, Ne­mes Elek, Gózon Lajos, Könczöl Vince, Major Ferenc, Varga Sándor, Vincze Sándor, Borbély Károly, Barabás Lajos, Jílek Ferenc. — Mohács. A mohácsi vész 400-ik évfordulója alkal­mából a Magyar Nemzeti Szövetség kiadásában most hagyta el a sajtót Lampérth Géza „Mohács“ c. népszerű ismer­tető műve. A kiváló iró a maga — más hasonló népszerű tör­téneti műveiből — (Hunyadiak, Rákócziak stb.) ismert köz­vetlen, könnyed és vonzó modorában, magyar lélekkel tel­jes zengő magyar nyelven, tömör és világos összefoglalás­ban ismerteti a 400 év előtti nagy nemzeti szerencsétlenséget. Rámutat azokra a megdöbbentő közállapotokra, melyek azt előidézték s hazánknak a maihoz, fájdalom, sokban hasonló gyászsorsát vonták maguk után. Függelékül közli azokat az irodalmi termékeket (emlékezés, versek, krónika-részletek), melyek Íróink, költőink leikéből Mohács nyomán fakadtak. Minden magyar (elsősorban a magyar ifjúságnak és népnek szántuk) okulással kell, hogy olvassa Lampérth Géza e 1926. 3. müvét, mely iskolai és más emlékünnepélyek rendezői és­­szereplői számára, ismertető előadások és szavalatok céljaira is kiválóan alkalmas. A hat iv terjedelmű, 12 képpel díszített mű bolti ára egy pengő 20 fiiér, azaz 15.C30 korona. Meg-, rendelések a Magyar Nemzeti Szövetség könyvterjesztő osztálya címére küldendők, Budapest, V., Géza-u. 4. fél­emelet. Telefon 74—S3. Teréz. — Búcsú. Úgy érzem, szeretetlenséget követnék el* ha végleg el tudnám hagyni Dunántúlt anélkül, hogy me­leg búcsút ne mondanék annak a sok szerető léleknek, fő­képen volt kedves növendékeimnek, kik szivük melegével vettek körül a pápai ref. nőnevelő intézetben. 26 esztendő­vel ezelőtt rendkívül meleg családi körből lépvén ki, egy évnek kellett leperegnie, mig megszokhattam az intézeti életet; most úgy sejtem, mindig vissza fog lelkem kíván­kozni oda, hol az eszményi munkálkodás nemes gyümöl­cseit láthattam a női szivekben. Isten áldása kisérje az intézet nagyjait, kicsinyeit, és Krisztus lelke vezesse a tökéletesedés felé mindinkább valamennyiők munkálkodását. Vozáry Erzsébet. i=| HIVATALOS RÉSZ jfet A dunántúli református püspöki hivataltól. 2652.—1926. szám. Értesítés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 56.432—1295. II. szám alatt kiutalta a szeptemberi havi kongruát és családi pótlékot, mely kiutalás az előző augusztus havi kiutalással szemben a következő eltéréseket tünteti fel: Tánczos Gyula Balatonudvardy 1,578.003, Bakos Dezső Berhida 2,108.000, Barsi Sándor Bököd 1,203.003, Peti Lőrinc Bürüs . . . ., Kovács Lajos Fehérvárcsurgó 1,366.0000, Fekete János Galambok 1,872.000, Vargha Kálmán Kálóz 340.000, Szombathy István Királyszentistván 2,372.000, H. Nagy Sándor Kisasszond 2,193.000, Vitéz Tihanyi Kiss Sándor Köveskál . . . . , Olé Sándor Mór 1,232.000, Nagy András Nagyacsád 781.000, Nagy Lajos Simontornya 1.149.000, Balogh Árpád Szabás 1,434.000, Miklós Géza Székesfehérvár 1,672.030 K. Megjegyzem, hogy a miniszter úr értesítése szerint Peti Lőrinc bürüsi, Barla Szabó János nagydobszai, Nagy Lajos simontornyai lelkészek, minthogy az 1925. évi 8000 VKM. sz. rendeletben meghatározott igazolási kötelezett­ségüknek ezideig nem tettek eleget, szeptember hóra családi pótlékban nem voltak részesíthetők, felhívom azért nevezet­teket, hogy igényjogosultságukat a hivatkozott rendelet értelmében igazolják, mert mindaddig nem fognak részesülni családi pótlékban, mig jogcimigazolási kötelezettségüknek eleget nem tesznek. Komárom, 1926 augusztus hó 27. Pályázat az újonnan alakult zalaegerszeg-sárvári anyaegyház rendes lelkészi állásra. Fizetés: az egyház részéről 800 arany­korona és 839.50 aranykorona kongrua és az egyházi fel­­sőbbség által megállapított stóla. A hitoktatási díjat az iskola­­fentartók fizetik. Lakás: Zalaegerszegen ez évben egy szobás, de 1927. évre az egyház rendes lakásról gondoskodik. A megválasztott lelkész kötelessége minden hónapban egyszer és ezenkívül a főünnepek másodnapján Sárváron istenitiszteletet tartani minden külön díjazás nélkül. Áz állás a választás jogerőre emelkedése után azonnal elfoglalandó. Pályázati határidő az egyházkerület hivatalos lapjában való megjelenés napjától számítva huszonegy nap. A II. t. c. 16. §. rendelkezése szerint felszerelt pályá­zati kérvények az őrségi ref. egyházmegye esperesi hivatalá­hoz Senyeházára (Vasm. p. h.) küjdendők. Dr. Antal Géza püspök. Pápa, 1926. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Nánik Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom